BEVEZETÉS

            A FATIMAI ESEMÉNYEKRŐL szóló könyvek úgy írják le a jelenéseket, a Szűzanya és a látnokok közti beszélgetéseket, hogy egyúttal sorban beszámolnak mindazokról a történésekről is, melyek a jelenésekhez szorosan kapcsolódtak. Így bemutatják, milyen hatást váltottak ki helyben a jelenések, beszámolnak a látnokok és a szemtanuk kihallgatásáról, a rendkívüli gyógyulásokról s a megtérésekről is. Részletesen szólnak a kiválasztott gyermekek lelki növekedéséről és számos ezzel összefüggő esetről.

            Ez mind teljesen érthető. Mégis ezeknek a könyveknek az elolvasása után sokakban felébred a vágy, hogy olyan szöveget vehessenek kezükbe, amely lehetővé teszi, hogy egészen különös módon a jelenések tulajdonképpeni tartalma felé forduljanak, és így egyre mélyebben behatolhassanak annak az üzenetnek az értemébe, melyet az Istenanya az embereknek hozott, és ez által a Szűzanya előírásait jobban követni tudják.

            Könyvünkkel az a célunk, hogy ennek a jogos igénynek tegyünk eleget. Ez a beszámoló kizárólag arra szorítkozik, ami a Szűzanya, Portugália angyala és maguk a látnokok között lejátszódott. Minden további építő vagy akár csupán festői eseményt, mely Fatima történetével kapcsolatban van, félretettünk, hogy így kizárólag a lényegre irányítsuk a teljes figyelmet.

            Az angyal jelenéseinek (1916) és a Szűzanya jelenéseinek (1917) feljegyzéseit a magánkinyilatkoztatások követik, melyeket a látnokok külön-külön kaptak, s melyekben különösen Lucia nővérnek volt része. Mivel ezek az iriai barlangban lejátszódott jelenéseket kiegészítik, természetesen itt sem hiányozhatnak. Ennek a munkának az első változatában mindenekelőtt két nagyon ismert műre támaszkodtunk, melyeket mindazon olvasóinknak is szeretettel ajánlunk, akik szeretnék megismerni Fatima egész történetét. Egyrészt a katolikus, észak-amerikai író William Thomas Walsh Our Lady of Fatima című könyvéről van szó, amely Brazíliában is megjelent Nossa Senhora de Fátima címmel portugál nyelven. A másik mű P. João de Marchi I. M. C. tollából származik és Era uma Senhora mais brilhante que o sol.. a címe.

            Pater De Marchi három évet töltött Fatimában, kikérdezte az események legfontosabb tanúit és vallomásaikat gondosan leírta. Meginterjúvolta Lucia nővért is, és betekintett a látnok kézírásos feljegyzéseibe, melyekről később még beszélni fogunk.

            William Thomas Walsh kutatásait Portugáliában, 1946-ban végezte, és akkor személyesen beszélt Lucia nővérrel. Könyve elsősorban Lucia nővér által írt négy emlékezésen alapul.

            P. De Marchi és Walsh igen megbízhatóak és a lényegben megegyeznek. Mégis, hogy egészen biztosra menjünk, összehasonlítottuk őket további szerzőkkel, akik további események leírását adják kiegészítésül, és egyes részleteket pontosabban megvilágítanak. Ezeket az adott helyeken közöljük.

            Sajnos nem volt közvetlen hozzáférhetőségünk a leghitelesebb forráshoz, Lucia nővér kézírásos feljegyzéseihez. A feljegyzéseket 1973-ig nem hozták nyilvánosságra néhány töredéket leszámítva, melyek azoknak a szerzőknek az írásaiban találhatók, akik saját maguk Lucia nővér írásaiba betekinthettek.

            Amikor jelen munkánk a jelenések 50. évfordulóján megjelent, kifejezésre juttattuk a Catolicismo nevű folyóirat köré csoportosult lelki család egészének azt a reményünket, hogy a fatimai Szűz minden tisztelőjének épülésére ezek a feljegyzések teljes terjedelmükben kiadásra kerülnek.

            Most örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a kívánság teljesült, mivel 1973-ban P. Dr. Antonio Maria Martins S.J. (l. Felhasznált irodalom) kiadta Lucia nővér emlékezéseit és leveleit. A különös gonddal összeállított kiadás egymással szembeni oldalakon hozza Lucia nővér kéziratának másolt szövegét, valamint a nyomtatott szöveget a megfelelő francia és angol fordításokkal együtt.

