Az angyal második jelenése

A második angyal-jelenés 1916 nyarán történt Luciáék szülői házának kútja felett. A gyermekek éppen a kútnál játszottak. Lucia így számol be arról, mit mondott az angyal neki és unokatestvéreinek:

„– Mit csináltok? Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! Jézus és Mária Legszentebb Szíve irgalmasságot akar veletek gyakorolni. Szakadatlanul imádkozzatok és hozzatok áldozatot a mindenható Istennek!

– Hogyan hozzunk áldozatot? – kérdeztem.

– Mindent, amit csak tudtok, ajánljatok fel áldozatul Istennek. Ez elégtétel lesz a bűnökért, amelyekkel megbántják, és kérés lesz a bűnösök megtéréséért. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Én Portugália őrangyala vagyok. Mindenekelőtt fogadjátok megadással azokat a szenvedéseket, amelyeket Isten küld nektek, és viseljétek el türelemmel.” (vö. Memórias II,116.o.; IV, 320. és 322.o.; De Marchi 53.o.; Walsh 42.o.; Ayres da Fonseca 121-122.o.; Galamba de Oliveira 57-58.o.; P. Kondor 59. o. és 144.o.)

            Ezután az angyal eltűnt.

„Az angyal szavai fénysugárként hatoltak lelkünkbe. A fényben felismertük, hogy ki az Isten, mennyire szeret bennünket, és azt akarja, hogy viszontszeressük. Felismertük az áldozat értékét és azt, hogy mennyire tetszik ez Istennek, és az áldozatok révén hogyan téríti meg a bűnösöket.”(i.h.)