Összefoglalóul a Fatima-témához

Írta: Plinio Corrêa de Oliveira (1908-1995)

A Szent Szűz kinyilatkoztatásai sokféle szempontot tartalmaznak. Talán segítségére lesz az olvasónak, ha ezeket a szempontokat röviden mérlegeljük.

A jelenések előfeltételei

1. Azokat a látomásokat, amelyekben Luciának, Ferencnek és Jácintának része volt, és azokat az üzeneteket, amelyeket kaptak, csak akkor értjük meg, ha szemünk előtt tartjuk a szentek közösségéről szóló katolikus tanítást. Az egyén kérőimái és érdemei mások javát szolgálhatják. Így válhatnak a három gyermeknek – akik egész életüket odaadták – imái és áldozatai – különösen azután, miután a Mindenszentek Királynőjének jelenései által oly gazdagon részesültek kegyelmekben – nagyon sok lélek, sőt egész népek javára. A Szűzanya ezért kérte a három gyermeket, hogy imádkozzanak, és hozzanak áldozatokat. Jácintától és Ferenctől ezen kívül azt kérte, hogy ajánlják fel saját életüket engesztelésül az emberek bűneiért. Luciától azt kérte, hogy ezen a világon tovább élve küldetést töltsön be.

A Szűzanya átfogó közvetítő szerepe

2. A fatimai események megértéséhez nélkülözhetetlen, hogy az istenanya egyetemes közvetítő szerepét szem előtt tartsuk. A legnagyobb és Isten szabad elhatározásából szükséges közvetítőként működik közre mindenben a megbántott Megváltó és a bűnös emberisé között. Közvetítőként döntően befolyásolja az eseményeket. Királyi közvetítőként Anyai Szíve győzedelmeskedni fog. Lehet-e Isten győzelmének ennél egyértelműbb megnyilvánulása?

Fatimában nem csak Portugáliához, hanem az egész világhoz szólt Mária

3. Amikor a Szűzanya három pásztorgyermekhez fordult, általuk az egész világhoz szólt. Minden embert arra szólított fel, hogy imádkozzon, tartson bűnbánatot és változtasson gondolkodásmódján. Különös módon üzent a pápának és általa a püspököknek, hogy ajánlják fel Oroszországot Legtisztább Szívének.

A mai világ helyzete aggódásra ad okot

4. Az Istenanya kéréseit könnyű megérteni annak a vallási helyzetnek a tükrében, amely a jelenések idején, azaz 1917-ben jellemezte a világot. A Szűzanya rámutatott arra, hogy a világ meglehetősen vészterhes helyzetben van. Az istentelenség és a tisztátalanság annyira elburjánzott a földön, hogy egy valódi pusztításra, a második világháborúra volt ahhoz szükség, hogy az az embereket újra egymáshoz vezesse. A harcoknak nemsokára be kell fejeződniük. A bűnösök időt kapnak arra, hogy a fatimai felszólításra megtérjenek. Amennyiben erre a felszólításra hallgat az emberiség, béke lesz. Ha nem hallgat rá, egy újabb, még szörnyűbb háború lesz. Ha a Szent Szűz hangja még azután is süket fülekre talál a világban, akkor ideológiai eredetű, egyetemes jellegű pusztítás fog bekövetkezni, melyet súlyos vallásüldözés fog kísérni, és minden ember kárt szenved. A pápa is nagy megpróbáltatások előtt áll: „Oroszország tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni… a Szentatya sokat fog szenvedni.”

Az ideológiai természetű, és az egész világra kiterjedő pusztítások után eljön Mária országa

5. Amikor a bajok egész sora után végre megtörik a mai emberiség kemény ellenállása, az emberek nagyon sokan megtérnek. Különösen Mária Legtisztább Szívének győzelme lesz ez: „végül Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog…” Mária uralma jön el.

Szükséges az, hogy a kárhozat lehetőségével szembesüljenek ebben a században az emberek

6. A Szűzanya három gyermeknek megmutatta a pokolban szenvedő kárhozott lelkeket, hogy ezáltal az emberiséget még nyomatékosabban üzenetének elfogadására késztesse. A látnokok olyan megrázóan beszéltek a pokol képének tragédiájáról, hogy ezzel még a legmegrögzöttebb bűnösöket is sikerült az erény útjára visszavezetni. A pokol sötét látomása egyértelműen azt mutatja, hogy tévedésben vagyunk, ha azt gondoljuk, hogy nem kell századunk emberét szembesíteni az örök szenvedés lehetőségével.

