|
87. A katekézis feladatai, mint
látható, gazdagon összetett valóságot
képeznek, melynek egészérôl érdemes
néhány megfontolást megfogalmazni. -- Az összes feladatra
szükség van. Miként az emberi szervezet
számára életföltétel, hogy összes szervei
jól mûködjenek, úgy a keresztény élet
érlelôdése számára minden
dimenzióját ki kell munkálni: a hit
megismerését, a liturgikus életet, az erkölcsi
nevelést, az imádságot, a közösséghez
tartozást, a missziós lelkületet. Ha a katekézis ezek
bármelyikét mellôzné, a keresztény hit
fejlôdése nem volna teljes.
-- Minden feladat a maga
módján szolgálja a katekézis végsô
célját. Az erkölcsi nevelés például
lényegét tekintve krisztologikus és szentháromságos,
egyházi érzékkel teljes és nyitott a
társadalmi dimenzióra. Ugyanez érvényes a
liturgikus nevelésre is, mely lényegét tekintve
vallási és egyházi természetû, ugyanakkor
nagyon igényes a világnak szóló
evangelizációs elkötelezettség tekintetében.
-- Az egyes feladatok
magukban foglalják és kibontakoztatják egymást.
Minden nagy kateketikai témának -- például az Atya
Istenrôl szóló katekézisnek -- van
ismeretközlô oldala és vannak erkölcsi
következményei, az imádságban mélyül el,
és megjelenik a tanúságtételben. Az egyik feladat
hívja a másikat: a hitbeli ismeret alkalmassá tesz a
misszióra; a szentségi élet erôt ad az erkölcsi
átalakuláshoz.
-- Feladatai
megoldásához a katekézisnek két nagy eszköze
van: az evangéliumi üzenet átadása és a
keresztény élet gyakorlata. [269] A liturgikus nevelésnek
például el kell magyaráznia, hogy mi a keresztény
liturgia és mik a szentségek; de meg is kell tapasztaltatnia a
különféle szertartásokat, föl kell fedeztetnie
és meg kell szerettetnie a szimbólumokat, a gesztusok
értelmét stb. Az erkölcsi nevelés nem csupán a
keresztény erkölcs tanítását közli, hanem
tevékenyen fejleszti az evangéliumi erényeket és a
keresztény értékeket.
-- A hitre
nevelésben a hit úgy is megjelenik, mint
"ajándék", és úgy is, mint
"feladat". A hit megismerése, a liturgikus élet, a
krisztuskövetés mind-mind a Szentlélek
imádságban elnyert ajándéka, ugyanakkor lelki,
erkölcsi, tanúságtételi szempontból feladat.
Mindkét jelleget -- ajándék és feladat -- gondozni
kell. [270] -- A hit minden dimenziójának,
miként a hit egészének is, gyökeret kell vernie az
emberi tapasztalatban, anélkül, hogy a személyben valami
idegen vagy elszigetelt jelenség lenne. A hitbeli ismeret nagyon
jelentôs, megvilágítja az egész emberi létet
és párbeszédet folytat a kultúrával; a
liturgiában az egész személyes élet lelki
áldozattá válik; az evangéliumi erkölcs
befogadja és fölemeli az emberi értékeket; az
imádság nyitott minden személyes és
társadalmi probléma felé. [271] Miként az 1971-es Direktórium
jelezte, "nagyon fontos, hogy e sok vonás gazdagságát
a katekézis úgy ôrizze meg, hogy egyik se szakadjon el a
többitôl és ne legyen a többi
kárára." [272]
|