            Ugyanakkor szeretnénk itt azt a kívánságunkat kifejezésre juttatni, hogy a következőkben kritikai összkiadás jelenjen meg, mely a már kiadott „emlékezések” és levelek mellett tartalmazná azt a számos kihallgatást, amelynek Lucia nővér részese volt¹,,valamint a kanonizálási eljárás különböző részleteit² és a még fellelhető levelezéseket³. A Fatima-téma fontossága bizonyára igazol ilyen érdemes erőfeszítést.

            Lucia nővér írásait rendszerint Lucia nővér első, második, harmadik és negyedik emlékezéseként említik.

            Az első szokványos, vonalas füzetbe feljegyzett beszámoló Jácinta életéről szóló személyes emlékeket tartalmaz. Amikor 1935. szeptember 12-én az 1920-ban elhunyt kis fatimai látnok földi maradványait exhumálták, meglepődve tapasztalták, hogy arca épen maradt. A leiriai püspök, Msg. José Alves Correia da Silva ez alkalommal készített feljegyzést küldött Lucia nővérnek, aki köszönő levelében unokahúga erényeiről tudósított. A főpásztor ekkor utasította, hogy írjon le mindent, amit Jácinta életéről tudott. Így keletkezett az első kézirat, mely körülbelül 1935 karácsonyára készült el.

            1937 áprilisában Pater Ayres da Fonseca felhívta a leiriai püspök figyelmét arra, hogy Lucia nővér első tudósításában olyan adatok vannak a fatimai jelenésekre vonatkozóan, melyek eddig teljesen ismeretlenek voltak. José Alves Correia da Silva püspök parancsára Lucia nővér ugyanebben az évben november 7. és 21. között feljegyezte egész élettörténetét. Ebben a második írásban röviden beszél az Istenanya jelenéseiről, és először említi nyilvánosan az angyal-jelenéseket. Különböző okok miatt hallgatott eddig azokról. Egyike volt ezeknek Faustino José Jacinto Ferreiranak, az olivali érseknek, erre vonatkozó tanácsa, akinek Lucia nővér beszélt a jelenésekről. Ezt a tanácsot később a leiriai püspök is még egyszer megerősítette. Másrészről az 1915 tavaszán és nyarán történt angyal-jelenésekről szóló tudósítás miatt kapott kritikák és gúny, valamint édesanyja szigorú feddése odavezetettek, hogy Lucia nővér csupán a legnagyobb óvatossággal és diszkrécióval beszélt erről a témáról. Az „emlékezésekben” egyébként újra és újra szembetűnik, hogy Lucia nővér nem szívesen beszél saját magáról és ebből következően a jelenésekről sem.

            1941-ben a leiriai püspök megbízta a látnokot, hogy a Jácintáról szóló könyv, melyet Galamba de Oliveira kanonok nyomtatásba akart adni, új kiadásához mindent írjon le, amit még megőrzött emlékében unokahúga életéből. „Ez a megbízatás-írja Lucia nővér-úgy hatott lelkem mélyén, mint fénysugár, mivel ekkor tudtam, hogy eljött az idő, hogy a titok két első részét felfedjem.” (vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia 444. o.) Így kezdte el harmadik kéziratát, melyben a fatimai titkok első két részét feljegyezte. Ezt követi az a beszámoló, mely ismerteti, milyen benyomást tettek ezek a titkok Jácinta lelkére. Lucia nővérnek ezen az írásán 1941. augusztus 31-ei dátum szerepel.

