Nap,  Novella

 1  5,10|             Pietro elmeséli, ~hogy Ercolano, kinél vacsorán volt, házában
 2  5,10| bebocsátott, az asszony legyalázza Ercolano feleségét, ~egy szamár véletlenül
 3  5,10|        barátjához, kinek neve volt Ercolano, a menyecske meghagyta a
 4  5,10|         mikor az asztalnál ültünk, Ercolano és felesége meg én, egyszerre
 5  5,10|           a hárman nagyot néztünk; Ercolano, ki amúgy is haragudott
 6  5,10|           most a bűz.~S minekutána Ercolano kinyitotta a kuckó ajtaját,
 7  5,10|          benne rekedt volna. Amint Ercolano megpillantotta, felkiáltott:~-
 8  5,10|            s tudjisten, hová ment. Ercolano nem vette észre, hogy felesége
 9  5,10|         akármennyit is szólongatta Ercolano, bizony meg sem moccant.
10  5,10|          meg sem moccant. Miért is Ercolano az egyik lábánál fogva kihúzta,
11  5,10|          szívesen szót emelt volna Ercolano feleségének védelmére, de
12  5,10|         nem vagy itthon! Hát talán Ercolano felesége vagyok én? Ugyan
13  5,10|          épp az imént szidalmaztad Ercolano feleségét, s azt mondottad,
14  5,10|           bizonyára jól járnék, ha Ercolano feleségével összemérnél