A titkok terjesztése

1927. december 17-én Lucia nővér odament a tabernákulumhoz a tuyi Dorottya-intézet kápolnájában, hogy Jézust megkérdezze, hogyan tudja teljesíteni a kérést, amivel gyóntatója megbízta, ha a Mária Szeplőtelen Szíve ájtatosságnak megalapítása összekapcsolódik azzal a titokkal, amelyet rájuk bízott a Szűzanya. Jézus jól érthetően ezeket a szavakat hallatta: „Leányom, írd le, amire kérnek; és mindazt, amit a Szűzanya abban a jelenésben tudomásodra hozott, amelyben erről az ájtatosságról szólt, ugyancsak írd le. Ami a titok többi részét illeti, továbbra is hallgass felőle.”(vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia, 400. o.; Ayres da Fonseca 34. o.; P. Kondor 215. és 221. o.)

Az így kapott megbízás után Lucia nővér mindenről beszámolt, ami a júliusi jelenésben történt.

1941-ben a leiriai püspök azt parancsolta a látnoknak, írjon le mindent egy új nyomtatott kiadás megjelenéséhez, ami Jácinta élettörténetéből érdekes lehet. Ekkor Lucia nővér az ég engedélyével nyilvánosságra hozta a júliusi titok első két részét. Lucia nővér a következő szavakkal vezeti be a titkokat:

            „A titok három különböző részből áll, amelyekből most kettőt nyilvánosságra hozok.

Az első a pokol látomása volt.”(P. Kondor 100. o.)

            Ezután a titok első két részének a leírása következik, ahogyan a júliusi jelenésekről szóló részben közöltük.(vö. Memórias III, 216-220. o.; Ayres da Fonseca 43-44. o.; Galamba de Oliveira 146. o.)

            A titok harmadik részét a látnok1944. január 3-án jegyezte fel a spanyolországi Tuyban, a Dorottya-intézetben. Középen összehajtott vonalas levélpapírra írt. A beszámoló így négy oldalas, egy-egy oldal 12x18cm-es és 16 soros. Ismert, hogy a leiriai püspök utasítására, Lucia nővér súlyos betegsége miatt került sor a titok harmadik részének írásba foglalására. A bevezetésben már szóltunk erről.

            Január 9-ei levelében közli a püspökkel, hogy a beszámoló, kérésének megfelelően, lepecsételt borítékban rendelkezésre áll.

            Június 17-én Manuel Maria Ferreira da Silva, gurzai címzetes püspök, a leiriai püspök kérésére Valençaba ment. Valença a Rio Minho partján, a portugál határon található. Lucia nővér szintén ide érkezett. A püspök a Fonseca-intézetben vehette át személyesen Lucia nővértől az értékes iratot. Még aznap este átnyújtotta a leiriai püspöknek, Quinta da Formigueirán, Braga közelében.

            Leiriában a püspök azután az iratot nagyobb borítékba tette, amit szintén lepecsételt és a kúria trezorjában helyezett el. A nagyobb borítékra ezt írta: „Ezt a borítékot tartalmával együtt halálom után Őeminenciájának Manuel Maria Ferreira da Silva, gurzai címzetes püspök bíborosnak, Lisszabon pátriárkájának kell átadni. Leiria, 1945. december 8. José leiriai püspök.”

            Az iratot a trezorból meglehetősen ritkán vették ki, csakis abból a célból, hogy néhány kiváltságos személyiség megtekinthesse. Egy ilyen alkalommal készült az a híres fénykép is, melyen a leiriai püspök látható kezében a borítékkal. A fényképet a Life folyóirat kérésére készítették Az 1949. január 3-ai számban a címlapon jelent meg.

            Mielőtt Lucia nővér elküldte a lepecsételt borítékot a leiriai püspöknek, ráírta, hogy csak 1960 után nyithatja fel a lisszaboni pátriárka vagy a leiriai püspök.

            1957-ben a Szent Offícium (a mai Hittani Kongregáció) kérte a leiriai püspököt, hogy a titok harmadik részét tartalmazó borítékot küldje el Rómába. A leiriai segédpüspök, João Pereira Venâncio, a borítékot Lisszabonba vitte és átadta az apostoli nunciatúrának. Fernando Cento, a későbbi nuncius bíboros, pedig az iratot továbbította a Vatikánba. A Szent Offícium Titkos Levéltárába 1957. április 4-én került.

            Nincs tudomásunk arról, hogy XII. Piusz pápa, aki 1958. október 9-én halt meg, olvasta-e a titkot. P. Leiber, a pápa belső munkatársa azt állítja, hogy az a híresztelés, mely szerint XII. Piusz pápa a titok elolvasásakor sírt, sőt elájult, „teljes egészében légből kapott; semmi ilyesmi nem történt” (J. M. Alonso, La verdad sobre el Secreto de Fátima, 43. o.).

