Nap,  Novella

 1  1   |           határán ott leskelődik a fájdalom, éppúgy a gyötrelmek határán
 2  1,2 | tisztességét látta, fölöttébb nagy fájdalom nyilallott szívébe, hogy
 3  2,10|          Talán a búbánat és a nagy fájdalom, mely az ő elvesztése óta
 4  2,10|           hallatára kimondhatatlan fájdalom fogta el, s hogy az asszony
 5  3,9 |      mondja, hogy hamar idő múltán fájdalom nélkül meggyógyít engemet?”
 6  4,1 |       számomra tartogat, szüntelen fájdalom fog gyötörni. És bár adta
 7  4,3 |            is mondta. Folco, kit a fájdalom összetört, a düh elöntött,
 8  4,6 |            oly kimondhatatlan éles fájdalom nyilallott belé, hogy felébredt;
 9  4,8 |         mivel alighogy hozzáért, a fájdalom kioltotta életét, miként
10  4,8 |            valamennyin erőt vett a fájdalom. Fölemelték tehát a halott
11  4,10|     hagynak. Az asszony, kit egyéb fájdalom marcangolt, mérgesen felelt,
12  5,3 |            ütöttek, kimondhatatlan fájdalom fogta el, hogy kedvesét
13  5,10|      számára nincsen ahhoz fogható fájdalom, mint az, ha elvesztegette
14  8,7 |   szerettél.” Ennek utána oly nagy fájdalom fogta el, hogy már-már a
15  8,7 |           kergették; mivel pedig a fájdalom elgyötörte, s az elmúlt
16  9,3 |       midőn három nap alatt minden fájdalom nélkül megszabadította terhességétől.
17 10,9 |        férjhez ment; miért is nagy fájdalom lepte meg, hogy enni sem
18 10,10|       menekülnünk a búskomorság, a fájdalom és a szorongás elől, melyek