Nap,  Novella

 1  1,9 |      megcsúfolja gyávaságáért; és zokogva eléje járult, s így szólott
 2  2,8 |     zésében fülig pirult s szinte zokogva és egész testében remegve,
 3  2,8 |           mindjárt felismerte, és zokogva lábai elé vetette magát,
 4  2,8 |     csatlós állapotjában illette, zokogva lábaihoz borult, s nagy
 5  2,9 | teljesítette Sicurano kérését, ez zokogva térdre vetette magát a szultán
 6  3,3 |          hosszas panaszkodás után zokogva ekképpen szólott hozzá:~-
 7  3,7 |    hallatára felkapta a fejét, és zokogva felelte:~- Jó ember, úgy
 8  3,7 |     felőle, hogy valóban Tedaldo, zokogva nyakába borult és megcsókolta,
 9  4,6 |         ellenséged haljak meg.~És zokogva összerogyott lábai előtt.
10  8,6 |        rájok pillantott és szinte zokogva hívta őket, mondván:~- Jaj,
11  8,7 |   korláthoz, s minek utána leült, zokogva ekképpen fogott szóba:~-
12  8,10|          s kicsinyég kint időzvén zokogva visszatért, arccal az ágyra
13 10,8 |          maga is sírva fakadt, és zokogva felelt neki ekképpen:~-
14 10,9 |          hölgy szavait bevégezvén zokogva megölelte Torellót, s levonván