Nap, Novella
1 1,1 | Ciappelletto:~- Ó, jaj, uram, ó te, kit Isten szíve szerint
2 1,1 | ekkor a barát:~- Hát jó. Te azt mondtad, hogy kereskedő
3 1,1 | mint ahogy itt előttem te megbánod őket, bizony oly
4 1,1 | megbánja, hogy káromolta őt: és te nem hiszed, hogy ezt megbocsátaná
5 1,1 | úgy esnék, hogy Isten a te áldott és megtisztult lelkedet
6 1,2 | mondá:~- Nézd, Giannotto, te azt szeretnéd, hogy kereszténnyé
7 1,2 | és ott megnézem azt, akit te Isten földi helytartójának
8 1,2 | olyannak látom, hogy igazolja a te szavaidat és megbizonyosodom,
9 1,2 | megbizonyosodom, hogy a te hited különb, mint az enyém,
10 1,2 | mint az enyém, ahogyan te igyekeztél nekem bebizonyítani,
11 1,2 | a templomba, és ottan a te szent hitednek bevett szokása
12 1,4 | szokását megtanulhattam volna, te pedig még nem mutattad meg
13 1,6 | ekképpen felelt rá:~- Tehát te Krisztust iszákosnak, finom
14 1,7 | magamból ama bottal, amelyet te magad megismertettél velem.~
15 1,8 | mégpedig olyan módon, hogy sem te, sem más többé joggal nem
16 1,9 | adnám szívesen, mivelhogy te olyan szívesen viselsz el
17 1,10| megválasztásában nem cselekszel-e te is hasonlóképpen? Márpedig
18 1,10| hányaveti próbálkozásunkért; a te szerelmed mindenképpen kedves
19 2,1 | nyomorékká torzítom magamat, te pedig egyfelől és Stecchi
20 2,2 | szólott Rinaldóhoz:~- És te, nemes uram, mely imádságokat
21 2,2 | nyer jobb szállást, vajon te, ki elmondottad, avagy én,
22 2,2 | vajon a mai éjszakán a te Szent Julianusod jó szállást
23 2,3 | Istennek dicsőségére és a te tiszteletedre együtt élhessünk
24 2,5 | álmélkodni. Én tudniillik a te nővéred vagyok; és elmondom
25 2,5 | s az én férjemnek, ki a te sógorod, most is bőséges
26 2,5 | segedelmével, nem pedig a te jóvoltodból láthatlak téged,
27 2,5 | magas rangú férfiút, akinek te ne lennél kedves; hát még
28 2,5 | volna tisztesebbnek, hogy te látogass meg engem házamban,
29 2,5 | görbült; de egészen beszennyezte magát a piszokkal, mellyel
30 2,6 | porkoláb:~- Hát ki volt a te atyád?~- Az én atyámat most
31 2,6 | szólott hozzá:~- Giannotto, te tudod, miféle és mely nagy
32 2,6 | hozzád, és akarom, hogy te velem és ővele mindaddig,
33 2,6 | Currado a feleségének:~- Hát te mit szólnál hozzá, feleség,
34 2,6 | Felelte rá az asszony:~- Ha te úgy határoztál, én belenyugodnék
35 2,6 | szólott hozzá:~- Currado, te sok mindennel megörvendeztettél
36 2,7 | jobban szeretek, vagyis a te karjaidban, drága barátom
37 2,7 | nem tudnám, hogy itt vagy te, kiről szentül hiszem, hogy
38 2,7 | tulajdon szememmel is láttam) te bizony eldicsekedhetsz vele,
39 2,8 | Isten engem úgy segéljen, ha te meg akarsz gyilkolni engem,
40 2,8 | letesebb volt irányodban, mint te magad, s hogy bele ne halj
41 2,8 | erre Giannetta:~- Madonna, te kimentettél engemet atyámnak
42 2,8 | szép leányzó vagy, vajon te megtagadnád?~Azon nyomban
43 2,8 | és jelentse meg ő, hogy te Antwerpen grófjának fia
44 2,8 | jutalmat Violantéért, ki a te húgod és az ő felesége,
45 2,9 | ellenkezőjét állítani, miként te teszed.~Felelvén erre Bernabň
46 2,9 | én együtt volnék ezzel a te százszor szentasszonyoddal,
47 2,9 | volna ennek a szócsatának; te beszélnél, én beszélnék,
48 2,9 | asszony ilyen engedékeny, te pedig oly igen ügyes vagy:
