A katekéták emberi, keresztény és apostoli érettsége

239. A kezdeti emberi érettségre alapuló, [710] állandóan átgondolt és értékelt kateketikai gyakorlat a katekéta számára lehetôvé teszi, hogy gyarapodjék érzelmi kiegyensúlyozottsága, kritikai érzéke, belsô egysége, kapcsolatteremtô és dialogizáló képessége, leleményessége és csoportmunkára való hajlandósága. [711] Növekednie kell a katekétában a katekumenok és a katekézis növendékei iránti tiszteletnek és szeretetnek: "Milyen ez az érzület? Jóval több, mint a pedagógusé, olyan, mint egy atyáé; sôt több annál: olyan, mint egy anyáé. Az Úr az Evangélium minden hirdetôjétôl és az Egyház minden építôjétôl ilyen érzületet vár el." [712] A képzésnek ugyanakkor biztosítania kell, hogy a katekézis végzése táplálja a katekéta hitét, és mint hívô embert gyarapítsa. Ezért a jó képzés mindenekelôtt a katekéta lelkiségét táplálja, [713] oly módon, hogy tevékenysége valóban életének tanúságtételébôl fakadjon. Minden témának, amit tanít, elôször magának a katekétának a hitét kell táplálnia. Igazában elsôként önmagukat katekizálva katekizálnak másokat. Ezenfelül a képzésnek állandóan táplálnia kell a katekéta apostoli öntudatát, evangéliumhirdetô érzékét. Ezért ismernie és élnie kell saját egyházmegyéje és plébániája evangelizációs programját, hogy alkalmazkodni tudjon a részegyház missziós tudatához. Ezen apostoli öntudat táplálásához a legjobb, ha azonosul Jézus Krisztussal, mint a tanítványok tanítójával és nevelôjével, magáévá téve az országért való buzgóságot, amit Jézus tanúsított. A katekéta apostoli hivatása a kateketikai gyakorlatból kiindulva és az állandó képzésbôl táplálkozva az idô múlásával folyamatosan érlelôdik.