AZ OLVASÓNAK

Antonio Borelli Machado könyvének eredeti portugál kiadása először 1967-ben jelent meg. Azóta számos nyelvre lefordították, és több mint 3 millió példányban került terjesztésre az egész világon. A könyv a Szűzanyának a portugáliai Fatimában adott üzenetét és 1917 májusától 1917 októberéig tartó jelenéseit írja le.

Az Istenanya három kis pásztorgyermekhez szólt: Luciához, Jácintához és Ferenchez. Rajtuk keresztül üzent az egész világnak. Azt a megbízást adta a gyermekeknek, hogy közöljék az emberiséggel, mennyire mélyen aggódik az emberiség istentelensége miatt. A Szűzanya azt mondta, ha nem térnek meg az emberek, rettenetes büntetés fog következni.

A bűnös emberiség ma szörnyű válságban van, mely kiterjed az erkölcsi, a társadalmi és a vallási életre is. Ennek a válságnak a megoldására a Szűzanya egyértelmű alternatívát adott: vagy megtérés, vagy büntetés.

Mindenekelőtt hangsúlyozottan beszélt a halál utáni büntetésről, örök, legnagyobb és végérvényes büntetésről, azoknak a bűnösöknek a kárhozatáról, akik megtérés nélkül halnak meg. Az Istenanya nem tétovázott megmutatni a poklot a látnokoknak, a tíz, kilenc és nyolc éves gyermekeknek…A fatimai üzenetnek ez a szempontja az első titok, illetve pontosabban az egy és ugyanazon üzenetnek az első része.

A második rész – vagy a második titok – a nagy választási lehetőség előtt álló emberiségre vonatkozik. Ha az emberek nem hagyják abba Isten megbántását, akkor a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével fogja büntetni (1917. július 13-ai jelenés). A háború tehát egyértelműen az emberek bűneinek büntetéseként következik be…, ha csak az emberek meg nem térnek. A Szűzanya ezt még világosabban kifejti: „Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket”.

A büntetésről is, amelyet előre jelez, az Istenanya konkrétan beszél: Oroszországot ezeknek a háborúknak motorjaként nevezi meg: „…[Oroszország] tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni”.

[…] A kommunista doktrína, mely még ma is él, egyre mélyebben behatol Németországba és a nyugati országokba anélkül, hogy fegyverhez kellene nyúlnia. Pontosan ez az a kulturális forradalom, mely a keresztény kultúrát, társadalmunk alapját, szétrombolja. Nyílt háborút folytat az erkölcs ellen. Az erkölcs elleni háborújával mindent megsemmisít, alapjaiban rengeti meg a családot. […]

A büntetéseket, melyekről a Szűzanya beszélt, csak akkor kerülhetjük el, és Mária Szeplőtelen Szívének megígért győzelme csak akkor valósul meg, ha azokhoz az eszközökhöz menekülünk, melyeket a Szűzanya ajánlott. Melyek ezek az eszközök? Az Istenanya lángoló tisztelete, az imádság, különösen a rózsafüzér imádkozása, a bűnbánat és a tízparancs megtartása. Egyes egyedül csak így szűnhet meg a világ válsága és csak így teremthetjük meg a tartós és valódi béke előfeltételeit. Ez lesz Krisztus békéje Krisztus országában, Mária békéje Mária Országában.

***

Valószínű, lesznek, akik a fenti gondolatainkat kétkedéssel, sőt megvetéssel fogadják. A nem hívők gúnyosan mosolyognak azon, ami szerintük a jelenlegi társadalmi problémák meglepő, sőt gyerekes leegyszerűsítésének tűnik. Számukra nevetségesnek, sőt ostobának tűnhet, hogy a társadalmi problémák megoldását egy olyan – a világnak intézett – üzenetben keressük, amelyet három írni és olvasni nem tudó kis pásztor kapott.

Nem tagadjuk, hogy a mai problémák rendkívül bonyolultak. Sőt az a véleményünk, hogy ezek a problémák annyira összetettek, hogy emberileg nézve nincs is rájuk megoldás. Ezért meg akarjuk mutatni az esetleges kétkedőknek az egyetlen, semmivel sem helyettesíthető megoldást, amit a vallás kínál fel. Ezzel szemük elé tárhatunk mintegy kulcslyukon keresztül valamit ebből a széles horizontból.

Szent Ágoston bemutatja a valódi keresztény társadalom lényegét, és azokat az előnyöket, melyeket egy ilyen társadalom jelent az állam számára. A következőket írja: „Képzeljünk el egy hadsereget, amely olyan katonákból áll, akik Krisztus tanítását kapták kiképzésül, és ugyanígy kormányzókat, házasokat, szülőket, gyerekeket, urakat, szolgákat, királyokat, lovagokat, adófizetőket és adószedőket, akik mindannyian Krisztus tanítása szerint élnek. Merik-e a pogányok még azt állítani, hogy a keresztény tanítás szemben áll az állam érdekeivel? Ellenkezőleg, tétovázás nélkül el kell ismerniük, hogy, a keresztény tanítás, ha hűen követik, az állam őrzője.”(Epist. CXXXVIII, 5 ad Marcellinum, II. fejezet, 15)

Ezt a világos, egyszerű és egyúttal mély leírást tekintetbe véve, a következőket mondhatnánk azoknak, akik kifogásokat hoznak fel: hol van olyan politikai, szociális vagy gazdasági irányzat, amely alkalmas lenne arra, hogy a vallás segítsége nélkül megakadályozná annak a társadalomnak a végérvényes összeomlását, amely hitetlensége és romlottsága miatt mindazokat az elveket, amelyekre Szent Ágoston által vázolt állam épül, semmisnek tekinti.

Reméljük, hogy ezek a gondolatok, melyekkel a Szűzanya üzenetéhez kapcsolódóan a világ hallatlanul aktuális kérdéseit vetettük fel, segítik az olvasót abban, hogy a fatimai jelenésekről és üzenetről szóló könyvünk hasznára váljék.