Nap,  Novella

 1  3,5|    hölgyem, jóságos válaszod oly mérhetetlen örömmel árasztotta el szívemet,
 2  4,3|      becsületes kereskedő, kinek mérhetetlen vagyona volt pénzben és
 3  4,4|    meggondolván, hogy nem csupán mérhetetlen távolság választja el szerelmesétől,
 4  4,4|          emez házasság hallatára mérhetetlen szomorkodásnak esett, és
 5  4,4|   tisztességgel eltemettette, és mérhetetlen fájdalommal szívében, megtért
 6  4,8|      múltán észrevette, mégpedig mérhetetlen fájdalommal. Mégis minden
 7  5,1|          négy fala között, kinek mérhetetlen gazdagságát ismerem; és
 8  5,2|        emberekké váltak, s mivel mérhetetlen gazdagságra áhítoztak, történt,
 9  5,9|      kevés napok múltán anyjának mérhetetlen fájdalmára elköltözött az
10 10,6| szenvedést okoz nékem, s bármily mérhetetlen erő kell hozzá, szavaid
11 10,8|         mivel nagylelkűséged ily mérhetetlen, hogy legyőzi bennem a köteles
12 10,9|      meghallották a hírt, bizony mérhetetlen és kimondhatatlan fájdalmat
13 10,9|        melyet annak utána itthon mérhetetlen vagyont érőnek becsültek,