49 2,9 | messze földre, hol sem ő, sem te, sem ez a környék soha hírt
50 2,9 | és ekképpen szólt:~- Hát te mit cselekedtél feleségeddel
51 2,10| hölgy, de nem tudom, vajon a te feleséged-e, avagy másé,
52 2,10| itt vagyon házamban. Ha te, mint mondod, a férje vagy,
53 2,10| ha ő megerősíti azt, mit te mondasz, és veled akar menni,
54 2,10| ezért belenyugszom abba, mit te magad megszabsz.~- Akkor
55 2,10| látod, hogy én vagyok a te Ricciardód, ki azért jöttem
56 2,10| megismersz, hogy én vagyok a te férjed, Ricciardo da Chinzica.~
57 2,10| reménységem, hát nem ismered meg a te Ricciardódat, aki téged
58 2,10| szépséges szemem világa te, nézz meg hát egy kicsit
59 2,10| hogy ne ismernélek meg; te vagy férjem, Ricciardo da
60 2,10| Ricciardo da Chinzica úr; te azonban, míg veled voltam,
61 2,10| nem is mondják; hogy pedig te miként vitézkedtél e dologban,
62 2,10| amaz ünnepnapokat, melyeket te oly sűrűn megtartottál,
63 2,10| hagyom, ha majd megöregszem; te pedig Isten hírével szedd
64 2,10| magamat, Pisában pedig a te rongyodnak éreztem magamat,
65 2,10| Kedves társnőm, immár légy te Királynője e kicsiny népnek.~
66 2,10| istenségem!~Szemem elé, Ámor, te állítottad~Már első nap,
67 2,10| éppúgy szeressen:~Mind a te műved, Ámor.~Mert bírtam
68 3,1 | Felelte rá az előbbi:~- Te máris olyasmitől félsz,
69 3,3 | Atyám, megint csak erről a te Istentől elrugaszkodott
70 3,3 | fog arcátlankodni velem; te pedig Istennek segedelmével
71 3,3 | kegyelemért Isten nevében és a te nevedben, miközben maga
72 3,3 | megmondotta; ennek hallatára én a te kedvedért elhallgattam,
73 3,3 | elvetemedett gonoszság volt tőle, te pedig megtetted kötelességedet,
74 3,3 | világon nálad jobban, s te mégis újra meg újra próbálkozol.
75 3,3 | értésedre adta; de bizony te pompásan megszívlelted feddéseimet.
76 3,4 | sem egyébbel. De mivelhogy te barátom vagy, s mindig oly
77 3,4 | olyképpen felállítva, hogy ha te ottan állsz, hátaddal hozzá
78 3,4 | akkor az asszony:~- Csak te ne törődj vele: jól tudom
79 3,4 | tréfálkozva mondotta a barátnak:~- Te a penitenciát Puccio testvérrel
80 3,5 | irántam való szerelemből te ajándékoztad neki ama délceg
81 3,5 | kívánsz, s Istennek ajánlom te kegyelmedet.~Minderre az
82 3,6 | kerítője ama Filippellónak, kit te a nyakamra hoztál azzal,
83 3,6 | hogy Isten tudja, miért, te vittél bele ebbe a játékba,
84 3,6 | Nos, nem gondolnám, hogy te azt hiszed: majd én elküldöm
85 3,6 | kioktatott, ekképpen válaszolt:~- Te vagy-e ama hölgy, kinek
86 3,6 | szeretlek tulajdon életemnél, te pedig, mint megtudtam, valamely
87 3,6 | gonosz és becstelen ember te! Hát mit gondoltál, kivel
88 3,6 | felesége, becstelen áruló te: hallgasd csak, vajon megismered-e
89 3,6 | gyalázatos, rühes kutya, te! Ó, jaj szegény fejemnek,
90 3,6 | gyengédségeiddel, utálatos kutya te, és megbékítesz és megvigasztalsz!
91 3,6 | Ricciardo Minutolo felesége, te gazember? Nem vagyok-e vajon
92 3,6 | benne, ha ide hívatnám. Te azt hitted, hogy a feleségét
93 3,6 | nem tudtam; én bizony a te Ricciardód vagyok.~Ahogy
94 3,6 | összeveszejteni férjedet velem. Nem te vagy az első, nem is maradsz
95 3,6 | s egyúttal megmaradni a te legalázatosabb szolgádnak.
