Nap,  Novella

 1  1,5|         és hogy szívesen várja a királyt. Aztán pedig eltöprenkedett
 2  1,9|         feltette magában, hogy a királyt megcsúfolja gyávaságáért;
 3  2,3|         ottan addig puhították a királyt, mígnem leányát ismét visszavette
 4  2,5|          menekültünk, hol Károly királyt oly kegyesnek találtuk irányunkban,
 5  3,2|         aludt: miért is, mikor a királyt közeledni látta, és kitalálta,
 6  3,9|     megtartani a nászéjszakát, a királyt pedig kérte, hogy bocsássa
 7  6,9|          s annak okáért kérték a Királyt, változtassa meg most kijelentett
 8 10,1|       eltávozik onnét, s kérte a királyt, hogy elbocsátaná. A király
 9 10,1|        magasz­talta volna égig a királyt; miért is másnap reggel,
10 10,6| emlegetni Öreg avagy Első Károly királyt, ki nagyszerű hadi vállalatával,
11 10,6|      nagy nyájassággal fogadta a királyt gyönyörű kertjében. Ki is,
12 10,7|         volt, látta száguldani a királyt, és oly kimondhatatlanul
13 10,8|          ki-ki magasztalta Péter királyt, de valamennyi közt leginkább