Lucia nővér gyóntatóján és a leiriai püspökön keresztül juttatta el a Szűzanya kérését, még ugyanebben az évben XI. Piusz pápához. XI. Piusz megígérte, hogy fontolóra veszi a kérést. (De Marchi 311. o.;Walsh 198. o.) 28

            1930. május 29-én gyóntatójának, P. José Bernardo Gonçalves S.J. atyának, írt levelében Lucia nővér azt írja, hogy Urunk Jézus Krisztus, miután isteni jelenlétét éreztette a szív legmélyén, arra sürgette őt, kérje a Szentatyát, hagyja jóvá az öt elsőszombati engesztelést. A látnok szavai:

„Amennyiben nem tévedek, a Jóisten azt az ígéretet adta, hogy véget vet Oroszországban az üldözésnek, ha a Szentatya ünnepélyesen és nyilvánosan engesztelve Oroszországot felajánlja Jézus és Mária Szent Szívének és elrendeli, hogy ugyanezt tegyék a püspökök az egész világon. Ezen kívül Őszentsége tegyen ígéretet arra, hogy az üldözés megszűnése után engedélyezni és ajánlani fogja a már említett elsőszombati engesztelést.”(Memórias e Cartas da Irmã Lúcia, 404. o.; P. Kondor 226. o.)

Később a Szűzanya Lucia nővérnek benső közlés útján panaszkodva mondta, hogy Oroszország felajánlása még nem történt meg:

– Nem akartak kérésemre hallgatni!...Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni, és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz. ²⁹ Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni.(Memórias e Cartas da Irmã Lúcia, 464. o.; P. Kondor 226-227. o.)

            1935. január 21-én P. José Bernardo Gonçalves S.J. atyának írt levelében azt írta Lucia nővér, hogy Urunkat nagyon bántja az, hogy kérését nem teljesítették”. (vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia 412. o.)

            1936. május 18-án ugyanúgy P. Gonçalvesnek írt levelében Lucia nővér kifejti:

            „Arra a kérdésre, vajon helyénvaló-e az, ha ragaszkodom ahhoz, hogy ajánlják fel Oroszországot, válaszom ugyanaz, mint máskor. Sajnálom, hogy még nem történt meg. Isten azonban, aki kérte, ezt is megengedte. […] Helyénvaló-e az, ha ragaszkodom hozzá? Nem tudom. Úgy tűnik nekem, amennyiben most a Szentatya megtenné a felajánlást, Urunk Jézus Krisztus elfogadná azt és teljesítené ígéretét. Biztosan tetszene a felajánlás Urunknak és Mária Szeplőtelen Szívének.

            Benső közlés útján beszéltem Urunkkal erről, és nem régen megkérdeztem tőle, miért nem téríti meg a felajánlás nélkül is Szentsége által Oroszországot. [Az Úr Jézus válasza:]

– Mivel azt akarom, hogy az egész egyházam ezt a felajánlást Mária Szeplőtelen Szíve győzelmének ismerje el, hogy azután elterjessze tiszteletét, és isteni Szívem tisztelete mellett a Szeplőtelen Szívet is tiszteljék.

– Istenem, azonban a Szentatya nem hisz nekem, ha őt magát különleges megvilágosításoddal erre nem ösztönzöd.

– A Szentatya! Sokat imádkozz a Szentatyáért! Meg fogja tenni a felajánlást, de későn. Mária Szeplőtelen Szíve mégis megmenti Oroszországot. Őrá van bízva. (vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia 412. o. és 414. o.)

Ugyancsak P. Gonçalvesnek írja 1940. április 24-én a következőket:

„Ha Ő [az Úr] azt akarja, gondoskodni tud arról, hogy kérését hamarabb teljesítsék. Azonban hagyja, hogy csak lassan történjen meg, a világot ezzel bünteti. Igazságossága követeli ezt meg, bűneink következményeként. Nem csupán nagy bűneink hívják ki sokszor haragját, hanem lustaságunk és hanyagságunk is, amikor kérésének teljesítéséről van szó.