96 3,7 | zarándok vagy, hát mit tudsz te az én békességemről avagy
97 3,7 | nekem kinyilatkoztatta, te mostani szorongattatásod
98 3,7 | megtorolni, s azt akarja, hogy te tisztességgel jóvátegyed;
99 3,7 | pontosabban megtudjam, hanem hogy te magad mondd meg, s annál
100 3,7 | Mondta erre a zarándok:~- Te nem ama szerencsétlen ifjút
101 3,7 | azért jött hozzád, mivel te magad kívántad, s ugyanezért
102 3,7 | előtte is szeretett téged, te bizony megszázszoroztad
103 3,7 | valamint ő a tied volt, te az övé voltál. Kedved szerint
104 3,7 | bővebben szólok ezekről te épülésedre, az az én számban
105 3,7 | nem tarthat semeddig? Ha te magad mulatságára költöd
106 3,7 | henyélhet a szerzetben; ha te a nők körül settenkedel,
107 3,7 | nem lesz ott helyük; ha te nem leszel béketűrő, ha
108 3,7 | fentebb bebizonyítottam, hogy te megraboltad Tedaldót, hiszen
109 3,7 | amennyiben tőled függött, te ölted meg őt, mivel napról
110 3,7 | Márpedig tagadhatatlan, hogy te vagy az oka a számkivetésének,
111 3,7 | minden szabadságát, mindenét te kezeidbe ajánlotta. Talán
112 3,7 | büntetlenül hagyni: és valamint te jogtalanul próbáltad megfosztani
113 3,7 | Tedaldo miatt veszedelemben, te pedig ily szorongattatásban.
114 3,7 | dolgok igazak, és főképpen a te magyarázatodból tudom most
115 3,7 | kételkedjél, én vagyok a te Tedaldód, épségben, egészségben,
116 3,7 | mint testvéreimmel együtt te is hiszed.~A hölgy némiképpen
117 3,7 | képpen azoknak, kik miként te, ím ez tisztet betöltik,
118 3,7 | egészségben visszakapod a te Aldobrandinódat.~Hogy pedig
119 3,7 | Ermellina? Miért nem üdvözlöd te is Tedaldót a többi hölgyek
120 3,7 | volna más emberre, mint te egyik pajtásunkra, kinek
121 3,8 | volna ily nagy úrhoz, mint te vagy?~Mondta erre az apátúr:~-
122 3,8 | erre az apátúr:~- Madonna, te is éppoly nagy dolgot tehetsz
123 3,8 | bülésedre válik, akként te is megteheted azt, mi életemnek
124 3,8 | kik vágyódnak arra, mit te megkaphatsz, és meg is fogsz
125 3,8 | De mondd csak, ki vagy te, ki ekképpen bánsz velem?~
126 3,9 | leány:~- Felséges uram, te kigúnyolod művészetemet,
127 3,9 | segíthetek én abban, mit te kívánsz?~- Madonna - felelte
128 3,9 | hozományt adok neki, amennyit te magad illendőnek ítélsz
129 3,9 | én szívesen megteszem, te pedig annak utána tedd azt,
130 3,9 | ha pedig elküldi, akkor te nekem adod; aztán megüzened
131 3,9 | ekképpen:~- Madonna, Istennek s te magadnak jóvoltából megkaptam
132 3,9 | szólott ekképpen:~- Uram, én a te szerencsétlen feleséged
133 3,9 | jártam a világot, csakhogy te hazatérhess, és itthon maradhass.
134 3,10| ördög ily keményen gyötör, s te hajlandó vagy oly igen megkönyörülni
135 3,10| vagyon a pokol, legyen a te kedved szerint.~Szólott
136 3,10| ekképpen:~- Rustico, ha a te ördögöd már meg vagyon zabolázva,
137 3,10| segítettem kiverni a gőgöt te ördögöd fejéből.~Rustico,
138 4 | Szólott erre a fiú:~- Atyám, te immár öreg ember vagy, s
139 4 | megismertess Istennek s te magadnak barátaival és jámbor
140 4 | mikben szükségünk vagyon, te pedig itt maradnál, hahogy
141 4 | Felelte az apja:~- Nem akarom; te nem tudod, mivel kell tömni
142 4,1 | hajlítani magam irányában te szelídségedet és szeretetedet;
143 4,1 | Ám úgy veszem észre, hogy te inkább holmi alantas elfogultság
144 4,1 | bíznom magamat, csupán a te szavaidra és tulajdon szememre.
145 4,1 | magasztalta őt valaha úgy, miként te magasztaltad, mind ama dicséretes
146 4,1 | bizonyságot, mint ahogy te szavaiddal tehettél; és
147 4,1 | talán mégis tévedtem volna, te magad tévesztettél meg.
