Nap,  Novella

 1  2,7|           szólott:~- Felséges Uram, leányod mindent úgy mondott el,
 2  2,7| legtisztességesebb és a legderekabb leányod mindama fejdelmek között,
 3  2,8|            atyámnak nyomorúságából, leányod gyanánt neveltél, s emiatt
 4  3,9|           megsegí­tesz. Látom, hogy leányod szép és már eladó sorban
 5  3,9|          férjemnek, a grófnak, hogy leányod kész mindenben kedvét tölteni,
 6  3,9|          aztán megüzened néki, hogy leányod hajlandó kedvét tölteni:
 7  3,9|       titokban ide jöjjön, és akkor leányod helyébe suttyomban magam
 8  4,1|          vagy, lelkedből lelkedzett leányod is húsból vagyon, nem pedig
 9  4,6|         megmentsem, hanem hogy mint leányod, ne pedig mint ellenséged
10  5,4|          miért kívánkozott oly igen leányod a fülemülére, melyet is
11  5,5|    bizonyosan megismered, hogy a te leányod.~Miért is Bernabuccio gondolkodott,
12  7,9|          feleséged vagy anyád, vagy leányod, vagy húgod volna, ki megtetszenék