| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Antonio Borelli Machado Fatima. A tragédia vagy a remény üzenete? IntraText CT - Text |
Első jelenés: 1917. május 13.
A három látnok ismét az iriai sziklabarlangnál játszott, amikor kétszer villámláshoz hasonló fényt láttak. Ezután megpillantották a tölgybokor fölött az Istenanyát.
„[ A Hölgy] fehér ruhába volt öltözve, ragyogóbb volt, mint a nap. Világosabb fényt bocsátott, ki mint a legragyogóbb fénysugarak, amikor egy vízzel telt kristálypoháron keresztülvilágítanak.” – írja Lucia. (P. Kondor 150. o.)
Leírhatatlanul szép arca „nem volt se szomorú, se vidám, hanem komoly” gyengéden intő arckifejezéssel. Imára összetett kezét mellmagasságban tartotta. Jobb kezén rózsafüzér függött. Ruhája mintha fényből lett volna. Fehér palástján, mely fejét fedte és a bokájáig ért, arany szegély volt. Haját és fülét a palást eltakarta. Arcvonásait Lucia sohasem tudta leírni, mivel nem tudott a vakító, mennyei arcra tekinteni. A látnokok annyira közel voltak az Istenanyához–kb. másfél méterre–, hogy az a fény, amely a Szűzanyát körülvette, amit a Szűzanya kisugárzott, teljesen körülvette őket is. A beszélgetést Lucia így írja le4 :
„Ekkor így szólt hozzánk a Szűzanya:
– Ne féljetek! Nem bántalak titeket.
– Honnan jön? – kérdeztem.
– Az égből.
– És mit kíván?
– Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket, hogy a következő hat hónapban, mindig 13-án, ugyanebben az órában jöjjetek ide. 5 Akkor majd megmondom, ki vagyok és mit akarok. Azután még egy hetedik alkalommal is visszatérek.
– Én is az égbe jutok?
– Igen.
– És Jácinta?
– Ő is.
– És Ferenc?
– Ő is, de neki még sok rózsafüzért kell elimádkoznia.
Akkor eszembe jutott, hogy két lány után érdeklődjem, akik nemrég haltak meg. Barátnőim voltak, és idősebb nővéremnél tanultak szőni.
– Maria das Neves az égben van már?
– Igen.(Azt hiszem, 16 éves volt).
– És Amelia?
– Ő a világ végéig a tisztítótűzben marad.
(Azt hiszem, 18-20 éves volt).
– Föl akarjátok magatokat ajánlani a jó Istennek? El akartok viselni minden szenvedést, amit majd küld, engesztelésül azokért a bűnökért, amelyekkel megbántják és a bűnösök megtéréséért?
– Igen, akarjuk.
– Sokat kell tehát szenvednetek, de Isten kegyelme megerősít benneteket.
Amikor az utolsó szavakat mondta (Isten kegyelme, stb.), első alkalommal tárta ki kezeit, és olyan erős fénnyel árasztott el bennünket, mintha visszfénye lett volna annak a fénynek, amely kezeiből áradt. Mindez szívünkbe és lelkünk mélyére hatolt, és magában a jó Istenben láttuk magunkat, aki maga volt ez a fény, sokkal világosabban, mint amikor tükörbe tekintünk. Belső indíttatásra térdre estünk, és bensőségesen ismételtük: Ó legszentebb Szentháromság, imádlak. Istenem, Istenem, szeretlek a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Néhány pillanat múlva a Szűzanya hozzáfűzte:
Imádkozzátok minden nap a rózsafűzért, hogy a világ békéjét és a háború befejezését kieszközöljétek!
Ezután lassan fölemelkedett keleti irányban, és a végtelen messzeségben eltűnt. A fény, ami körülvette, mintegy utat nyitott számára az égboltozaton.”(vö. Memórias II, 126. o.; IV, 330. o., 336. o.; De Marchi 58-60. o.; Walsh 52-53. o.; Ayres da Fonseca 23-26. o.; Galamba de Oliveira 63-64. o.; P. Kondor 150. o. és 152. o.)
„Az angyal szavai erősek, ellenállhatatlanok voltak, természetfeletti valóságuk volt, ezért nem is lehetett azokat elfelejteni. Úgy tűnt, pontosan és kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődtek. A Szűzanya szavaival kapcsolatban más a helyzet. Nem voltam biztos benne, hogy mindenegyes szó pontosan megfelel-e a Szűzanya szavainak. Inkább az értelmük jutott el hozzám és azután próbáltam meg azt, amit megértettem, szavakba foglalni. Nem könnyű ezt megmagyarázni.” (Walsh, angol nyelvű kiadás, 244. o.)
Annak ellenére, hogy nehéz volt szavakba foglalni azt, amit a Szűzanyától hallott Lucia nővér – bizonyos misztikus jelenéseknél ez gyakran megtörténik – ő a legnagyobb gonddal törekedett arra, hogy szó szerint adja vissza mindazt, amit a Szűzanya mondott. Ez egyértelműen kiderül P. Iongennel folytatott beszélgetésből, amelynek egy részletét itt közöljük:
„– Arra szorítkozott, hogy a jelentését adja vissza annak, amit a Szűzanya mondott, vagy pedig szó szerint idézte a Szűzanya szavait?
– Amikor a jelenésekről beszélek, a szavak jelentésére szorítkozom; amikor azonban írok, arra törekszem, hogy szó szerint idézzek. A titkot tehát szóról szóra akartam leírni.
– Biztos benne, hogy mindent megőrzött emlékezetében?
– Azt gondolom, igen.
– A titok szavait tehát abban a sorrendben nyilatkoztatta ki a Szűzanya, amelyben azokat közölte?
– Igen.” (De Marchi 308-309. o.)