BEVEZETÉS

Az Evangélium hirdetésérôl a mai világban

"Halljátok! Íme, kiment a magvetô vetni. És történt, hogy amint vetett, egy rész az út mellé hullott; és odajöttek a madarak és fölették. A másik rész sziklára hullott, ahol nem volt elég földje, és azonnal kikelt, mert nem volt mélyen a földben; és amikor fölkelt a nap, kivirult, mivel azonban nem volt gyökere, kiszáradt. Egy másik rész tövisek közé hullott, és felnôtt a tövis és elfojtotta és nem hozott termést. És mások jó földbe hullottak és termést hoztak: kihajtottak, felnôttek, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hozott." (Mk 4,3--8)

14. E bevezetés arra szeretné indítani a lelkipásztorokat és a katekétákat, hogy gondolják meg: a szántóföldet, ahová a magot vetik mindig a hit és az irgalmasság fényénél kell nézni. Ahogyan a mai világot be fogjuk mutatni nyilvánvalóan nem örökérvényû, hiszen a történelmi körülményekhez van kötve.

"Íme, kiment a magvetô vetni." (Mk 4,3)

15. A magvetô példabeszéde az evangelizáció számára forrás természetû. "A mag az Isten igéje" (Lk 8,11). A magvetô Jézus Krisztus. Kétezer évvel ezelôtt ô maga Palesztinában vetette a magot, és elküldte tanítványait, hogy ugyenezt tegyék a világban. Jézus Krisztus, aki ma Egyházában a Szentlélek erejével jelen van, továbbra is széles körben és bôkezûen veti az Atya magvát.

A föld állapota azonban nem egyforma. Az Evangélium "az út mellé hull" (Mk 4,4), amikor valójában nem hallják meg; sziklára hull (Mk 4,5), anélkül hogy földbe kerülne; tövisek közé hull (Mk 4,7), de az emberi szívekben a sokféle gond hamarosan megfojtja. De egy rész jó földbe hull (Mk 4,8), tudniillik olyan férfiakba és nôkbe, akik készek rá, hogy személyes kapcsolatban éljenek Istennel és együttmûködve a felebarátokkal bô termést hoznak.

Jézus a példabeszédben a jó hírt nyilatkoztatja ki, Isten Országának -- amely a szántóföld nehézségei, a világ feszültségei, konfliktusai és gyötrô kérdései ellenére eljön -- örömhírét. Az evangélium magva termékennyé teszi az emberi történelmet, és nagyon jó aratást ígér. Jézus azonban figyelmeztet is: Isten magva csak a jól felkészült szívben csírázik ki.

A hit fényénél szemlélt világról

16. Jézus az Egyházban folytatja az evangélium vetését Isten nagy szántóföldjén. A keresztények, akik nagyon eltérô társadalmi körülmények között élnek, a mai világot ugyanazzal a szemmel nézik, mint Jézus nézte a maga kortársait. Jézus tanítványai ugyanis belülrôl ismerik "a mai emberek örömét és reményét, gyászát és szorongásait". [12] Látják az emberi történelmet és jelen vannak benne, nemcsak értelmes lényként, hanem a hitükkel is. A hit fényénél pedig látjuk "a világot, melyet ... a Teremtô szeretetbôl alkotott és tart fönn, s mely a bûn szolgaságába került ugyan, de a megfeszített és föltámadt Krisztus, megtörvén a Gonosz hatalmát, megszabadította..." [13] A keresztények minden körülmények között tudják, hogy minden emberi történésre együtt hatnak a következô erôk:-- a maga jóságát minden teremtményre árasztó Isten teremtô tevékenysége;-- a bûnbôl eredô erôszak, mely korlátozza és eltompítja az embert;-- a Krisztus húsvétjából fakadó erô, azaz a megújulás csírája, mely megadja a hívônek a végsô "beteljesedés" [14] reményét. A világ olyan szemlélete, mely ezek közül csak egyet is figyelmen kívül hagy, nem keresztény. Ezért nagyon fontos, hogy a katekézis a katekumenokat és a már megkeresztelt hallgatókat rávezesse az égetô kérdések teológiai megoldására. [15]