85. A katekézis fô feladatai
a következôk:
-- A hit
megismerésének támogatása
Aki találkozott
Krisztussal, arra vágyik, hogy a lehetô leginkább
megismerje Ôt, és arra is, hogy megismerje az Atya tervét,
melyet Krisztus nyilatkoztatott ki. A hívô elfogadás (fides
qua) megköveteli a hit igazságainak ismeretét (fides quae). [246] Az emberi kapcsolatokban is egy
személy iránti szeretet egyre mélyebb megismerést
igényel. A katekézisnek éppen ezért el kell
vezetnie "az isteni terv teljes igazságának fokozatos
megértésére" [247] azáltal, hogy Jézus Krisztus
tanítványait bevezeti a hagyomány és a
Szentírás megismerésébe, melyek "Jézus
Krisztus mindent fölülmúló ismeretét" (Fil
3,8) [248] jelentik.A hit mélyebb
megismerése keresztény módon világítja meg
az emberi létet, táplálja a hit életét,
és képessé tesz arra, hogy az ember
tanúságot tegyen hitérôl a világban. A
Szentírás és az Egyház hitének
összefoglalása, a hitvallás átadása e feladat
megvalósítását jelenti. -- A liturgikus nevelés"Krisztus
mindig jelen van Egyházában, kiváltképpen a
liturgikus cselekményekben", [249] ezért a Jézus Krisztussal
való közösség elvezet a szentségekben és
egész különlegesen az Eucharisztiában való
üdvözítô jelenlétének
ünneplésére. Az Egyház nagyon óhajtja, hogy
minden keresztény hívôt vezessenek el erre a teljes,
tudatos és tevékeny részvételre, amit
megkíván a liturgiának a természete és a
hívôk keresztségbôl fakadó
általános papságának
méltósága. [250] Ezért a katekézisnek azon
túlmenôen, hogy elôsegíti a liturgia és a
szentségek megismerését, Jézus Krisztus
tanítványait nevelnie kell "az imádságra, a
hálaadásra, a bûnbánatra, a bizalomteljes
kérésre, a közösségi érzékre, a
szimbolikus nyelvre ...", [251] mert minderre szükség van az
igazi liturgikus élethez. -- Erkölcsi nevelésA Jézus
Krisztushoz való megtérés magában foglalja az
Ô követését is. Ezért a katekézisben a
tanítványoknak át kell adnia a Mester sajátos
magatartásformáit. Így egy belsô
átalakulás útjára lépnek, melyen --
részesedve az Úr húsvéti
misztériumában -- "a régi emberbôl új
emberré válnak Krisztusban." [252] A hegyi beszédben, melyben
Jézus megismétli a tízparancsolatot és
megtölti azt a boldogságok lelkületével, [253] a ma annyira szükséges
erkölcsi nevelésben nélkülözhetetlen
hivatkozási pont. Az evangelizáció, mely "mindig
magában foglalja az erkölcs hirdetését és
elôadását is", [254] akkor mutatja meg
megszólító erejét, amikor a hirdetett szóval
együtt a megélt szót is föl tudja ajánlani.
Ennek az erkölcsi tanúságtételnek, melyre a
katekézis fölkészít, meg kell mutatnia az
evangélium erkölcsi--társadalmi következményeit
is. [255] -- Imádságra nevelésA
Jézus Krisztussal való közösség a
tanítványokat elvezeti Mesterük imádkozó
és szemlélôdô lelkületére. A Jézussal
való imádkozás tanulása azt jelenti, hogy
ugyanazokkal az érzésekkel imádkozunk, melyekkel Ô
fordult az Atyához: imádással, dicsérettel,
hálaadással, gyermeki bizalommal, kéréssel,
dicsôsége fölötti csodálattal. Ezek az
érzések tükrözôdnek a Miatyánkban, abban
az imádságban, melyre Jézus tanította meg
tanítványait, s amely minden keresztény
imádság modellje. Az egész evangélium
összefoglalását jelentô [256] "Miatyánk
átadása" [257] e célt szolgálja. Amikor a
katekézist imádságos lelkület hatja át, az
egész keresztény élet megismerése
mélyül el. Erre az imádságos lelkületre különösen
akkor van szükség, amikor a katekumenok és a
katekézis növendékei az Evangélium súlyosabb
követelményeivel találkoznak és gyengének
érzik magukat, vagy amikor ámulattal veszik észre Isten
beavatkozását életükbe.A katekézis
további fô feladatai: beavatás a közösségi
életbe és a misszióba, illetve nevelés a
közösségi életre és a misszióra
86. A katekézis a
keresztény embert fölkészíti arra, hogy
