Nap,  Novella

 1  1,1 | szánná-bánná bűneit, mint ahogy itt előttem te megbánod őket, bizony
 2  1,1 |            volna benned, aminőt itt előttem tanúsítasz.~Mondá ekkor
 3  2,2 |            már igen sokan dicsérték előttem; mégsem esett meg velem
 4  2,8 |       hittem volna, hogy eltitkolod előttem valamely kívánságodat, különös­
 5  2,8 |         ebbe a nyavalyába, felfedte előttem betegséged okát, mely semmi
 6  2,8 |              hanem bízvást tárd fel előttem minden kívánságodat: és
 7  3,3 |         azon nyomban ott ne teremne előttem; s csodálkozom is, hogy
 8  4,6 |     bizalmatlanságodban eltitkoltad előttem, az fájdalmat okoz nekem,
 9  5,10|            fel lelkedet, mint éppen előttem; mivelhogy nincs a világon
10  7,8 |          gyönyörködtettek azok, kik előttem szólottak; de reménylem,
11  7,9 |            dolgokról többé ne szólj előttem.~Lusca nem ijedt meg a kemény
12  8,7 |          ennek ím bizonyságát adtad előttem; ne kívánd asszonyon megmutatni
13  8,9 |       idővel ennek előtte szólottál előttem a ti vidám társaságotoknak
14  9,8 |             valamint azokat, kik ma előttem szólottak, szinte mind valamely
15  9,10|       dicséretet fogok aratni, mint előttem a többiek.~És elődeinek
16 10,3 |    bizonnyal titokban fogom tartani előttem felfedett szándokodat, melyben
17 10,5 |            ne terheltessél felfedni előttem az igazi okot, melyért ebben
18 10,8 |         által rejtekben tartogatván előttem nagy erős szerelmedet; melyet