Az ifjúság jelentôsége a társadalom és az Egyház számára

[574]

182. Az Egyház a fiatalokat úgy tekinti, mint "reménységet" s mint "nagy kihívást az Egyház jövôje számára". [575] A gyors és nagyméretû kulturális és társadalmi változások, a fiatalok számának növekedése, a felnôttkor felelôsségének vállalása elôtti nem rövid idôszak, a munkanélküliség és nem kevés országban a súlyos elmaradottság, a fogyasztói társadalom nyomása..., mindez a fiatalok világát a várakozás, de nem ritkán a csalódás, az unalom, a félelem és kirekesztôdés világává teszi. Sokukban alapmagatartássá lesz az Egyháztól való eltávolodás vagy legalábbis a bizalmatlanság az Egyház iránt. Ebben gyakran a család vallási--erkölcsi támaszának hiánya és a kapott katekézis hiányosságai és gyengéi mutatkoznak meg.

Ugyanakkor sokan közülük bátran törekszenek az értelmes életre, a szolidaritásra, a szociális elkötelezettségre, a vallási tapasztalatokra.

183. Mindebbôl adódik néhány következmény a katekézis számára.

A hit szolgálata mindenekelôtt észreveszi a fiatalok helyzetének fény- és árnyoldalait úgy, ahogy az élet különbözô helyzeteiben mutatkozik.

A katekézis szíve az a válasz, melyet Krisztus az evangéliumi ifjúnak mondott. [576] E válasz minden ifjúnak mint ifjúnak szól, figyelmes megértéssel problémáik iránt. A fiatalok ugyanis az Evangéliumban Krisztus beszélgetôpartnereinek mutatkoznak, aki feltárja nekik "páratlan gazdagságukat" és sürgeti ôket a személyes és közösségi gyarapodásra, ami döntô jelentôségû mind az Egyház, mind a társadalom számára. [577] Ezért a fiatalokat nem szabad csupán a katekézis tárgyának tekinteni, hanem úgy kell szemlélni, mint "aktív alanyokat, az evangelizáció tevékeny résztvevôit és a társadalmi megújulás megvalósítóit". [578]