|
78. A katekézis természete
szerint egyházi cselekedet. [223]
A katekézist az Egyház végzi, mely a Mester
Jézus küldetését folytatva és a
Szentlélekbôl élve arra küldetett, hogy a hit
tanítója legyen. Ezért az Egyház az Úr
Anyját követve szívében hûségesen
ôrzi, [224] hirdeti, ünnepli, éli és a
katekézisben átadja az Evangéliumot mindazoknak, akik
úgy döntöttek, hogy követik Jézus Krisztust.Az
evangéliumnak ezen átadása az egyházi
hagyomány élô aktusa: [225] -- az Egyház ugyanis továbbadja
a hitet, melyet ô maga él: Isten misztériumának
és üdvözítô tervének
megértését; a látásmódot, mellyel az
ember nagyszerû hivatását látja; az ország
örömét közvetítô evangéliumi
életstílust; reményét; az emberiség
és Isten minden teremtménye iránti szeretetét.-- az
Egyház tevékenyen adja tovább a hitet, elveti a
katekumenok és a katekézis növendékeinek
szívében, hogy termékennyé tegye legmélyebb
tapasztalataikat. [226] Az Egyház részérôl
átadott ("traditio") hitvallás, mely a katekézis
során kicsírázik és felnô, a
különbözô kultúrák értékeivel
gazdagodva tér vissza ("redditio"). [227] Így a katekumenátus a
katolicitás növekedésének fontos
helyévé és az egyházi megújulás
kovászává válik.
79. Az Egyház, amikor a
keresztény beavatás révén átadja a hitet
és az új életet, úgy jár el, mint az emberek
anyja, aki halhatatlan életre szüli a Szentlélektôl
fogant és Istenbôl született [228] fiakat. Éppen azért, "mert
Anyánk, az Egyház hitünk nevelôje is"; [229] egyszerre Anya és
Tanító. A katekézis által saját
hitével táplálja gyermekeit, s mint tagokat
beépíti az Egyház családjába. Mint jó
anya teljes gazdagságában és tisztaságában
ajánlja nekik az Evangéliumot, egyidejûleg mint a
kultúra sajátosságait is tartalmazó, alkalmas
táplálékot s mint választ az emberi szív
legmélyebb vágyaira. A katekézis célja:
közösség Jézus Krisztussal
80. "A katekézis
végsô állomása nemcsak az, hogy valaki
elérkezik Krisztushoz, hanem közösségre is lép
Vele, sôt egészen bensôséges kapcsolatba kerül
az Úrral." [230] Az egész evangelizáló
tevékenység a Krisztussal való közösséget
akarja elôsegíteni. Miután az elsô igehirdetés
által a Szentlélek elindította valakiben a
"kezdeti" [231] megtérést az Úrhoz, a
katekézis fölkínálja ennek az elsô
csatlakozásnak a megalapozását és
érlelését. Az éppen megtértet
segíteni akarja abban, hogy "jobban megismerhesse Jézust,
akinek átadta magát: az Ô misztériumát, Isten
országát, amelyet hirdet, követelményeit és
ígéreteit, amelyek az evangéliumban
találhatók meg, és az utakat, amelyeket azoknak mutatott,
akik követni akarják Ôt". [232] A keresztség, az a szentség,
mellyel "hasonlóvá válunk Krisztushoz" [233] sajátos kegyelmével
támogatja a katekézis e tevékenységét.
81. A Jézus Krisztussal
való közösség természete szerint arra
készteti a tanítványt, hogy egyesüljön
mindazzal, amivel maga Jézus Krisztus mélységesen egy
volt: Istennel, az Ô Atyjával, aki a világba küldte
Ôt és a Szentlélekkel, aki küldetésében
indította; az Egyházzal, az Ô testével,
melyért önmagát adta, és az emberekkel, az Ô
testvéreivel, akikkel meg akarta osztani sorsát.
|