A katekézis fô feladatai: elôsegíti Krisztus misztériumának megismerését, ünneplését, átélését és szemlélését

85. A katekézis fô feladatai a következôk:

-- A hit megismerésének támogatása

Aki találkozott Krisztussal, arra vágyik, hogy a lehetô leginkább megismerje Ôt, és arra is, hogy megismerje az Atya tervét, melyet Krisztus nyilatkoztatott ki. A hívô elfogadás (fides qua) megköveteli a hit igazságainak ismeretét (fides quae). [246] Az emberi kapcsolatokban is egy személy iránti szeretet egyre mélyebb megismerést igényel. A katekézisnek éppen ezért el kell vezetnie "az isteni terv teljes igazságának fokozatos megértésére" [247] azáltal, hogy Jézus Krisztus tanítványait bevezeti a hagyomány és a Szentírás megismerésébe, melyek "Jézus Krisztus mindent fölülmúló ismeretét" (Fil 3,8) [248] jelentik.A hit mélyebb megismerése keresztény módon világítja meg az emberi létet, táplálja a hit életét, és képessé tesz arra, hogy az ember tanúságot tegyen hitérôl a világban. A Szentírás és az Egyház hitének összefoglalása, a hitvallás átadása e feladat megvalósítását jelenti. -- A liturgikus nevelés"Krisztus mindig jelen van Egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben", [249] ezért a Jézus Krisztussal való közösség elvezet a szentségekben és egész különlegesen az Eucharisztiában való üdvözítô jelenlétének ünneplésére. Az Egyház nagyon óhajtja, hogy minden keresztény hívôt vezessenek el erre a teljes, tudatos és tevékeny részvételre, amit megkíván a liturgiának a természete és a hívôk keresztségbôl fakadó általános papságának méltósága. [250] Ezért a katekézisnek azon túlmenôen, hogy elôsegíti a liturgia és a szentségek megismerését, Jézus Krisztus tanítványait nevelnie kell "az imádságra, a hálaadásra, a bûnbánatra, a bizalomteljes kérésre, a közösségi érzékre, a szimbolikus nyelvre ...", [251] mert minderre szükség van az igazi liturgikus élethez. -- Erkölcsi nevelésA Jézus Krisztushoz való megtérés magában foglalja az Ô követését is. Ezért a katekézisben a tanítványoknak át kell adnia a Mester sajátos magatartásformáit. Így egy belsô átalakulás útjára lépnek, melyen -- részesedve az Úr húsvéti misztériumában -- "a régi emberbôl új emberré válnak Krisztusban." [252] A hegyi beszédben, melyben Jézus megismétli a tízparancsolatot és megtölti azt a boldogságok lelkületével, [253] a ma annyira szükséges erkölcsi nevelésben nélkülözhetetlen hivatkozási pont. Az evangelizáció, mely "mindig magában foglalja az erkölcs hirdetését és elôadását is", [254] akkor mutatja meg megszólító erejét, amikor a hirdetett szóval együtt a megélt szót is föl tudja ajánlani. Ennek az erkölcsi tanúságtételnek, melyre a katekézis fölkészít, meg kell mutatnia az evangélium erkölcsi--társadalmi következményeit is. [255] -- Imádságra nevelésA Jézus Krisztussal való közösség a tanítványokat elvezeti Mesterük imádkozó és szemlélôdô lelkületére. A Jézussal való imádkozás tanulása azt jelenti, hogy ugyanazokkal az érzésekkel imádkozunk, melyekkel Ô fordult az Atyához: imádással, dicsérettel, hálaadással, gyermeki bizalommal, kéréssel, dicsôsége fölötti csodálattal. Ezek az érzések tükrözôdnek a Miatyánkban, abban az imádságban, melyre Jézus tanította meg tanítványait, s amely minden keresztény imádság modellje. Az egész evangélium összefoglalását jelentô [256] "Miatyánk átadása" [257] e célt szolgálja. Amikor a katekézist imádságos lelkület hatja át, az egész keresztény élet megismerése mélyül el. Erre az imádságos lelkületre különösen akkor van szükség, amikor a katekumenok és a katekézis növendékei az Evangélium súlyosabb követelményeivel találkoznak és gyengének érzik magukat, vagy amikor ámulattal veszik észre Isten beavatkozását életükbe.A katekézis további fô feladatai: beavatás a közösségi életbe és a misszióba, illetve nevelés a közösségi életre és a misszióra

