Nap,  Novella

 1  1,1 |          mint jómagunk, de míg e földön éltek, nagy jámborul Istennek
 2  1,10|        boldogság kit sem érhet~E földön soha tán;~Mert nem hiszek
 3  2,10|           izzóbbat, bájosabbat~A földön nem találnék semmiképpen,~
 4  3   |       hangoztatták: ha lehetne a földön Paradicsom, azt el sem tudják
 5  3,4 |      támaszkodhass, s miközben a földön állasz, ki kell terjesztened
 6  3,5 |        is van szerelem, miként a földön, én mindörökre szeretlek.
 7  3,8 |        volna meggondolnod, míg a földön éltél, s meg kellett volna
 8  4,2 |         legszebb asszony égen és földön, legalábbis így mondja.~
 9  4,7 | szeretitek egymást, miként itt a földön!~De a mi vélekedésünk szerint,
10  4,10|           szüntesd meg kínjaim e földön,~Hol nyugtomat többé már
11  7,10|   tehetne-e valamit érette itt a földön. Mire Tingoccio felelte,
12  8,7 | eltorzultan, meztelenül feküdt a földön, a szolgáló maga arcába
13  9,5 |        átölelte Calandrinót, s a földön heverő szalmára döntötte,
14 10,2 |         és rablásai miatt messze földön hírhedt ember volt, minekutána
15 10,3 |          hamar idő múltán messze földön híre kelt. Történt pedig
16 10,8 |         az éjszakát; és a puszta földön rongyos ruházatban a sírástól