közösségben éljen és tevékenyen vegyen
részt az Egyház életében és
küldetésében. A II. Vatikáni Zsinat
fölszólítja a lelkipásztorokat, hogy "a
kellô módon ápolják a közösségi
szellemet", [258] a katekumenokat pedig arra, hogy
"tanulják meg a tevékeny
együttmûködést az Egyház
evangelizációjában és
építésében." [259] -- Nevelés a
közösségi életre a) A keresztény
közösségi élet nem improvizációk halmaza,
ezért gondosan nevelni kell rá. Ennek elérése
érdekében a katekézisnek fejleszteni kell azokat az
erényeket, melyeket Máté evangéliuma
közöl Jézusnak a közösségi életre
vonatkozó tanításából: az
egyszerûséget és az alázatosságot ("ha
olyanok nem lesztek, mint a kisdedek...", Mt 18,3); a kisebbekrôl
való gondoskodás ("aki megbotránkoztat egyet is e
kicsinyek közül...", Mt 18,6); a különleges
törôdés az eltávolodottakkal ("Menjetek Izrael
házának elveszett juhaihoz...", Mt 18,12); a testvéri
feddés ("menj, fedd meg négyszemközt...", Mt
18,15); a közös imádság ("ha ketten vagy
hárman összejönnek az én nevemben...", Mt 18,19);
a kölcsönös megbocsátás ("hetvenszer
hétszer is...", Mt 18,22). A testvéri szeretet ezeket az
erényeket mind magában foglalja ("úgy
szeressétek egymást, amint Én szerettelek titeket" Jn
13,34).
b) Miközben a
katekézis e közösségi érzékre nevel,
gondoskodnia kell az ökumenikus lelkületrôl is, és
bátorítania kell a testvéri magatartást a
többi egyházak és egyházi közösségek
tagjai felé. Ennek érdekében világosan kell
közölnie a katolikus Egyház egész
tanítását, kerülvén a megtévesztô
kifejezéseket vagy elôadásmódot. Segítenie
kell "a többi vallások jó megismerését",
[260] melyekkel közösen birtokolunk olyan
értékeket, mint "Isten írott Igéje, a kegyelmi
élet, a hit, a remény és a szeretet és a
Szentlélek egyéb belsô ajándékai". [261] A katekézisnek annyira lesz
ökumenikus dimenziója, amennyire föl tudja ébreszteni
és táplálni tudja "az egység igaz
vágyát", [262] nem egy könnyû irenizmus, hanem a
tökéletes egység elérésére, akkor
és úgy, amikor és ahogyan azt az Úr akarja.
-- Beavatás a
misszióba
a) A katekézis
nyitott a missziós buzgóság felé is. [263] Törekszik rászoktatni
Jézus tanítványait arra, hogy keresztényként
legyenek jelen a társadalomban, a társadalmi, kulturális
és szakmai életben. Arra is fölkészíti
ôket, hogy hivatásuknak megfelelôen vegyenek részt a
különbözô egyházi szolgálatokban. A laikus
hívôk számára ez az evangelizáló
feladat a keresztény beavatás szentségeibôl
és hivatásuk világi jellegébôl fakad. [264] Föl kell használni minden
eszközt a papi, a szerzetesi és apostoli élet minden
formájára szóló, továbbá
missziós hivatások ébresztésére.A katekézisnek
fejlesztenie kell azokat az evangéliumi erényeket, melyeket
Jézus sürgetett tanítványainál, amikor misszióba
küldte ôket: keresni az elveszett bárányt;
tanítani és gyógyítani; arany és
erszény nélkül szegénynek lenni; elviselni az
elutasítást és az üldözést;
szilárdan hinni az Atyában és a Szentlélek
segítségében; az országért való munka
örömén kívül nem várni más jutalmat.
[265] b) A katekézis, miközben erre a
missziós lelkületre nevel, fölkészít a
vallások közötti dialógusra is, mely alkalmassá
teheti a hívôket arra, hogy termékeny kapcsolatban legyenek
más vallású férfiakkal és nôkkel. [266] A katekézisnek meg kell mutatnia, hogy
az Egyház nem keresztény vallásokkal való
kapcsolatában elsô helyen áll az emberi nem közös
eredete és célja, és az Igének azok a
"magvai", melyeket Isten azokban a vallásokban helyezett el. A
katekézisnek segítenie kell "Krisztus
hirdetésének" és "a vallások
közötti dialógusnak"
megkülönböztetésében és
összekapcsolásában. E két elemet, miközben
kapcsolatukat ápolják, nem szabad sem összekeverni, sem
egyenrangúnak tekinteni. [267] ugyanis "a dialógus nem ment
föl az evangelizáció kötelezettsége
alól." [268]
|