Nap,  Novella

 1  1,1 |    éretted.~Ser Ciappelletto csak zokogott, és nem mondotta meg, a
 2  2,6 |           ivott, és mindannyiszor zokogott, valahányszor emlékébe idézte
 3  2,6 |       elvesztésén, és sokat-sokat zokogott a nyomorult sorson, melyre
 4  2,8 |         és szinte meg­semmisülten zokogott; fejét pedig a grófnak mellére
 5  3,3 |   miközben szüntelenül keservesen zokogott, elővett köpönyege alól
 6  3,6 |     szavakat mondotta, keservesen zokogott, és ámbár igen felháborodott,
 7  4,2 |         mondott, és sokan látták, zokogott Üdvözítőnk kínszenvedésén,
 8  4,5 |       álomlátásnak, és keservesen zokogott. Reggel pedig felkelvén,
 9  4,5 | ráborulván, nagy ideig keservesen zokogott, olyannyira, hogy szinte
10  4,6 |    keserűséggel, és szakadatlanul zokogott, mégis végighallgatta szolgálójának
11  4,6 |   ráborult annak arcára és sokáig zokogott. Végezetül, mivel a cseléd
12  4,7 |         ki szüntelenül keservesen zokogott, s a városbíró palotájába
13  4,8 |   szavaira, hanem nagy ideig csak zokogott.~Minekutána pedig az ott
14  5,1 |           Efigenia, ki keservesen zokogott, s minden hullámcsapásra
15  5,2 |          életét vesztette, sokáig zokogott, s annak utána feltette
16  8,7 |   szerencsétlen hölgy szüntelenül zokogott, az idő pedig haladt, s
17  8,7 |   miközben szüntelenül keservesen zokogott és panaszkodott szerencsétlen
18  8,10|  színlelvén, tovább is csak egyre zokogott. Salabaetto, kinek józan