|
82. A katekézis az Ige
szolgálatának az a különleges formája, mely a
kezdeti megtérést olyan érettségre vezeti, hogy
eleven, világos és tevékeny hitvallássá váljék:
"a katekézis hit megvallásából fakad és
a hit megvallására vezet." [234] A keresztség alkalmával letett
hitvallás [235] kifejezetten szentháromságos.
Az Egyház "az Atya, a Fiú és a Szentlélek
nevében" (Mt 28,19) [236] keresztel a háromszemélyû
egy Isten nevében, akire a keresztény rábízza
életét. A beavató katekézis -- a keresztelés
elôtt vagy után -- fölkészít erre az
elkötelezô döntésre. Az állandó katekézis
késôbb segíti e hit megvallásának folyamatos
érlelôdését, hogy az Eucharisztia
ünneplésében bontakozzék ki és az tartsa
ébren a vele járó kötelezettségeket. Nagyon
fontos, hogy a katekézis jól tudja egyesíteni a Krisztusba
vetett hitet, "Jézus az Úr", a
Szentháromságba vetett hittel, "Hiszek az Atyában, a
Fiúban és a Szentlélekben", mert e kettô
ugyanannak a keresztény hitnek más-más
megfogalmazása. Aki az elsô igehirdetés
hatására megtér Jézus Krisztushoz, és
Ôt Úrnak ismeri el, elindul egy úton, mely
szükségszerûen elvezet a Szentháromság
kifejezett megvallásához.
Az egy Istenbe vetett hit
megvallásával a keresztény ember ellene mond mindenfajta
feltétlen emberi szolgálatnak: a hatalomnak, a
gyönyörnek, a fajnak, az ôsöknek, az államnak, a
pénznek..., [237] így megszabadul minden
bálványtól, ami rabszolgává tenné. A
hit megvallása annak kinyilvánítása, hogy Istennek
és az embereknek akar szolgálni minden rabság
nélkül. Hirdetvén a Szentháromságba, a
személyek közösségébe vetett hitet, Jézus
Krisztus tanítványa azt is kinyilvánítja, hogy
Isten és a felebarát szeretete az Ô léte és
cselekedetei számára meghatározó elv.
83. A hit megvallása csak akkor
tökéletes, ha kapcsolatban van az Egyházzal. Minden
megkeresztelt egyes szám elsô személyben mondja el a
hitvallást, hiszen ennél nincs személyesebb
cselekmény. De az Egyházban és az Egyház
által mondja el, hiszen annak tagjaként teszi. A
"hiszek" és a "hiszünk"
kölcsönösen magukban foglalják egymást. [238] Amikor a keresztény ember
hitvallását összekapcsolja az Egyházéval,
"beletestesül" annak küldetésébe, tudniillik
hogy a világ életéért "az üdvösség
egyetemes szentsége" legyen. Aki leteszi a hitvallást, olyan
kötelezettségeket vállal, melyek nem ritkán
üldözést váltanak ki. A keresztény
történelemben a vértanúk a legkiemelkedôbb
hirdetôi és tanúi a hitnek. [239]
|