Az isteni pedagógia és a katekézis

143. A katekézis, amennyiben az isteni kinyilatkoztatás közlése, teljesen követi Isten pedagógiáját, ahogyan az Krisztusban és az Egyházban látható, átveszi alapvonásait és a Szentlélek vezetésével bölcsen szintézist alkot, így segítvén elô a hit igaz megtapasztalását, a gyermeki találkozást Istennel. Ezért a katekézis

-- olyan pedagógia, mely átszövi és szolgálja az Isten és a személy közötti "üdvösség-dialógust", azáltal hogy világossá teszi ezen üdvösség egyetemes rendeltetését; Istenre vonatkozóan hangsúlyozza a szeretetbôl fakadó, ingyenes, a szabadságot tiszteletben tartó isteni kezdeményezést; az emberre vonatkozóan megmutatja a kapott ajándék értékét, és annak szükségességét, hogy állandóan növekednie kell benne; [485] -- elfogadja a kibontakozás elvét a kinyilatkoztatásban, Isten Igéjének titokzatos és transzcendens természetét, s annak alkalmazkodását a különbözô személyekhez és kultúrákhoz;-- elismeri Jézus Krisztusnak, Isten emberré lett Igéjének központi szerepét, aki a katekézist "a megtestesülés pedagógiájává" teszi, ezért az Evangéliumot mindig az élet javára és a személyek életében kell továbbadni;-- értékeli a hit közösségi megtapasztalását, ami az Egyháznak, Isten népének sajátja;

-- a "személy közötti" kapcsolatra támaszkodik, és magáévá teszi a dialógus folyamatát;

-- a jelek pedagógiája, melyben a tettek és szavak, a tanítás és a tapasztalat összekapcsolódik; [486] -- mivel a kinyilatkoztatás végsô indoka Isten szeretete, a katekézis a kimeríthetetlen isteni szeretetbôl, ami a Szentlélek, veszi igazságának erejét és az állandó kötelezettséget a tanúságtételre. [487] A katekézis így -- mint folyamat, út vagy ösvény -- Krisztus evangéliumi követésévé válik a Szentlélekben az Atya felé, hogy elérje a hit érettségét "Krisztus ajándékozásának mértéke" (Ef 4,7) s kinek-kinek lehetôségei és szükségletei szerint.