Az iskolai környezet és az iskolai vallásoktatás címzettjei

74. Az iskolai vallásoktatás eltérô iskolai körülmények között folyik, aminek következtében, bár megtartja sajátosságát, különbözô hangsúlyokat kap. Így függvénye a törvényhozásnak és a szervezettségnek, a didaktikai fölfogásnak, a tanítók és növendékek személyes adottságainak, valamint az iskolai vallásoktatás és a családi és plébániai katekézis kapcsolatának.

Lehetetlen egyetlen formára redukálni az iskolai vallásoktatás minden változatát, melyek a történelem folyamán az államokkal kötött megegyezések és az egyes Püspöki Konferenciák döntései alapján kialakultak. Mégis törekedni kell arra, hogy az iskolai vallásoktatás megfeleljen sajátos céljának és természetének. [218] A növendékeknek "joguk van igazán és bizonyossággal megismerni a vallást, amelyhez tartoznak. E jogukat, hogy mélyebben megismerjék Krisztus személyét és egész üdvözítô üzenetét, nem lehet tôlük megtagadni. Az iskolai vallásoktatás hitvalláshoz igazodó mivolta, melyet az Egyház az egyes országokban meghatározott formákban és módon megvalósít, elengedhetetlen biztosíték a családok és a növendékek számára, akik ezt az oktatást választják." [219] A katolikus iskola számára az ilyen iskolai vallásoktatás, melyet az Ige szolgálatának más formái (katekézis, liturgikus szertartások stb.) is kiegészítenek, pedagógia feladatának elengedhetetlen része és létezésének alapja. [220] Az állami és nem felekezeti iskola keretében, ahol a polgári hatóság vagy más tényezô közös vallásoktatást ír elô katolikusoknak és nem katolikusoknak, [221] az iskolai vallásoktatásnak inkább ökumenikus és vallások közötti általános ismeret természete van.Más körülmények között az iskolai vallásoktatásnak inkább kulturális jellege lehet, azzal a céllal, hogy ismertesse a vallásokat, kellô súllyal emelve ki a katolikus vallást. [222] Ilyen esetben is, fôként ha egy ôszintén becsületes elôadó tanítja, az iskolai vallásoktatás az igazi "evangéliumi elôkészület" jellegét ölti magára.

75. Az iskolai vallásoktatásra járó növendékek életét és hitét jelentôs és folyamatos változás jellemzi. Az iskolai vallásoktatásnak ezzel számolnia kell, hogy sajátos célját elérhesse.Az iskolai vallásoktatás a hívô növendékeket segíti abban, hogy jobban megértsék, mit mond a keresztény üzenet az összes vallás-- és minden ember -- közös, nagy egzisztenciális problémáiról, az adott kultúrában fokozottan jelenlévô életszemléletrôl és azokról a fô erkölcsi problémákról, melyekkel a mai emberiség küszködik.

Azok a növendékek viszont, akik a keresés vagy a vallásos kételkedés állapotában vannak, az iskolai vallásoktatásban fölfedezhetik, hogy valójában mi a Jézus Krisztusba vetett hit, milyen válaszokat ad az Egyház kérdéseikre. Így alkalmat kapnak megfontoltabb döntésekre.

Amikor viszont a növendékek nem hívôk, az iskolai vallásoktatás az Evangélium missziós hirdetésének jellegét ölti, azzal a céllal, hogy a hit melletti döntésre vezessen, amit azután a katekézis közösségi környezetben késôbb növelni és érlelni tud.

A keresztény családi nevelés, a katekézis és az iskolai vallásoktatás a hitbeli nevelés szolgálatában

76. A családon belüli keresztény nevelés, a katekézis és az iskolai vallásoktatás -- mindegyik a maga sajátosságaival -- szoros kapcsolatban állnak egymással a gyermekek, serdülôk és ifjak keresztény nevelése szolgálatában. A gyakorlatban azonban mindig figyelembe kell venni az éppen aktuális tényezôket annak érdekében, hogy valóságérzettel és lelkipásztori okossággal lehessen eljárni az általános irányelvek alkalmazásában.

Ezért az egyes egyházmegyéknek és lelkipásztori régióknak kell mérlegelniük az adott körülményeket, tudniillik, hogy a keresztény családokban megtörténik-e vagy sem a gyermekek alapvetô keresztény beavatása; illetve, hogy hagyományosan milyen nevelôi befolyása van a plébániának, az iskolának stb.

Következésképpen a helyi egyházak és a Püspöki Konferenciák határozzák meg saját irányelveiket a különbözô helyzetekre, az eltérô, de egymást kiegészítô tevékenységek ösztönzésére.