A szerzetesek a katekézisben

228. Az Egyház egész különlegesen meghívja a kateketikai tevékenységre az Istennek szentelt személyeket, és azt kívánja, hogy "legjobb erôiket adják" a katekézishez. [671] A szerzetesek, szerzetesnôk és az apostoli élet társaságai tagjainak sajátos részvétele a katekézisben különleges életállapotukból fakad. Az evangéliumi tanácsokra tett fogadalom, mely meghatározza a szerzetesi életet, ajándék az egész keresztény közösségnek. Az egyházmegyei kateketikai tevékenységben a szerzetesek eredeti és különleges segítségét sem a papok, sem a laikusok nem tudják pótolni. E különlegesség Istennek szenteltségük nyilvános tanúságtételébôl fakad, ami az ország valóságának élô jeleivé teszi ôket. "E tanácsok fogadalommal való vállalása egy az Egyház által elismert, állandó életállapotban az Istennek »szentelt élet« jellemzô vonása." [672] Jóllehet az evangéliumi értékeket minden kereszténynek meg kell valósítania, az Istennek szentelt személyek "a boldogságok követelményeit radikálisan teljesíteni akaró Egyházat testesítik meg". [673] A szerzetesek laikusokéval egyesült tanúságtétele mutatja az Egyháznak mint Isten országa jelének egyetlen arcát. [674]

229. "Több szerzetescsalád is jött már létre mind férfiakból, mind nôkbôl azért, hogy a gyermekek és az ifjúság, fôleg az árván maradtak keresztény nevelésének szenteljék magukat." [675] Az alapítók karizmájának köszönhetôen ma sok szerzetes és szerzetesnô dolgozik a felnôttek egyházmegyei katekézisében. A történelem folyamán a szerzetesek "mindig sokat tettek az Egyház kateketikai tevékenysége által". [676] Az alapítói karizmák [677] nem mellékesek, amikor a szerzetesek kateketikai feladatot vállalnak. Ugyanis érintetlenül hagyva a katekézis sajátos jellegét, a különbözô szerzetes közösségek karizmái sajátos hangsúlyt adnak a közös feladatnak, gyakran mély vallási, szociális és pedagógiai érzékkel. A katekézis története bizonyítja az elevenséget, melyet ezek a karizmák ajándékoztak az Egyház nevelôi tevékenységének.