[…] Sok a gonoszság, ennél azonban sokkal nagyobb a lelkek hanyagsága, akiktől azt várná, hogy szolgálatában buzgólkodjanak. Nagyon kevés azoknak a száma, akik Ővele tartanak.” (vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia 420. és 427. o.) ³⁰

Szintén P. Gonçalvesnek írt levelében 1940. augusztus 18-án Lucia nővér visszatér ezekre a gondolatokra:

            „Feltételezem, hogy Urunk Jézus Krisztus tetszésére lenne, ha földi helytartójánál valaki közben járna azért, hogy az Úr kívánságát teljesítsék. A Szentatya azonban ezt nem fogja azonnal megtenni. Kétségei vannak, és igaza van. A Jóisten csodával egyértelművé tehetné, hogy Ő az, aki ezt kéri. Ő azonban arra használja fel ezt az időt, hogy igazságosságával a világot oly sok gonoszságáért megbüntesse, és előkészítse a nagy visszatérést. ³¹ Erre bizonyságot ad: Portugália Mária Szeplőtelen Szívének különös védelmét fogja élvezni, mivel Portugáliát felajánlották Istennek.” ³²

A felajánlás miatt Urunk Jézus Krisztus a második világháború idejére különös védelmet ígért Portugáliának, és hozzátette, hogy ez a védelem a bizonyság arra, hogy a kegyelmeket megadná, a többi nemzetnek, ha Portugáliához hasonlóan felajánlanák neki. (vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia 436. és 438. o.)

Az 1930-as és 40-es években Portugáliának adott kegyelmek azonban nem jelentik azt, hogy az ország végérvényesen megszabadul a vörös veszélytől és a háború büntetésétől, amint az Lucia nővér P. Gonçalvesnek 1940. augusztus 18-án írt itt idézett leveléből, Memórias e Cartas da Irmã Lúcia című könyv további részeiből (vö. 438. o.,440. o. és 442. o.), valamint Jácinta látomásaiból, melyekről a 3. fejezetben szóltunk, is kivehető. Lucia nővér leveléből:

„Azoknak a népeknek, melyekről beszélt, minden okuk megvan arra, hogy megrémüljenek. Ez mind bekövetkezett volna rajtuk, ha püspökeink nem teljesítették volna a Jóisten kérését, és nem esedeztek volna Égi Anyánk Szeplőtelen Szívének védelméért. Hazánkban ennek ellenére még sok a gonoszság és a bűn; mivel most eljött a világra az isteni igazságosság ideje, tovább kell imádkoznunk. Az emberek amellett, hogy Isten irgalmában és Mária Szeplőtelen Szívének védelmében erősen bizakodnak, imádkozzanak, és imádságaikat kísérjék áldozatok, különösen a bűnök elkerülésére hozzanak áldozatokat.”(vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia 426. o.)

1940. december 2-ai levelében Lucia nővér lelkivezetőjének utasítására közvetlenül XII. Piusz pápához fordul és kéri Őszentségét, hogy adja áldását az elsőszombati engesztelésre, és terjessze azt az egész világon. Ehhez a következőket teszi hozzá:

„1929-ben a Szűzanya egy újabb jelenésben azt kérte, hogy ajánlják fel Oroszországot Szeplőtelen Szívének, és megígérte, hogy így megakadályozza, hogy Oroszország tévtanait elterjessze és Oroszország megtér.

[…] Az Úr különféle belső közlések útján újra és újra megerősítette ezt a kérést, és legutoljára megígérte, hogy azoknak a megpróbáltatásoknak az idejét, melyekkel engedi, hogy – háború, éhínség, az Anyaszentegyház és a Szentatya üldözése által – a nemzetek bűneikért bűnhődjenek, lerövidíti, ha Őszentsége felajánlja Mária Szeplőtelen Szívének a világot, külön megemlítve Oroszországot, és elrendeli, hogy a világ összes püspöke együtt és egyidejűleg ugyanezt tegye.”(vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia, 436. o.; De Marchi 312. o.; Galamba de Oliveira 153. o.)

1942. október 31-én XII. Piusz pápa a fatimai jelenések jubileumának lezárása alkalmából Portugáliához intézett rádióüzenetben felajánlotta az egyházat és az emberiséget Mária Szeplőtelen Szívének.

