| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Antonio Borelli Machado Fatima. A tragédia vagy a remény üzenete? IntraText CT - Text |
Negyedik jelenés: 1917. augusztus 15.
Augusztus 13-án, amikor a negyedik jelenésre került volna sor, a látnok gyermekek nem tudtak elmenni az iriai barlanghoz, mert Ourém körzetvezetője, aki erőszakkal akarta kivenni belőlük a titkot, fogságban tartotta őket. A gyermekek azonban állhatatosak maradtak.
A szokott időben az iriai barlangnál mennydörgést lehetett hallani, amit villámlás követett. A jelenlevők a tölgybokor felett egy kis, fehér felhőt láttak. Észrevették, hogy az emberek arca és ruhája, a fák és a talaj elszíneződtek. Bizonyára megjelent a Szűzanya, a látnok gyermekekkel azonban nem találkozott.
Augusztus 15-én16 Lucia Ferenccel és egy másik unokafivérével Valinhos nevű helyen tartózkodott, nagybátyja földjén, amikor délután négy óra tájban a légkörben ugyanolyan változások mentek végbe, mint amilyenek az iriai barlangban a Szűzanya jelenéseit szokták megelőzni: friss szellő támadt, a nap elsötétült. Lucia, aki észrevette, hogy valami természetfeletti van készülőben, gyorsan hívatta Jácintát. Jácinta időben meg is érkezett, hogy lássa a Szűzanyát. A Szent Szűz, akinek – ugyanúgy, mint máskor – jöttét fényjel jelezte előre, az iriai barlangnál található tölgybokornál kissé nagyobb tölgybokor felett jelent meg.
– Mit kíván? – kérdezte Lucia.
– Azt, hogy 13-án gyertek Cova da Iriába, és továbbra is imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát művelek, hogy mindenki higgyen. 17
– Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek Cova da Iriában hagynak?
– Csináltassanak két hordállványt! Egyiket te fogod vinni Jácintával és két fehérruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek. 18
– Kérem, gyógyítson meg néhány beteget!
– Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani.
A Szűzanya arca még szomorúbb lett. Újra kérte, hogy gyakorolják az önmegtagadást, majd végül ezeket mondta:
– Imádkozzatok, sokat imádkozzatok, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek kerül a pokolba. Nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzék értük.
Majd ismét fölemelkedett szokása szerint kelet felé.
A látnokok a fáról, amely fölött a Szűzanya megjelent, ágakat vágtak le, és hazavitték magukkal. Az ágak különösen finom illatot árasztottak.”(vö. Memórias II, 150.o.; IV, 342. o., 344. o.; De Marchi 127-129. o.; Walsh 109-110 o.; Ayres da Fonseca 61-62. o.; Galamba de Oliveira 89 o.; P. Kondor 159. o.)
Az 1924. július 8-ai kánoni kihallgatáson Lucia nővér részletesen beszámol saját és a többi látnok fogságának mindenegyes napjáról. A kihallgatáson azt mondja, hogy mindhárman 16-án tértek vissza Ourémből. Ennek megfelelően a legtöbb szerző az augusztus 19-ét tekinti a legvalószínűbb napnak, mivel 19-e 16-át követő vasárnapra esett, a látnok pedig emlékezik arra, hogy a jelenés nem hétköznap történt.
Lucia nővér azonban mind második mind negyedik „emlékezésében”, valamint a kánoni kihallgatáson is teljes határozottsággal azt állítja, hogy a valinhosi jelenés ugyanazon a napon történt, amelyen Vila Nova de Ourémből visszatértek. Mivel a gyermekek 13-án kerültek fogságba, 19-ig hat teljes napot töltöttek volna fogságban, ez bizonyára túlságosan hosszú idő lett volna. Galamba de Oliveira ezért a 15-e mellett dönt (83. o.), és felhívja a figyelmet arra, hogy Lucia 1924-ben a kánoni bizottság előtt egy éjszakát és egy napot tévedhetett.