A memorizálás a katekézisben

[510]

154. A katekézis része az Egyház azon "emlékezetének" , mely megörökíti közöttünk az Úr jelenlétét. [511] Az emlékezôképesség gyakoroltatása ezért a kereszténység kezdetétôl fogva fontos alkotóeleme a hit pedagógiájának. A mechanikus memorizálás veszélyének elkerülésére az emlékeztetô technika mellett harmonikusan jelen kell lennie a megismerés különbözô tevékenységeinek, mint például a spontán válasz és a reflexió, a dialógus és a csönd, a szóbeli beszámoló és az írás. [512] Emlékezetbe vésendôk a hit fô formulái, hogy biztosítsák a pontos megfogalmazást és a közös tanításbeli, kulturális és nyelvi örökséget. A hit nyelvének biztos ismerete a hit szerinti élet elengedhetetlen föltétele. E formulákat azonban megfelelô magyarázat után összefoglalásként kell adni, és azoknak hûségesnek kell lenniük a keresztény üzenethez. Közéjük tartoznak bizonyos bibliai, dogmatikus, liturgikus szövegek és a keresztény hagyomány jól ismert imádságai (apostoli hitvallás, Miatyánk, Üdvözlégy). [513] "A hit és jámborság virágai -- hogy képszerûen fejezzük ki magunkat -- nem születnek meg abban a pusztaságban, melyet az emlékezet nélküli katekézis jelent. Arra azonban nagy gondot kell fordítani, hogy ezeket a szövegeket, miközben memorizálják ôket, lépésrôl lépésre egyre jobban meg is értsék, hogy mind közösségileg, mind egyénileg a keresztény élet forrásaivá válhassanak." [514]

155. Mélyebben nézve a hit formuláinak megtanulása és hívô megvallásuk a "traditio "és "redditio" hagyományos és gyümölcsözô gyakorlatához tartozik, mely által a katekézisben a hit átadásának (traditio) megfelel a növendék válasza (redditio), magában a katekézisben és késôbb az életben. [515] E módszer kedvez a kapott igazságban való nagyobb részesedésnek. Az a személyes válasz helyes és érett, mely teljesen tiszteletben tartja az átadott hit eredeti értelmét, és jelzi, hogy érti a (biblikus, liturgikus, doktrinális) nyelvet, amelyen közlik.