Nap,  Novella

 1  2,5 |            Mondá ekkor a leány:~- Hála istennek, csak akad valakim
 2  3,3 |         az ő holmijára, mivelhogy hála Istennek és férjemnek, annyi
 3  3,3 |       erre az asszony:~- Istennek hála, oly jól ismerem már, hogy
 4  3,3 |    fogadta, s ekképpen szólott:~- Hála legyen barát uramnak, ki
 5  3,6 | tehetetlennek mutatod magadat! De hála légyen Istennek, hogy magad
 6  3,6 |          az ütközetbe vonulni; de hála légyen Istennek s magam
 7  3,7 |          menyecskének:~- Istennek hála, most már nyugodtak lehetünk,
 8  3,10|       Szólott akkor a leány:~- Ó, hála légyen Istennek, íme mennyivel
 9  3,10|            mi pedig már, Istennek hála, megzaboláztuk, s most már
10  4   |          ha tőlük kenyeret kérek; hála istennek, ma még nem szorultam
11  4,10|           hogy véget érjenek. Nos hála Istennek, hogy véget értek (
12  7,5 |     látván őt, mondotta magában: „Hála légyen az Istennek, hogy
13  7,7 |      Mondotta akkor az asszony:~- Hála légyen az Istennek, hogy
14  9,3 |        ijedelemre, mivel Istennek hála idejében észrevettük a bajt,
15 10,9 |      Miért félsz, atyám? Istennek hála, élek, s a tengeren túlról