Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Antonio Borelli Machado Fatima. A tragédia vagy a remény üzenete? IntraText CT - Text |
Jácinta utolsó látomásai
1918 októberének végén Ferenc és Jácinta szinte egyszerre betegedtek meg. Amikor Lucia meglátogatta őket, Jácinta telve volt örömmel. Jácinta örömét ezzel indokolta:
– Szűzanyánk meglátogatott bennünket, és azt mondta, hogy Ferencet hamarosan az égbe viszi. Megkérdezte, hogy akarok-e még több bűnöst is megtéríteni. Azt mondtam, hogy igen. Tudtomra adta, hogy egy kórházba kerülök, és sokat fogok ott szenvedni. De ajánljam fel szenvedésemet a bűnösök megtéréséért, Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnök engesztelésére és Jézus iránti szeretetből. Megkérdeztem, hogy te is jössz-e velem. Azt mondta, hogy nem. Ez lesz számomra a legnehezebb. Azt mondta, hogy édesanyám visz el a kórházba, és aztán egyedül maradok ott! (vö. Memórias I, 70. o.; De Marchi 227. o.; Walsh 146. o.; Ayres da Fonseca 153. o.; P. Kondor 40. o.)
Lucia a két látnokot betegségük idején gyakran meglátogatta. Ilyenkor részletesen megbeszélték azokat az eseményeket, melyeknek a középpontjában ők álltak. A következőkben Jácinta néhány észrevételét közöljük:
– Nem tart már sokáig, és az égbe megyek. Te itt maradsz, hogy megmondjad az embereknek, Isten meg akarja alapítani a földön Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!(vö. Memórias III, 234. o.; De Marchi 244. o.; Walsh 156. o.; P. Kondor 108. o.)
– Ide figyelj! Tudod, hogy az Üdvözítő szomorú, mert a Szűzanya azt mondta, hogy az emberek többé ne bántsák meg, hiszen annyira megbántották már. És senki sem fogadja meg a figyelmeztetést, továbbra is ugyanazokat a bűnöket követik el. ! (vö. Memórias III, 236. o.; De Marchi 243. o.; Walsh 157. o.; P. Kondor 109. o.)
1919 decemberének végén a Szűzanya ismét megjelent Jácintának, aki az eseményről unokanővérének a következőképpen számolt be:
– Azt mondta, hogy Lisszabonba megyek egy másik kórházba. 24 Se téged, se szüleimet nem látom viszont. Sokat fogok szenvedni, és aztán egyedül fogok meghalni. De ne féljek, mert Ő értem jön, és az égbe visz. (vö. Memórias I, 74. és 76. o.; De Marchi 245. o.; Walsh 157. o.; Ayres da Fonseca 157. o.; P. Kondor 42. o.)