Nap,  Novella

 1  2,1 |        magát és felkiáltott:~- Átkozott egy fickó: ki ne hitte volna,
 2  2,7 |        leánnyal, ki még mindig átkozott szépségét siratta, mulatta
 3  3,7 |    hanem a szakításra valamely átkozott barátnak szavai adtak okot,
 4  4,1 |       minden gyönyörűségemnek, átkozott legyen annak kegyetlensége,
 5  5,10| példával jár a fiatalok előtt! Átkozott legyen az óra, melyben világra
 6  8,3 |   hazaértem, ez az istenverte, átkozott asszony elém jött és meglátott,
 7  8,3 |    hogy el ne vágjam a nyakát; átkozott legyen az óra, melyben megláttam
 8  8,7 |    ilyesmi akadna ugyan, de az átkozott deák, ki minden dolgodat
 9  8,7 |      igen nehezedre esett amaz átkozott éjszaka, s bűnömet oly nagyra
10  9,5 |       bánsz velem? Vén bolond, átkozott legyen minden szavam, mellyel
11 10,2 |   szerint te vélem elkövettél. Átkozott legyen a sors, mely téged