Az alkalmazás szempontjai a helyi katekizmusban

 [447]

133. A Katolikus Egyház Katekizmusa megjelöli azokat a szempontokat, melyeket figyelembe kell venni a hit rendszerbe foglalt szintézisének megfogalmazásakor illetve alkalmazásakor, amit minden helyi katekizmusnak nyújtania kell. A hit e szintézisének alkalmazkodnia kell a követelményekhez, melyeket "azok különbözô kultúrája, életkora, lelki élete, társadalmi és egyházi helyzete támaszt, akikhez a katekézis szól". [448] A II. Vatikáni Zsinat is nyomatékosan hangsúlyozza az evangéliumi üzenet alkalmazásának szükségességét: "az igehirdetés ezen alkalmazásának minden evangelizáció törvényének kell maradnia". [449] Éppen ezért

-- A helyi katekizmusnak a hit összefoglalását azzal a konkrét kultúrával összefüggésben kell bemutatnia, melyben a katekumenok és a katekézis növendékei élnek. Ezért vegye föl mindazokat "a sajátos elemeket, amelyekkel a keresztény életet, a liturgiát és gondolkodásmódjukat ki tudják fejezni", [450] s melyek saját kulturális hagyományukból fakadnak, és a helyi egyház munkájának és inkulturációjának gyümölcsei.

-- Az "üzenethez és az emberi személyhez hûséges" [451] helyi katekizmus a keresztény misztériumot jelentôségteljesen, a konkrét címzett életkorának gondolkodását és pszichológiáját figyelembe véve -- s ebbôl következôen világosan támaszkodva életének alapvetô tapasztalataira -- adja elô. [452]

-- Külön figyelembe kell venni a vallásosság konkrét formáit az adott társadalomban. Más dolog egy vallásilag közömbös, és ismét más egy mélyen vallásos közeg számára katekizmust írni. [453] Minden Katekizmusban igen nagy gonddal kell kezelni a "hit--tudomány" kapcsolatát.

-- A katekizmus készítésekor jelentôs tényezô a szociális kérdés, legalábbis annak legmélyebb (gazdasági, politikai, családi) összetevôi. Az Egyház szociális tanítását követve a katekizmus tud olyan támpontokat, indítékokat, cselekvési irányokat mutatni, melyek megvilágítják a keresztények jelenlétét e problémák közepette. [454]

-- Végül mindenekelôtt a konkrét egyházi helyzetet kell figyelembe venni, melyben a részegyház él. Nyilvánvalóan nem a mulandó dolgokat, melyekkel a Tanítóhivatal más dokumentumai foglalkoznak, hanem a maradandó állapotttal, mely sajátosan hangsúlyozott evangelizációt igényel. [455]