86. A katekézis a keresztény embert fölkészíti arra, hogy közösségben éljen és tevékenyen vegyen részt az Egyház életében és küldetésében. A II. Vatikáni Zsinat fölszólítja a lelkipásztorokat, hogy "a kellô módon ápolják a közösségi szellemet", [258] a katekumenokat pedig arra, hogy "tanulják meg a tevékeny együttmûködést az Egyház evangelizációjában és építésében." [259] -- Nevelés a közösségi életre a) A keresztény közösségi élet nem improvizációk halmaza, ezért gondosan nevelni kell rá. Ennek elérése érdekében a katekézisnek fejleszteni kell azokat az erényeket, melyeket Máté evangéliuma közöl Jézusnak a közösségi életre vonatkozó tanításából: az egyszerûséget és az alázatosságot ("ha olyanok nem lesztek, mint a kisdedek...", Mt 18,3); a kisebbekrôl való gondoskodás ("aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül...", Mt 18,6); a különleges törôdés az eltávolodottakkal ("Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz...", Mt 18,12); a testvéri feddés ("menj, fedd meg négyszemközt...", Mt 18,15); a közös imádság ("ha ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben...", Mt 18,19); a kölcsönös megbocsátás ("hetvenszer hétszer is...", Mt 18,22). A testvéri szeretet ezeket az erényeket mind magában foglalja ("úgy szeressétek egymást, amint Én szerettelek titeket" Jn 13,34).

b) Miközben a katekézis e közösségi érzékre nevel, gondoskodnia kell az ökumenikus lelkületrôl is, és bátorítania kell a testvéri magatartást a többi egyházak és egyházi közösségek tagjai felé. Ennek érdekében világosan kell közölnie a katolikus Egyház egész tanítását, kerülvén a megtévesztô kifejezéseket vagy elôadásmódot. Segítenie kell "a többi vallások jó megismerését", [260] melyekkel közösen birtokolunk olyan értékeket, mint "Isten írott Igéje, a kegyelmi élet, a hit, a remény és a szeretet és a Szentlélek egyéb belsô ajándékai". [261] A katekézisnek annyira lesz ökumenikus dimenziója, amennyire föl tudja ébreszteni és táplálni tudja "az egység igaz vágyát", [262] nem egy könnyû irenizmus, hanem a tökéletes egység elérésére, akkor és úgy, amikor és ahogyan azt az Úr akarja.

-- Beavatás a misszióba

a) A katekézis nyitott a missziós buzgóság felé is. [263] Törekszik rászoktatni Jézus tanítványait arra, hogy keresztényként legyenek jelen a társadalomban, a társadalmi, kulturális és szakmai életben. Arra is fölkészíti ôket, hogy hivatásuknak megfelelôen vegyenek részt a különbözô egyházi szolgálatokban. A laikus hívôk számára ez az evangelizáló feladat a keresztény beavatás szentségeibôl és hivatásuk világi jellegébôl fakad. [264] Föl kell használni minden eszközt a papi, a szerzetesi és apostoli élet minden formájára szóló, továbbá missziós hivatások ébresztésére.A katekézisnek fejlesztenie kell azokat az evangéliumi erényeket, melyeket Jézus sürgetett tanítványainál, amikor misszióba küldte ôket: keresni az elveszett bárányt; tanítani és gyógyítani; arany és erszény nélkül szegénynek lenni; elviselni az elutasítást és az üldözést; szilárdan hinni az Atyában és a Szentlélek segítségében; az országért való munka örömén kívül nem várni más jutalmat. [265] b) A katekézis, miközben erre a missziós lelkületre nevel, fölkészít a vallások közötti dialógusra is, mely alkalmassá teheti a hívôket arra, hogy termékeny kapcsolatban legyenek más vallású férfiakkal és nôkkel. [266] A katekézisnek meg kell mutatnia, hogy az Egyház nem keresztény vallásokkal való kapcsolatában elsô helyen áll az emberi nem közös eredete és célja, és az Igének azok a "magvai", melyeket Isten azokban a vallásokban helyezett el. A katekézisnek segítenie kell "Krisztus hirdetésének" és "a vallások közötti dialógusnak" megkülönböztetésében és összekapcsolásában. E két elemet, miközben kapcsolatukat ápolják, nem szabad sem összekeverni, sem egyenrangúnak tekinteni. [267] ugyanis "a dialógus nem ment föl az evangelizáció kötelezettsége alól." [268]