A fatimai üzenet hitelességének igazolása

A jelenések valódiságát és ezáltal az üzenet hitelességét a Szűzanya háromféle dologgal igazolta:

a.)    Nagyszámú szemtanú volt jelen a látnokok és a Szűzanya között lezajlott beszélgetés ideje alatt. Ennek akkor is nagy a jelentősége, ha az üzenet csupán közvetett módon jutott el hozzájuk. A szokásos pszichológiai tapasztalattal megállapíthatták, hogy a három gyermek nem hazudott, és nem voltak illúzió áldozatai sem, amikor azt állították, hogy kapcsolatba kerültek az Istenanyával, hanem valóban mások számára láthatalan lényt láttak, és egyikük beszélt vele.

b.)    A Nap színeváltozását és mozgását a jelenések helyétől távolabbra is lehetett látni. Így nem beszélhetünk csupán tömegszuggeszcióról. (Hogyan is lett volna ez lehetséges, hiszen 50-70 ezer ember volt akkor jelen az iriai barlangnál?)

c.)    A Szűzanya előre megmondta, hogy a fatimai jelenések után hamarosan véget ér az első világháború. Ugyanígy beteljesedett az a jövendölés is, mely szerint egy újabb világháború fog kitörni, ha az emberiség nem tér meg. Általánosan ismert, hogy a második világháború kitörése előtt rendkívüli fényt lehetett látni az égen. A Szűzanya előre tudatta a gyermekekkel, hogy ez lesz a küszöbön álló büntetés jele. Valóban ezután hamarosan a büntetés be is következett.

d.)    Az előre jelzett legnagyobb büntetés, a kommunizmus elterjedése, röviddel a jelenések után megkezdődött. Figyelemre méltó, hogy a Szent Szűz előre megmondta, hogy „Oroszország tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni”, a jövendölés időpontjában – 1917. július 13-án – ez a kijelentés többé-kevésbé még érthetetlennek tűnt. A cárizmus éppen akkor engedett a Kerenszkij-féle polgári rezsimnek. Senki sem tudhatta, mit kell az orosz tévedések alatt érteni. Természetesen nem a mumifikálódott, elszakadt görög egyház elterjedéséről volt szó, amelynek a terjeszkedéshez semmi ereje sem volt. Oroszországban a marxisták 1917 novemberében bekövetkezett hatalomra jutása a jövendölésnek már első, sokatmondó igazolása volt. Ezután az orosz Kommunista Párt megkezdte elterjeszteni tévtanait az egész világon. Az események és a Szűzanya szavai egybehangzónak bizonyultak. A második világháború után a kommunizmus terjesztése még nagyobb méreteket öltött. Alattomossággal és erőszakkal számos nép került orosz fennhatóság alá. A Szovjetunió veszélyt jelentett az egész világra nézve.

A mai világ kétféle lelki rokonsága

Ezek után az apokaliptikus állítások után szükséges megjegyeznünk a következőket. A mai világ gondolkodásmódjában szemmelláthatóan két fő irányt lelhetünk fel, kétféle lelki rokonságot. Az egyik úgy látja, az emberiség tévedések és vétkek egész sorába bonyolódott. A humanizmus, a reneszánsz, a protestáns pszeudoreformáció idején vette mindez a vallás és a kultúra területén kezdetét. A racionalizmus és a felvilágosodás következményeként ezek a tévedések még inkább súlyosbodtak és a politika területén a francia forradalomhoz vezettek. A 19. században az utópista szocializmussal és az ún. tudományos szocializmussal a politika területe után a társadalmi és a gazdasági területen jelentek meg. A kommunizmus oroszországi térhódítása magával hozta az addig felgyülemlett összes tévedés masszív tényszerű megvalósulását, és létrejött a kommunista világbirodalom. Ezzel együtt nyugaton elsősorban a második világháború óta az erkölcs gyors romlásnak indult.

Sokan osztják a fenn vázolt véleményt minden országból, népből és társadalmi rétegből. Számukra a fatimai üzenet logikus módon összhangban van a katolikus tanítással és a tények valóságával.

