Nap,  Novella

 1  1,5 |     gondolta volna, és fölöttébb elálmélkodott és igen magasztalta, és
 2  2,3 | végezetül halhassunk.~Alessandro elálmélkodott, hallván, hogy ez Angolország
 3  2,6 |          Currado ennek hallatára elálmélkodott, és nemes lelkű ifjúnak
 4  2,9 |    láttára és hallatára oly igen elálmélkodott, hogy inkább álomnak, mint
 5  3,10|           melynek láttán Alibech elálmélkodott, és szólott ekképpen:~-
 6  4,10|      kérte. A szolgáló fölöttébb elálmélkodott, s maga is rázogatta és
 7  5,1 |   botjára támaszkodva, fölöttébb elálmélkodott és mondá:~- Cimone, mit
 8  5,7 |          hogy az ifjú Fineo fia, elálmélkodott; és szégyenkezve a végzet
 9  8,9 |          de elhitte és fölöttébb elálmélkodott; és nyomban ellenállhatatlan
10 10,2 |      elmenned vagy itt maradnod.~Elálmélkodott az apátúr, hogy egy útonálló
11 10,6 |      király őket megpillantotta, elálmélkodott és feszülten figyelmezett,
12 10,7 |   szólván elhallgatott. Minuccio elálmélkodott a leánynak fennkölt lelkén
13 10,8 |  ártatlan ember halálával.~Varro elálmélkodott, és sajnálta, hogy ezt mind
14 10,8 |          ki megérdemeltem.~Varro elálmélkodott e két embernek állhatatosságán,