            Ezeknek a titkoknak a felfedése meglepte Galamba de Oliveira kanonokot. Arra a végköveztetésre jutott, hogy Lucia nővér a megelőző írásokban nem mondott el mindent, ezért sürgette a leiriai püspököt, parancsolja meg Lucia nővérnek, hogy a jelenésekről teljes tudósítást készítsen. „Parancsolja meg neki Püspök Úr, [...] hogy MINDENT, de valóban MINDENT írjon le. A tisztítótűzben néhányszor megforgatják, mert olyan sok mindent elhallgatott.” Lucia nővér elnézést kér, egyúttal utal arra, hogy mindig csak engedelmességből cselekedett így. Galamba kanonok mégis ragaszkodik ahhoz, hogy a püspök a látnoknak parancsolja meg, hogy „MINDENT, MINDENT mondjon el; semmit se titkoljon el” (itt bizonyára a titok harmadik részére utalt). A püspök azonban jobbnak tartotta, ha nem avatkozik bele: „Ezt nem parancsolom meg neki. A titokba nem avatkozom bele.” A látnoknak egyszerűen csak azt az utasítást adja, hogy a jelenésekről teljes beszámolót készítsen. (vö. Memórias IV, 314., 316.o. P. Kondor 142. o. A kiemelések magától Lucia nővértől származnak.) Így került sor a negyedik kézirat megírására, melyen a december 8-ai dátum szerepel. Lucia nővér ebben az írásában tudósít először szisztematikusan és sorban a jelenésekről. A végén kifejti, hogy abból, amire még emlékszik „tudatosan” semmit sem hagyott ki, kivéve a titok harmadik részét, melynek felfedésére még eddig nem kapott megbízást. (vö. Memórias IV, 352. o.)

            1943 júniusában Lucia nővér mellhártyagyulladást kapott, mely hónapokig elhúzódott. Átmeneti jobbulás és visszaesés időszakai váltogatták egymást. A visszaeséseket szervezetének gyógyszerekre való reagálása is súlyosbította. Mivel a legrosszabbtól kellett tartani, szeptember közepén a leiriai püspök hosszas tétovázás után megkérte a látnokot, írja le a titok harmadik részét. Kérésről volt szó, semmi esetre sem parancsról. A látnokot ez összezavarta, mivel a lelke mélyén a legkisebb kegyelmi ösztönzést sem érezte arra, hogy erre vállalkozzon. Október közepén a püspök megadta a Lucia nővér által kért kifejezett parancsot: írja le a harmadik titkot. A látnok azonban nem tudta legyőzni szorongását.

            Antonio Garcia, Tuy apostoli adminisztrátora és valladolidi érsek, azt tanácsolja neki, terjessze Dom José elé nehézségeit. A levelet, melyet december első felében küldött el, a főnöknő azonban visszatartja, ezért csak a következő hónap közepén ér el Lucia nővérhez.

            Közben az Istenanya minden kétségét eloszlatta, amikor 1944. január 2-án Tuyban a Szent Dorottya Intézet kórházában megjelent Lucia nővérnek és azt parancsolta neki, írja le, amit kértek tőle. A látnok másnap azonnal neki is látott a munkának. (vö. P.Joaquim Maria Alonso La verdad sobre el secreto de Fátima 29-36.o.;Sebastião Martins dos Reis O Milagre do Sol e o Segredo de Fátima 121.o.; P. António Maria Martins S.J. Novos documentos de Fátima XXVk. 23. lábjegyzet).

            A kész szöveget a leiriai püspök öt hónap múlva vehette kézbe. A tudósításnak hosszú utat kellett bejárnia, míg végül 2000-ben nyilvánosságra nem hozták. Erről könyvünk negyedik részében számolunk be.

***

            Munkánk első változatában megpróbáltuk a témához kapcsolódó forrásokra támaszkodva a lehető legnagyobb hűséggel leírni a jelenések menetét. Sajnos a legjobb szerzők között is vannak eltérések. Sok kétséget eloszlatott Lucia nővér kéziratainak a kiadása. Néhány ellentmondás azonban máig tisztázatlan. Továbbra is az lenne a célravezető, ha a látnok tanácsát kérhetnénk ki, hogy a még fennálló kétségeket, amennyiben lehetséges mind eloszlassa.

            Lucia nővérnek most nyilvánosságra hozott kéziratát segítségül véve munkánk korábbi változatát átdolgoztuk, hogy így a lehető legnagyobb hitelességgel számolhassunk be olvasóinknak a fatimai üzenet tartamáról. A beszélgetésekről szóló tudósítások egyébként teljes terjedelmükben Lucia nővér szavait adják vissza. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy munkánk előző változatához képest semmiféle lényeges változtatást nem végeztünk, mivel meggyőződhettünk arról, hogy általában az általunk felhasznált művek szerzői az eredeti szöveget hűen adták vissza.

            Munkánk megjelentetésével ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy a Szűzanya fatimai üzenetét egyre többen megismerjék, szeressék és a szerint éljenek.