Emellett létezik egy másik lelki rokonság is. Az idetartozók számára a mai világ problémáinak semmi köze az istennélküliséghez (az értelem súlyos eltévelyedése) és az erkölcs nélküliséghez. Szerintük csupán nem kívánt félreértésekről van szó, amelyek az igaz tanítás megfelelő terjesztésének és a valóság objektív ismeretének minden további nélkül útját állhatnák. Ezeket a félreértéseket egyébként gazdasági hiányosságokra lehet visszavezetni. Az éhezés következményeiként csak akkor szűnnének meg, ha először is nem lenne többé éhezés. Az emberiség válságán a tudomány és a technika segítségével lehet úrrá lenni. Mivel ők azokat a katasztrófákat és azokat a veszélyeket, amelyekkel szembe kell néznünk, nem a bűnösség szempontjából tekintik, az egyetemes büntetés gondolata messze áll tőlük. Különösen az az elgondolkoztató, hogy azok számára, akik ehhez a lelki rokonsághoz tartoznak, a kommunizmus semmiképpen sem úgy jelenik meg, mint lényeges rossz. Együtt lehet vele működni, és ezáltal a kellemetlen üldözéseket el lehet kerülni.

A két lelki rokonságról szóló fejtegetést rövidsége miatt túlságosan sematikusnak tűnhet. Természetesen mindkét táborban a fokozatok egész palettája van jelen. Sajnos a hely szűke miatt a részletekre nem tudunk kitérni. Ahogyan a különféle árnyalatok egyik vagy másik pólushoz közelebb kerülnek, úgy lesz a fatimai üzenet egyre érthetőbb vagy egyre kevésbé érthető számunkra. Így Fatima a jelen egyfajta vízválasztója lesz.

A még titokban tartott rész kivételével a kérések, a figyelmeztetések és jövendölések (fontos hangsúlyozni, hogy tisztán magán kinyilatkoztatásról van szó…) ismertté váltak, és nagy részükben be is teljesedtek. A kétkedőknek csak azt tudjuk mondani: „Qui vivra verra.” (Aki él, az meglátja.)

A fatimai üzenetet még eddig nem teljesítettük

Sor fog kerülni a még be nem teljesedett, Fatimában megjövendölt eseményekre? Ezt a kérdést teszi fel ma az emberiség. Alapjában véve ebben nem kételkedhetünk, hiszen azok a jövendölések, amelyek eddig nagy benyomást keltő pontossággal beteljesültek, igazolják a jövendölések természetfeletti jellegét. Ha bizonyított, hogy természetfeletti üzenetről van szó, akkor tovább nem is kételkedhetünk abban, hogy minden beteljesül.

Viszont ellenvetésként felhozható, hogy az 1917. május 13-ai jövendöléseket bizonyos feltételekhez kötötte a Szűzanya. A büntetésre vonatkozó jövendölések csak akkor teljesülnek, ha a pápa és a püspökök nem ajánlják fel Oroszországot és a világot Mária Szeplőtelen Szívének. XII. Piusz pápa 1942-ben a világra, 1952-ben pedig különösen Oroszországra vonatkozóan megtette ezt a felajánlást. Tehát azt várhatnánk, hogy a Rózsafüzér Királynője által előre jelzett büntetésre nem kerül sor. Ezzel az ellenvetéssel szemben válaszként két dolgot hozhatunk fel: Először is Lucia nővér levele szerint, melyet 1943-ban írt a gurzai püspöknek, XII. Piusz pápa felajánlása nem felelt meg teljes egészében a Szűzanya által adott feltételeknek, még ha Istennek tetsző is volt. Ezért kétséges, hogy ezzel a felajánlással sikerült a fenyegető csapásokat hathatósan elhárítani. Nem tehetjük meg, hogy ne fogadjuk hittel azokat a szavakat, melyeket Krisztus adott Lucia nővérnek. Hiszen Lucia nővér élete a fatimai üzenetnek szentelt élet, így semmi esetre sem meglepő, hogy az égtől ilyen módon közléseket kap abból a célból, hogy a világ tájékozódni tudjon az üzenet helyes értelmezése és az eseményekkel való kapcsolatára vonatkozóan. Ezért teljesen elfogadható, hogy Krisztus és édesanyja a Legszentebb Szív által annyira szeretett, hűséges nővérnek megadnak minden támogatást, mely ahhoz szükséges, hogy küldetésének eleget tudjon tenni, ebben ne tévedjen, és az emberiséget se vezesse tévedésbe.