            Természetesen, ahogy az 1960-as év közeledett, egyre nagyobb volt a kíváncsiság a titkot illetően.

            1960. február 8-án a portugál hírügynökség azt a hírt közölte „megbízható vatikáni forrásokra támaszkodva”, hogy a „fatimai titkot a legnagyobb valószínűséggel örökre titokban fogják tartani”. A hír így folytatódott: „Ugyanezen források szerint, a Vatikánra nagy nyomás nehezedett: egyesek amellett foglaltak állást, hogy a levelet bontsák fel és tartalmát hozzák nyilvánosságra, mások azt akarták, ne nyissák fel a borítékot, mivel feltételezték, hogy Lucia nővér levele nyugtalanító jövendölést tartalmaz. A Vatikán emiatt úgy döntött, hogy Lucia nővér levelének tartalmát nem hozza nyilvánosságra, hanem továbbra is szigorúan titokban tartja.” (vö. Sebastião Martins dos Reis, O Milagre do Sol e o Segredo de Fátima, 127. o. kk)

            Mi is történt valójában? 1959. augusztus 17-én XXIII. János pápa átveszi P. Pierre Paul Philippe OP atyától (akkor a Szent Offícium megbízottja, később bíboros) a titok harmadik részét tartalmazó borítékot. Néhány nappal később a pápa elolvassa a levelet Msgr. Paulo José Tavaresnek, az államtitkárság portugál fordítójának, a későbbi macaui püspöknek a segítségével, és amellett dönt, hogy a titkot ne hozzák nyilvánosságra. Az írást visszaadja a Szent Offíciumnak. (vö. Hittani Kongregáció, Fatima üzenete, Msgr. Tarcisio Bertone SDB 2000. június 26.; P. José Geraldes Freire, O Segredo de Fátoma: a terceira parte é sobre Portugal?, 136. o. kk: Msgr. Loris Capovillának, XXXIII. János pápa magántitkárának, 1977. június 20-án kelt magyarázata)

            VI. Pál pápa is elolvasta a levelet 1965. március 27-én és ugyanúgy döntött, mint elődje XXIII. János pápa. (vö. Msgr. Tracisio Bertone i.h.)

            1967. február 11-én Alfredo Ottaviani bíboros, a Szent Offícium akkori prefektusa, Rómában a pápai Mária Akadémia halljában (Aula Magna) beszédet tartott. Ez a beszéd később igen híressé vált. A fatimai jelenések 50. évfordulójának az előkészítése folyt. A bíboros beszédében beszámolt arról, hogy 1955 májusában felkereste Lucia nővért a coimbrai kármelben, és megkérdezte tőle, miért nem akarta, hogy a titkot tartalmazó borítékot 1960 előtt felnyissák. „Mivel azután fogják csak megérteni”– válaszolta a látnok. „Ebből arra következtettem – folytatta a bíboros –, hogy prófétai üzenetről lehet csak szó, mert ahogyan a Szentírásban is látjuk, a próféciákra jellemző az, hogy azokat a titok fátyla takarja. A próféciák nyelve nem egyértelmű és világos, nem minden ember számára érthető” (La Documentation Catholique, Párizs 1967. március 19., 542. o.).

            Így jutunk el végül II. János Pál pápáig, aki bár korábban is érdeklődött Fatima iránt, az ellene elkövetett merénylet után, melynek 1981-ben éppen május 13-án esett áldozatául, érdeklődése még inkább Fatima felé fordult. 1981. július 18-án magához kérette a titok harmadik részét tartalmazó borítékot. A szövegben szereplő „fehérbe öltözött püspök” alakjában II. János Pál pápa azonnal magára ismert. Később egyébként arról is meg volt győződve, hogy „egy anyai kéz vezette a golyó pályáját és a haldokló pápa megállt a halál küszöbén” (Elmélkedés az olasz püspökökkel 1994. május 13-án).

            Ennek ellenére amellett döntött, hogy a titkot egyelőre még ne hozzák nyilvánosságra. A jubileumi évben nyilatkozott először úgy, hogy „megérett az idő”: „alkalmasnak tartom az időt arra, hogy a titok úgynevezett harmadik része ismertté váljon”(2000. május 17-én a szerdai általános kihallgatáson tartott beszédéből, Voz de Fátima, 933. szám 2000. június 13.).

