Nap,  Novella

 1  1,1 |   olyasmit cselekedjem, amivel lelkemet elveszejtem, melyet az én
 2  1,9 |      rajtam esett; Isten látja lelkemet, az én bajomat is neked
 3  2,9 |     rám parancsol? Isten látja lelkemet, sajnállak, de másként nem
 4  3,5 |   kegyes válaszoddal felüdíted lelkemet, mely most minden ízében
 5  4   |     korom óta nektek szentelem lelkemet, ha reám úgy hat szemetek
 6  4,1 |       szörnyen megháborítottad lelkemet, mivel nem tudom, miképpen
 7  4,1 |     határoztam; de Isten látja lelkemet, nem tudom, mitévő legyek
 8  4,1 |       hogy szeret, várja az én lelkemet, mely oly forrón szereti
 9  4,2 |      szépségem, de Isten látja lelkemet, sajnállak, és ebben a pillanatban
10  4,2 | számomra; azért, mivel kivenné lelkemet testemből és a Paradi­csomba
11  4,2 |       átadtam neki üzenetedet, lelkemet hirtelen elragadta, ezernyi
12  5,10|     tudja-e, érzi az már,~Hogy lelkemet égőn eléje tárom,~S e tűz
13  7,1 |        melyről én, Isten látja lelkemet, azt sem tudom, mi fán terem,
14  8,6 |        meg kárhozatba viszed a lelkemet. Te nem hiszed, amit mondok;
15  8,7 |         mely igen meggyötörted lelkemet, nem volna elegendő elvennem
16  8,10|  bátyám életét. De Isten látja lelkemet: nem szívesen fogadom el,
17  8,10|      ennyi pénzem, Isten látja lelkemet, nyomban kölcsönadnám neked;
18 10,9 |      Torello uram. Isten látja lelkemet, nem tudlak semmiképpen