1943-ban Lucia nővérnek az Úr újabb kinyilatkoztatást adott, melyről 1943. május 4-ei levelében a következőket írta Lucia nővér P. Gonçalvesnek:

„Őexcellenciája [Manuel Maria Ferreira da Silva, gurzai címzetes püspök] megbízásából az Úr üzenetét kell közölnöm a valladolidi érsek úrral, Spanyolország minden püspökével és egy másik üzenetet Portugália püspökeivel. Azt kívánja, hogy a spanyol püspökök végezzenek lelkigyakorlatokat. Reformálják meg a népet, a klérust, és a szerzetesrendeket; egyes kolostorokat!…és a kolostorok sok tagját!… Érti? Azt kívánja, hogy hozzák a lelkek értésére, hogy az igaz bűnbánat, amit most akar és kér, mindenekelőtt abban álljo, hogy áldozatot hoznak. Mindenkinek magára kell vállalnia, hogy saját lelki és evilági kötelességét teljesíti. Azt ígéri, hogy Őszentsége által tett felajánlásra való tekintettel, a háború nem sokára véget ér. Mivel azonban a felajánlás nem volt teljes, Oroszország megtérése még várat magára. Amennyiben Spanyolország püspökei nem teljesítik kérését, az ország [Oroszország] ismét veszedelmet fog jelenteni. Ezzel bünteti Isten Őket.(vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia 446. o.)

1952. július 7-én XII. Piusz pápa Sacro Vergente Anno kezdetű apostoli levelében felajánlja Oroszország népét Mária Legtisztább Szívének. A levél szövegét közölte a Catolicismo nevű újság 21. száma 1952 szeptemberében.

A II. Vatikáni Zsinat idején 510 érsek és püspök 78 országból Krisztus helytartójának címzett dokumentumot írt alá, melyben azt kérték, hogy a pápa ajánlja fel az egész világot, de különösen és kifejezetten Oroszországot és a többi a kommunizmus által uralt nemzetet Mária Szeplőtelen Szívének. Rendelje el, hogy ugyanígy ővele együtt, egyazon napon a katolikus világ összes püspöke tegye ezt meg. Az iratot a Szentatyának, VI. Pál pápának 1964. február 3-án egy magánkihallgatáson Őexcellenciája Geraldo de Proenca Sigaud, diamantinai érsek (Brazília) személyesen nyújtotta át (l. a dokumentum teljes szövege Catolicismo 159.szám 1964.március 15.).

VI. Pál pápa II. Vatikáni Zsinat 3. ülésszakának végén 1964. november 21-én Mária Szeplőtelen Szívére bízta az emberiséget és ünnepélyesen a Szent Szüzet az „Egyház Anyjává” (Mater Ecclesiae) nyilvánította. A zsinati atyák felállva tapsoltak. (vö. Insegnamenti di Paolo VI, II. kötet, 1964. 678. o.)

II. János Pál pápa a világot kétszer felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének. Egyszer 1982. május 13-án Fatimában, majd 1984. március 25-én Rómában. A felajánlás előtt a pápa minden püspököt meghívott arra, hogy csatlakozzanak hozzá a felajánlásban. Viszont se 1982-re, se 1984-re vonatkozóan nem rendelkezzünk információkkal, vajon elvégezte-e a felajánlást a pápával együtt a világ minden püspöke. A pápa Oroszországot egyik alkalommal sem említette meg név szerint.

Lucia nővér azt hangsúlyozta egészen az 1989-es év közepéig, hogy a felajánlások közül egyik sem volt „érvényes”, azaz nem felelt meg azoknak a követelményeknek, melyeket a Szűzanya közölt a látnokokkal. Azóta Lucia nővér II. János Pál pápa által 1984. március 25-én tett felajánlást mégis érvényesnek ismeri el.

A Fatima–szakértők véleménye megoszlik Lucia nővér álláspontját illetően. Egyesek Lucia nővér új álláspontjával értenek egyet, míg mások inkább a korábbi kijelentését fogadják el.

A kérdés ahhoz túl összetett, hogy itt tisztázhassuk. Lucia nővér lehetségesnek tartja, hogy összefüggés van Közép-Kelet-Európa látványos eseményei, melyek elsősorban 1989 második felében a kommunizmus összeomlásához vezettek, és a felajánlás között. Ez a tény változtathatta meg a látnok véleményét. Amikor azonban erről beszél, egyértelműen kifejti, hogy magánvéleményről van szó, és semmiképpen sem természetfeletti kinyilatkoztatásról.

Most készül ehhez a témához kapcsolódó tanulmányunk, mely hamarosan megjelenik.