            II. János Pál pápa Angelo Sodano bíboros államtitkárt kérte meg, hogy 2000. május 13-án Fatimában kihirdesse a történelmi döntést. Ezen a napon került sor a látnok gyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatására, melyre Szentatya személyesen ment el Rómából Fatimába ezen a napon.

            Sodano bíboros azt nyilatkozta, a titkot „megfelelő magyarázat” kíséretében kell nyilvánosságra hozni. Ennek elkészítésével a pápa a Hittani Kongregációt bízta meg. 2000. június 26-án a Hittani Kongregáció Fatima üzenete címmel jelentette meg a dokumentumot hat nyelven (német, angol, francia, olasz, portugál és spanyol) a Vatikánban (Sala Stampa) és az Interneten. A Sala Stampában lezajlott ünnepségnek az elnöke – Msgr. Tracisio Bertone, kiérdemesült vercelli érseknek, a Hittani Kongregáció titkárának a kíséretében – Joseph Ratzinger bíboros, a Kongregáció prefektusa volt személyesen. Az ünnepséget az olasz televízió és több más televízióállomás az egész világon élőben közvetítette.

            A Hittani Kongregáció dokumentuma, melyből a fenti történelmi áttekintéshez szükséges információk egy részét merítettük, több fontos részből tevődik össze:

v     Általános bevezető Msgr. Bertone tollából.

v     A fatimai titok három részéről szóló kéziratoknak, – melyeket Lucia nővér írt – a másolata, valamint azoknak nyomtatásban megjelent változata. (Könyvünkben ezeket használtuk fel a titok harmadik részének közléséhez.)

v     II. János Pál pápának 2000. április 19-én kelt levele, melyben a pápa azt kéri Lucia nővértől, hogy „őszintén és egészen nyíltan” válaszoljon a titok értelmezésére vonatkozó kérdésekre, melyet a Hittani Kongregáció titkára a pápa nevében fog feltenni.

v     Beszámoló arról a beszélgetésről, melyet Msgr. Bertones és a leiriai püspök folytatott Lucia nővérrel 2000. április 27-én a coimbrai kármelben.

v     Angelo Sodano bíboros szavai Fatimában 2000. május 12-én.

v     Végül Ratzinger bíboros által készített és aláírt Teológiai Kommentár. Lényegre törően, tömören szól az egyház hivatalos kinyilatkoztatásának és a magánkinyilatkoztatásoknak a teológiában elfoglalt helyéről. Ezután következik a fatimai titok megfejtésének kísérlete.

A Sala Stampában tartott konferencián Ratzinger bíboros kifejezetten hangsúlyozta, hogy a Szentszék semmiképpen sem tartja kötelező érvényűnek a Szentszék értelmezését. Ebből az következik, hogy megengedett, hogy szakemberek tovább tanulmányozzák a harmadik titkot, sőt az értelmezés új távlatait nyissák meg. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy mindennek a legnagyobb körültekintéssel és alázattal kell történnie.

Ezt próbáltuk tenni mi is a munkánkban szereplő 13. 14. és 15. lábjegyzetben. Ugyanakkor Montforti Grignion Szent Lajos lelkiségéből is merítettünk fogalmakat, valamint Prof. Plinio Corrêa de Oliveirára támaszkodtunk, aki ezeket a fogalmakat tovább gazdagította. Prof. Plinio Corrêa de Oliveira, a nagy brazil gondolkodó és egyben a tettek embere, 1995-ben hunyt el. Könyvünkben szereplő két írása, az egyik 1953-ból, a másik 1958-ból, – tehát mindkettő több mint négy évtizeddel ezelőtt keletkezett – a titok harmadik részéhez szorosan kapcsolódik.

Azáltal, hogy a Hittani Kongregáció hivatalosan is nyilvánosságra hozta a titkot, Fatima jelentősége a hívők szemében magától értetődően még inkább megnőtt, akkor is, ha csak magánkinyilatkoztatásról van szó. Ezt hangsúlyozta Serafim de Sousa Ferreira e Silva , leiria-fatimai püspök, Alfa e Omega című hetilapnak adott interjújában (Avvenire 2000. június 27.). Aktualitása egyre nagyobb. Ez tűnik ki a leiria-fatimai püspök az interjúban az újságíró egy másik kérdésére adott válaszából.

– Úgy véli, a titok nyilvánosságra hozatalával bizonyos módon lezárul a XX. század?

– Nem úgy fogalmaznék, hogy valami lezárul, hanem inkább azt mondanám, hogy valami kitárul: a reménynek erre az évszázadra nyíló ablaka. A remény abban áll, hogy külön-külön mindegyikünk és az egész emberiség megtér és ezáltal végre megtaláljuk a békét.