Nap,  Novella

 1  3,1|        megkapta, mit óhajtott, hű pajtás lévén, átadta helyét a másiknak,
 2  9,3|          akkor Calandrino:~- Jaj, pajtás, igen-igen, csak menj és
 3  9,5|         az ördög lelt, Calandrino pajtás, hogy egyre csak sóhajtozol?~
 4  9,5| sóhajtozol?~Felelte Calandrino:~- Pajtás, ha valaki segítene rajtam,
 5  9,5|     Filippóval. Őszintén szólván, pajtás, oly igen tetszik nekem,
 6  9,5|           Mondotta akkor Bruno:~- Pajtás, majd én kikémlelem, hogy
 7  9,5|     Szólott Calandrino:~- Igazán, pajtás? Javallanád, hogy elhozzam?~-
 8  9,5|       mikor mondtam; annyi szent, pajtás, már látom, hogy akárki
 9  9,5|   mondotta Calandrinónak:~- Nézd, pajtás, ez a menyecske már legalább
10  9,5|      szólott imigyen:~- Bízd rám, pajtás.~- Nello, ki előtt Calandrino
11  9,9|      Melissónak:~- Amondó vagyok, pajtás, hogy bizonyosan jó és igaz