Nap,  Novella

 1  1,1|          Ciappelletto feküdt, leült melléje s mindenekelőtt jóságosan
 2  2,4| kölcsönöztek neki, és kísérőt adtak melléje, és útnak indították Ravellóba,
 3  2,7|      helyéről nyomban odalopakodott melléje, karjaiba ölelte - miközben
 4  2,7|           még véresek voltak, hanem melléje feküdt, és szerelmeskedett
 5  2,7|           szűz leány gyanánt feküdt melléje, s elhitette vele, hogy
 6  2,9|            láttára kedve kerekedett melléje feküdni, s akár életét is
 7  2,9|        hozatott, és hölgyeket adott melléje kíséretül, és kérésére elengedte
 8  3,7|    vigasztaló gyanánt bement hozzá, melléje telepedett, és szólott ekképpen:~-
 9  3,9|            suttyomban magam fekszem melléje. Talán megadja nékem Isten
10  4,8|   szerelmének jutalmául engedje meg melléje feküdnie, hogy kicsinyég
11  4,8|           szíve, s megengedte, hogy melléje feküdjék, ama feltételekkel,
12  4,8|         maga szabott. Az ifjú tehát melléje feküdt, de hozzá nem nyúlt,
13  5,9|            és mivel nem tudott mást melléje adni mulattatására, szólott
14  6,2|            marsallnak; mikor később melléje értek, vállára tette kezét
15  6,7|             a kényeskedéstől, leült melléje, és egyre-másra nyögdécselt;
16  9,6|      szerelmese, a leány feküdt, és melléje bújt; ki is félénken ugyan,
17 10,6|         kényelmes házat építtetett, melléje pedig pompás kertet; ennek
18 10,9|            melyben Torello volt, és melléje ülvén szinte sírva ekképpen