HARMADIK FEJEZET

A különleges helyzetben lévôknek szóló katekézis

A fogyatékosoknak és a hátrányos helyzetûeknek szóló katekézis

[585]

189. Minden keresztény közösség azokra, akik testi vagy lelki fogyatékosságban szenvednek vagy más hátrány sújtja ôket, fôleg ha kiskorúak, úgy tekint, mint akiket az Úr megkülönböztetett szeretettel szeret. A fokozódó társadalmi és egyházi felelôsségérzet és a sajátosan erre szakosodott pedagógia tagadhatatlan fejlôdése azt eredményezi, hogy a család és más nevelô intézmények e személyeknek, akiknek mint megkeresztelt embereknek joguk van hozzá -- vagy ha kereszteletlenek, meghívásuk van az üdvösségre --, megfelelô katekézist nyújtsanak. Az Atya e gyengébb gyermekek iránti szeretete és Jézus állandó jelenléte Lelkével együtt ébreszti a bizalmat, hogy mindenki, bármennyire fogyatékos, képes növekedni az életszentségben.

A hitre nevelés, mely elsôsorban a családnak szól, megfelelô és személyes utakat igényel, figyelembe veszi a pedagógiai kutatások eredményeit, és azokat az egész személyt érintô nevelésben gyümölcsözteti. Másrészt kerülendô a veszedelem, hogy a szükségszerûen sajátos katekézis elszigetelôdjék a közösség lelkipásztori gondozásától. Hogy ez meg ne történjék, a közösséget állandóan tájékoztatni kell és be kell vonni. Az ilyen katekézis sajátos igényei a katekétáktól külön szaktudást várnak, s még érdemszerzôbbé teszik szolgálatukat.