Másodszor hangsúlyoznunk kell, hogy a Szűzanya az iriai barlangban két feltételt szabott, melyek közül mindkettő elengedhetetlen ahhoz, hogy az isteni büntetéseket elkerülhessük.

Az egyik ilyen feltétel a felajánlás. Tegyük fel, hogy a Szűzanya akaratával egyező módon ez teljesült. Akkor is maradt még egy második feltétel: az öt elsőszombati engesztelő szentáldozás gyakorlatának elterjesztése. Az a benyomásunk, hogy ez az ájtatossági gyakorlat nem terjedt el a Szűzanya által kívánt mértékben a katolikus világban.

Van még egy további, imlicit feltétel is, amely hasonlóképpen elhagyhatatlan: a világ győzelme az istentelenség és tisztátalanság ezer fajtája felett, amelyek a világot uralják. Minden arra utal, hogy még mindig nem értük el ezt a győzelmet. Éppen ellenkezőleg, ebben a tekintetben egyre inkább a paroxizmushoz kerülünk közelebb. Ezzel természetesen az emberiség megtérése egyre valószínűtlenebbé lesz. Ahogyan a paroxizmus felé tartunk, megnő annak a valószínűsége, hogy a büntetés valóban bekövetkezik…

Szükséges valamit itt megjegyeznünk. Ha másképp látnánk ezeket a dolgokat, a fatimai üzenet értelmét veszítené. 1917-ben a Szűzanya azt mondta, hogy a világ bűnei akkora méreteket öltöttek, hogy kihívták Isten büntetését. Most, amikor ezek a bűnök jelen napjainkig csak egyre nagyobbak lettek, és a világ konokul vonakodik attól, hogy a Fatimában mondottakat figyelembe vegye, logikátlan lenne azt feltételezni, hogy a büntetés nem következik be. Ha Ninive nem tartott volna bűnbánatot, a megígért büntetéstől nem menekült volna meg. Ha az emberiség egyre inkább az istentelenségnek és a bűnöknek adja oda magát, még a Szűzanya által kért felajánlás sem menthetné meg a világot a büntetéstől.

Mária közelgő országának fénysugarai

Elmélkedésünk végén idézzünk el egy kicsit a fatimai üzenet utolsó pontjánál. A szomorúságon és a legnagyobb valószínűséggel ránk váró büntetésen túl Mária közelgő országának fénysugarai áradnak ránk: „Végül Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog.” Ez az ígéret a Szent Szűz királyi és anyai szíve átfogó győzelmének nagyszerű képét tárja elénk. Megnyugtató, vonzó, mindenekelőtt azonban méltóságteljes és lelkesítő ígéret.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy a büntetést legalább oly csekély mértékben, amekkorában még lehetőség van rá, elkerüljük, hogy az emberek megtérjenek, amennyire ez a büntetés bekövetkezte előtt még lehetséges, hogy Mária országának áldott, hajnali pírja minél előbb eljöjjön, hogy a fenyegető pusztítások közepette megtaláljuk utunkat? Az Istenanya megadja erre a kérdésre a választ: még égőbben kell tisztelnünk őt, imádkoznunk kell és bűnbánatot kell tartanunk.

A Rózsafüzér Királynőjéhez, a Fájdalmas Anyához, a Kármelhegyi Boldogasszonyhoz fordulhatunk mindazokkal a megszólításokkal, melyeket ő adott nekünk, ezzel buzdítva az imára. A Szűzanya tetszésére van, ha ezekkel őt, a Rózsafüzér Királynőjét, a Fájdalmas Anyát, a Kármelhegyi Boldogasszonyt ismerjük, szeretjük és tiszteljük.

A Szűzanya ezen túl különösen a Szeplőtelen Szív tiszteletét kérte. Hét alkalommal említette üzeneteiben Szeplőtelen Szívét, kilencszer Urunk és Megváltónk Szent Szívét.

Így értékes és nyomatékos igazolást nyer a már régóta elismert Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének teológiai jelentősége. Másrészről az a tény, hogy a Szűzanya ekkora hangsúlyt fektet erre, mutatja Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének rendkívüli fontosságát.

Annak, aki a fatimai kinyilatkoztatásokat komolyan veszi, ezután egyik legfontosabb céljának kell tekintenie a Legtisztább Szív tiszteletének növekedését.