A serdülés elôtti kor, a serdülôkor és az ifjúkor

[572]

181. Általában elmondható, hogy annak a lelki és kulturális krízisnek, mely a világot gyötri, [573] elsô áldozatai a fiatal nemzedékek. De az is igaz, hogy a jobb társadalom iránti elkötelezettség bennük találja meg legjobb reményét.Ennek még jobban kell serkentenie az Egyházat, hogy bátran és kreatív módon hirdesse az Evangéliumot a fiatalok világának.

A tapasztalat mutatja, hogy nagyon hasznos különbséget tenni a serdülés elôtti kor, a serdülôkor és az ifjúkor között, felhasználva az ide vonatkozó tudományos eredeményeket és a különbözô országok körülményeinek ismeretét.

Az úgynevezett fejlett országokban különösen érzékelhetô a serdülés elôtti korban lévôk problémája: nem eléggé veszik figyelembe ennek a korosztálynak a nehézségeit, igényeit, emberi és lelki adottságait, olyannyira, hogy tagadó korosztályról lehet beszélni.

Nagyon gyakori eset, hogy egy fiú vagy leány, miután részesül a bérmálás szentségében, ezzel befejezi a beavatási folyamatot, s ezzel egyidejûleg szinte teljesen eltávolodik a hit gyakorlásától. Ezzel komolyan számolni kell, s ki kell alakítani a szükséges, sajátos lelkipásztori választ, fölhasználva a beavatási folyamat nevelôi adottságait.

Ami a másik két csoportot illeti, jó megkülönböztetni a serdülôket és az ifjakat, tudva, hogy nagyon nehéz éles határt vonni közéjük. Ez a két periódus nagy általánosságban a felnôttkor elôtti idôszakot foglalja magában.

Az ifjúkorúnak szóló katekézist is mélyen át kell gondolni és erôsíteni kell.