Nap,  Novella

 1  1,1 |     még egyszer megteszem, az igazán se nem szoroz, se nem oszt.
 2  2,5 |       egyedül vagyok, és erre igazán nem számítottam. És őszintén
 3  2,5 |      Jaj, szegény fejem, most igazán látom, mily kevéssé szeretsz!
 4  2,9 |    sem ismeri fel őt. De hogy igazán megismerjed, mit érdemel
 5  3,3 | életemben láttam asszonyt, ki igazán felháboro­dott az ilyfajta
 6  3,7 |       igen megsirattam, amily igazán fájlalom; miért is, ámbár
 7  3,7 |   amit akarsz, s én, ha innét igazán kiszabadulok, szentbizonyosan
 8  3,10| bizonyosan holmi bajkeverő és igazán ellensége Istennek, mivel
 9  6   |     is nagyon kérlek erre, és igazán örülni fogok neki.~Lovag
10  6,1 |        Most aztán tudom, hogy igazán hozzám küldött.~És nagy
11  7,3 | halálos bűn; ha nem volna az, igazán megtenném, amit kívánsz.~
12  7,9 |    végezetül pedig szólott:~- Igazán szeretném látni, vajon meg
13  7,9 |     Pirro:~- Nicostrato, most igazán megvallom, hogy miként te
14  8,7 |      hiszemben, hogy most már igazán bemehet; és a kapuhoz lépvén
15  9,5 | jusson.~Szólott Calandrino:~- Igazán, pajtás? Javallanád, hogy
16 10,8 |    ekképpen:~- Íme, Gisippus, igazán nem tudom, vajon a magam
17 10,10|       példáját kövesse, mivel igazán nem érdemelte meg, hogy
18 10,10|       leányt, kinek erkölcsei igazán kedvem szerint valók, s