Nap,  Novella

 1  3,6|     keménységét édes szerelemre fordította: ama naptól fogva gyöngéden
 2  3,7|       Aldobrandino megmentésére fordította gondolatját, s meghányta-vetette
 3  4,1|    eseménnyel gyászos siralomra fordította a két szerelmes boldogságát.
 4  4,7|        megint csak az ozsonnára fordította a szót, melyről annak előtte
 5  5,1|     szomorú és keserves sírásra fordította a szerelmes ifjúnak kimondhatatlan
 6  5,2|        hogy keresztény, olaszra fordította a szót, és megkérdezte,
 7  5,3| valamely hatalmas erdő irányába fordította paripáját, és megfogódzkodván
 8  7,1|  asszony csakugyan Fiesole felé fordította a szamárfejet, de egy paraszt,
 9 10,8|     vonult, és a kedves leányra fordította gondolatját, s annál jobban
10 10,8|       szerelmét nyomban Titusra fordította; s véle együtt Rómába ment,