Nap,  Novella

 1  2,9|          és felszállt a hajóra, és Sicurano da Finale néven neveztette
 2  2,9|         asztalánál, és megfigyelte Sicurano viselkedését, ki mindenüvé
 3  2,9|    odaajándékozta őt a szultánnak. Sicurano kevés idő múltán derekas
 4  2,9|           cselekedett. Midőn tehát Sicurano megérkezett Acriba, a kereskedők
 5  2,9|           szívesen odaajándékozom.~Sicurano, hogy mosolyogni látta,
 6  2,9|      szereztem ezeket.~Mondta erre Sicurano:~- Ejnye, az Isten áldjon
 7  2,9|             megölette az asszonyt.~Sicurano ennek hallatára nyomban
 8  2,9|          engedi elvinnie szárazon. Sicurano tehát úgy mutatta előtte,
 9  2,9|  holmijával Alexandriába ment, hol Sicurano boltot nyitott neki, és
10  2,9|       látott, szívesen ott maradt. Sicurano mindenképpen azon fáradozott,
11  2,9|    végrehajtsa azt, mit kitervelt. Sicurano már elmondatta Ambrogiuolóval
12  2,9| aranyforintot: és ottan jelen volt Sicurano is, kiben Ambrogiuolo fölöttébb
13  2,9|  Ambrogiuolo bevégezte mondókáját, Sicurano, mint a szultán akaratának
14  2,9|         még mindig nem tudta, hogy Sicurano, ki ezt rendezte és a kérdéseket
15  2,9|       kilyukadni. Ekkor mondá neki Sicurano:~- Felséges uram, nyilván
16  2,9|       tehát a szultán teljesítette Sicurano kérését, ez zokogva térdre