A szülôk mint gyermekeik hitének elsôszámú nevelôi

[662]

226. A keresztény élet tanúságtétele, amit a szülôk a családban tesznek, a gyöngédségbe és az anyai--atyai gondoskodásba burkoltan érkezik a gyermekekhez. A gyermekek így fölfogják és örvendezve élik meg Isten és Jézus szülôk által megjelenített közelségét; ez az elsô keresztény tapasztalat gyakran az élet egészére kiható mély nyomokat hagy. Ez a kisgyermekkori vallásos eszmélés a családi körben "semmi mással nem helyettesíthetô". [663] Ez az elsô beavatás erôsödik, amikor családi események vagy ünnepek alkalmával "a családban próbálják magyarázni az események keresztény vagy vallásos jelentését". [664] Tovább mélyül, ha a szülôk otthon magyarázzák gyermekeiknek és segítik elsajátítani a keresztény közösségben kapott rendszeres katekézist. Ugyanis "a családi katekézis megelôzi, kíséri és kiegészíti a katekézis minden egyéb formáját". [665]

227. A házasság szentségében a szülôk megkapják gyermekeik -- akiknek tanúsítják és átadják az emberi és vallásos értékeket -- keresztény nevelésének feladatát és kegyelmét. [666] E nevelô tevékenység, mely egyszerre emberi és vallásos, "igazi szolgálat", [667] mely által átadatik és terjed az Evangélium, egészen addig, hogy maga a családi élet lesz a hit útja és a keresztény élet iskolája. Ahogyan a gyermekek növekednek, fokozódik a kölcsönösség, és "az ilyen típusú kateketikai dialógusban mindenki kap és ad". [668] Ezért a keresztény közösségnek igen nagy figyelmet kell fordítania a szülôkre. Személyes kapcsolatok, találkozók, kurzusok és szülôknek szóló felnôtt katekézisek révén is segíteni kell ôket, hogy vállalni tudják gyermekeik hitbeli nevelésének -- ma különösen is kényes -- feladatát. E feladat még sürgetôbb olyan helyeken, ahol a polgári törvényhozás nem engedélyezi vagy nehézzé teszi a hitbeli nevelést. [669] Ilyen esetekben "a családi egyház" [670] gyakorlatilag az egyetlen hely, ahol a gyermekek és a fiatalok hiteles katekézishez juthatnak.