Nap,  Novella

 1  5,7|              nagy méltóságos úr volt, Fineo nevezetű, szemügyre vette
 2  5,7|        hirtelen felkapta fejét. Akkor Fineo örményre fordítván a szót,
 3  5,7| Örményországból való vagyok, bizonyos Fineo nevezetű úrnak fia, kitől
 4  5,7|       kisgyermek koromban elraboltak.~Fineo ennek hallatán kétségtelenül
 5  5,7|              hogy szívesen várakozik. Fineo akkor már tudta, mely okból
 6  5,7|             meghallotta, hogy az ifjú Fineo fia, elálmélkodott; és szégyenkezve
 7  5,7|              hogy csakugyan igaz, mit Fineo mond, miért is nyomban parancsot
 8  5,7|               nagy örömmel hozzáadja. Fineo jóságos indulattal meghallgatta
 9  5,7|           ítéletnek.~Minekutána tehát Fineo és Amerigo megegyeztek,
10  5,7|               gyermekágyból felkelvén Fineo elé járult, mikor az visszatért