Nap,  Novella

 1  2,4 |      mindjárt foszladozott ebbeli reménysége: mindazonáltal, mikor a
 2  3,2 |    elárulni. És ámbátor semminémű reménysége nem volt, hogy valaha is
 3  3,5 |         drága kincsem és egyetlen reménysége lelkemnek, melyet szerelmes
 4  3,5 |    tüzében csupán a benned vetett reménysége éltet, legyen oly nagy kegyességgel,
 5  5,1 | megszomorodott, mivel látta, hogy reménysége elveszett, holott abban
 6  5,3 |            mivelhogy már semmi jó reménysége nem volt felőle. Mikor pedig
 7  5,8 |        hogy minél inkább csökkent reménysége, szerelme annál inkább megnövekedett.~
 8  5,9 |          Mivel tehát szétfoszlott reménysége, hogy a sólymot megkaphatja,
 9  8,7 |         néki a hölgy az ajtót, de reménysége hiábavaló volt. A hölgy
10 10,5 |   bármikor, s magasabban lobogott reménysége, és ezenfelül kezében tartotta
11 10,7 |      mivel ennek miatta semminémű reménysége nem lehetett, hogy szerelme
12 10,10|          jeles hajadont, kiben jó reménysége lehet, s ki bizonyára nagy