„De hát kitől tanultad ezeket?”

            Amikor Jácintát Lisszabonba vitték, először a Csodatévő Szűzanya temploma mellé épült árvaházban kapott helyet, majd a Dona Estefania nevű kórházba került. Az árvaházban Maria da Purificação Godinho szerzetesnővér gondozta, aki ha nem is mindig szó szerint, de feljegyezte Jácinta utolsó szavait.

            A következőkben ezekből a feljegyzésekből közlünk egy részletet. Jácinta szavai prófétai csengésűek, tele vannak tanítással. De Marchinál témák szerint rendszerezve találjuk azokat.

A háborúról

„A Szűzanya azt mondta, hogy sok háború és ellenségeskedés van a világban. A háború nem más, mint a világ bűneinek a büntetése.

A Szűzanya már nem tudja többé szeretett Fia kezét visszatartani, hogy ne büntesse a világot. Bűnbánatot kell tartani. Ha megjavulunk, az Úr Jézus még a világ segítségére jön; ha azonban nem javulunk meg, jön a büntetés.

Urunk Jézus Krisztust mélyen felháborították azok a bűnök és gonoszságok, melyeket Portugáliában elkövetnek. Ezért országunkat, de mindenekelőtt Lisszabon városát szörnyű, társadalmi természetű katasztrófa fenyegeti. Úgy tűnik, anarchista vagy kommunista jellegű polgárháború lesz, melyet fosztogatások, gyilkosságok, gyújtogatások és pusztítások fognak kísérni. A főváros a pokol valóságos képét fogja mutatni. Ha az isteni igazságosságnak ez a szörnyű büntetése bekövetkezik, mindenki, ahogy csak tud, meneküljön a városból. Erről a megjövendölt büntetésről csak fokozatosan és a megfelelő diszkrécióval beszéljenek.” (De Marchi 255. o.; Walsh 160-161. o.)

            „Ha az emberek nem javulnak meg, a Szűzanya olyan büntetést küld a világra, amilyet még senki sem látott, s amely mindenekelőtt Spanyolországot fogja sújtani. (De Marchi 92. o.)

A papokról és az ország vezetőiről

            „Kedves keresztanyám! Imádkozzék sokat a bűnösökért!

            Imádkozzék sokat a papokért!

            Imádkozzék sokat a szerzetesekért!

            A papok csak az egyház ügyeivel foglalkozzanak!

            A papok legyenek tiszták, nagyon tiszták!

            Az Úr Jézust nagyon bántja, ha a papok és a szerzetesek nem engedelmeskednek elöljáróiknak és a Szentatyának.

            Kedves keresztanyám! Imádkozzék sokat a kormányokért!

            Jaj azoknak, akik Urunk Jézus Krisztus vallását üldözik!

            Ha a kormány békében hagyná az egyházat és biztosítaná szent vallásunk gyakorlását, a Jóisten megáldaná.”(De Marchi 255-256. o.; Walsh 161. o.;)

A bűnről

            „A tisztátalanság bűnei miatt jut a legtöbb ember a pokolba.

            Sok olyan divat lesz, amellyel megbántják az Úr Jézust.

            Aki Istennek szolgál, nem követheti a divatot. Az egyházban nincs divat. Jézus Krisztus mindig ugyanaz.

            A világ bűnei igen nagyok. Ha tudnák az emberek, hogy mi az örökkévalóság, mindent megtennének, hogy életüket megváltoztassák.

            Az emberek el fognak veszni, mert nem gondolnak Urunk halálára, és nem tartanak bűnbánatot.

            Sok házasság nem jó, nem tetszik az Úrnak és nem Isten akarata szerint való.”

A keresztény erényekről

            „Kedves keresztanyám! Ne ragaszkodjék a fényűzéshez! Meneküljön a gazdagság elől!

            Nagyon szeresse a szent szegénységet és a csendet!

            Legyen szeretettel a gonoszok iránt is!

            Ne beszéljen senkiről sem rosszat, és meneküljön azoktól, akik ezt teszik!

            Legyen türelmes, mert a türelemmel jut a mennyországba!

            Az önmegtagadás és az áldozat tetszik az Úrnak.

            A szentgyónás az irgalmasság szentsége, ezért bizalommal és örömmel menjünk gyónni! Gyónás nélkül nincs megváltás.

            A Szűzanya azt szeretné, ha még többen döntenének a szüzesség mellett, és a tisztaság fogadalmával a Szűzanyához kötnék magukat.

            A szerzetes nővérek legyenek testben és lélekben nagyon tiszták.

Godinho nővér megkérdezte:

– Tudod, mit jelent tisztának lenni?

– Tudom, tudom. Testben tisztának lenni azt jelenti, megőrizni a tisztaságot; lélekben tisztának lenni pedig azt jelenti, hogy nem követünk el bűnt, nem nézünk olyasmit, amit nem szabad nézni, nem lopunk, sohasem hazudunk, mindig az igazat mondjuk, akkor is, ha nehezünkre esik…

            Aki nem teljesíti a Szűzanyának tett ígéreteit, sohasem lel boldogságot saját ügyeiben.

            Az orvosok nem képesek helyesen gyógyítani a betegeket, mert nem szeretik a Jóistent.

– De hát kitől tanultad ezeket? – kérdezte Godinho nővér.

– A Szűzanyától. Néhány dologra magam jöttem rá. Nagyon szeretek gondolkodni.”(De Marchi 254-256. o.; Walsh 161-162. o.)

            Amikor látta, hogy az árvaház kápolnájában sokan beszélgettek és nevetgéltek, kérte Godinho nővért, hogy figyelmeztesse őket az Oltáriszentség iránti tiszteletlenségük miatt. Amikor ez nem járt eredménnyel, azt kérte, közölje a bíboros úrral: „A Szűzanya azt akarja, hogy a templomban ne beszéljenek.”(De Marchi 252. o.; Walsh 160. o.)