Nap,  Novella

 1  1,1 |    rokonainak: annyira megesett a szívem szegénykén, kit az az ember,
 2  2,6 |           hiszem, hogy meghasad a szívem, ha arra gondolok, mi dolga
 3  3,1 |         ide; meg is esett rajta a szívem, s elvégeztettem vele bizonyos
 4  3,5 |          amint következik:~- Zima szívem, bizony nagy ideje észrevettem
 5  4,10|      tévedésem későn ismerém fel,~Szívem tele búval s keserűséggel.~
 6  5,10|      tudjisten, nagyon elszorul a szívem. Férfiakkal nem esik meg
 7  6,9 | szívtelenség kínom csak növeszti;~Szívem oly bús, hogy a halált óhajtja.~
 8  8,7 |         Felelte a kedvese:~- Édes szívem, igen jól megismerem, hogy
 9  8,10|       szólott ekképpen:~- Ó, édes szívem, mi bajod esett ily hirtelen?
10  9,10|           ahhoz hasonlít,~Kiért a szívem vágyakozva bomlik,~S kinél
11 10,7 |          kívánom égő szerelemmel,~Szívem veszett vággyal utána vágyik.~
12 10,7 |        azonban, Ámor, elmulasztád~Szívem hittel való felvértezését,~
13 10,7 |  felvértezését,~S így, megmutatni szívem indulatját~Nem lehetett
14 10,10|           Itt a közelben valamely szívem szerint való leányra akadtam,