Az evangelizáció

46. Az Egyház "azért van, hogy evangelizáljon", [98] azaz hogy "a jó hírt az emberiség minden részéhez elvigye és befolyásával belülrôl alakítsa át, újítsa meg magát az emberiséget". [99] Jézus missziós parancsa különbözô, egymással szorosan összefüggô teendôket foglal magában: "hirdessétek" (Mk 16,15), "tegyétek tanítvánnyá és tanítsátok", [100] "legyetek tanúim", [101] "kereszteljetek", [102] "cselekedjétek az én emlékezetemre" (Lk 22,19), "szeressétek egymást" (Jn 15,2). Hirdetés, tanúságtétel, tanítás, szentségek, felebaráti szeretet, tanítvánnyá tenni: mindezek utak és eszközök az egyetlen evangélium továbbadására és alkotórészei az evangelizációnak.

Közülük egyik-másik oly nagy jelentôségre tett szert, hogy hajlandók vagyunk azonosítani az evangelizációval. Azonban "semmiféle részleges vagy töredékes meghatározás nem képes kifejezni az evangelizáció gazdag, összetett és dinamikus valóságát". [103] Fennáll a veszély, hogy elszegényítjük, sôt végül megcsonkítjuk. Ezzel ellentétben ki kell bontakoztatnia "a maga teljességét" [104] és meg kell testesítenie belsôleg kétpólusú valóságát: a tanúságtételt és igehirdetést, [105] a szót és szentséget, [106] a belsô átalakulást és társadalmi megújulást. [107] Akik az evangelizációban dolgoznak, azoknak az evangelizáció "globális szemléletével" kell cselekedniük, és tudniuk kell, hogy az evangelizáció azonos az Egyház küldetésével. [108]