148 4,1 | legjobban szerettél, miként te is megörvendeztetted abban,
149 4,1 | Jaj, legédesebb szállása te minden gyönyörűségemnek,
150 4,1 | szememmel látnom tégedet. Te immár bevégezted futásodat
151 4,1 | véghezviszem, hogy lelkem a te réveden egyesüljön ama lélekkel,
152 4,2 | azt kérdeztem én: „Ki vagy te?” Ő pedig felelte, hogy
153 4,2 | vetni ama szerencsédet, hogy te vagy a világ legboldogabb
154 4,2 | arkangyal rám bízta megmondanom: te oly igen megtetszettél neki,
155 4,2 | hahogy Gábriel arkangyal a te szerelmed, és azt mondja
156 4,5 | ekképpen:~- Ó, Lisabetta, te szüntelenül csak hívsz engemet,
157 4,6 | volna ide, nem is annyira a te álmod miatt, mint inkább
158 4,6 | ekképpen:~- Édes uram, ha te lelked mostan látja könnyeimet,
159 4,7 | magát: - Ó, gonosz leányzó, te mérgezted meg.~És oly nagy
160 4,8 | fel a szót:~- Fiacskám, te már nagyocska vagy; illendő,
161 4,8 | sikolts, mivelhogy én vagyok a te Girolamód.~Mikor az asszony
162 4,9 | Guardastagno úr szíve volt, kit te, hűtlen asszony, oly igen
163 4,9 | Kisvártatva azonban szólott:~- Te becstelen és hitvány lovag
164 4,10| erre a mester:~- Asszony, te azt hiszed, hogy tiszta
165 4,10| közben szólott:~- Uram, te tudod, kicsoda Ruggieri
166 4,10| felelte:~- A penitenciát már te magad kiszabtad magadra,
167 4,10| köpülésből, szólott:~- Uram, te tolvaj gyanánt elfogattad
168 4,10| kín gyönyörű volna.~Hisz te küldéd nekem, te,~S én vártam
169 4,10| volna.~Hisz te küldéd nekem, te,~S én vártam őt esengve,~
170 5,1 | kicsinyhitű, én vagyok a te Cimonéd, és kitartó szerelemmel
171 5,1 | derekabb embereket. Ők a te virtusodnak csalhatatlanabb
172 5,1 | megtartani menyegzőjét a te Efigeniáddal, hogy e réven
173 5,1 | megszöktessük kedveseinket, te immár másodszor a tiédet,
174 5,1 | férjük házába; oda tehát mi, te magad fegyveres bajtársaival,
175 5,2 | gyanánt bánik majd veled; te pedig mellette éldegélvén,
176 5,2 | régebbi időben, mikor itt a te országodban jártam, jól
177 5,2 | vastag húrokra, viszont a te vitézeid ellenkezőképpen
178 5,2 | szólott hozzá imigyen:~- Te bizony jól megérdemelted
179 5,3 | valamelyik idevetődik, míg te itten vagy, s meglátják
180 5,4 | Adná Isten: bár inkább te ne engednéd, hogy én elsorvadjak.~
181 5,4 | tetszésem szerint, amint talán te szeretnéd. Az időjárást
182 5,4 | Caterina:~- Ha atyám és te beleegyeztek, szívesen megvetném
183 5,4 | érezném magamat, mint a te szobádban.~Mondotta akkor
184 5,4 | monda neki:~- Férjemuram, te nemigen szereted ezt a leányt;
185 5,5 | viszont mondotta:~- Hát te miért nem mégy a gazdádért?
186 5,5 | és ráismertem, hogy ez a te házad volt; hát csak erőltesd
187 5,5 | bizonyosan megismered, hogy a te leányod.~Miért is Bernabuccio
188 5,6 | bizony hogy az voltam, kinek te mondasz, de már nem sokáig
189 5,6 | úrnak, kinek műve, hogy te királya és ura vagy e szigetnek.
190 5,7 | hallatára szólott:~- Ha te elmégy, én bizony megölöm
191 5,7 | Terhességed felfedi bűnünket; te könnyűszerrel bocsánatot
192 5,8 | nem tudom, ki vagy, ámbár te ismersz engem; de annyit
193 5,8 | lovag:~- Nastagio, én is a te szülővárosodból származom,
194 5,8 | szülővárosodból származom, s te még kisgyermek voltál akkor,
195 5,8 | megszerettem e leányt, mint te mostan ama Traversari leányt;
196 5,9 | valami jelesség, azt csak te jelességednek s irántad
197 5,9 | Midőn meghallottam, hogy te kegyelmesen velem óhajtasz
198 5,10| kérdezte tehát:~- Mit keresel te itten?~Az pedig nem is felelt
199 5,10| valamennyiünket megégetne, mivelhogy te is csak úgy kívánod a nőket,
200 5,10| már szememben;~S hogy a te hatalmad mily óriás-nagy,~
201 6,3 | ki hazudott tegnap este, te vagy én.~Chichibio látta,
202 6,4 | gondolsz, elhinné-e, hogy te vagy a világ legkülönb festője,
203 6,5 | kezdtek rajta és szóltak:~- Te csak ugratsz bennünket,
204 6,5 | Baronciakat éppen úgy, mint te.~Felelte Scalza:~- A szent
205 6,5 | megdönthetetlen okokkal, hogy nemcsak te, hanem mindenki, aki most
206 6,6 | de bizonyosra veszem, s te is tudod, hogy a törvényeknek
207 6,8 | kezdték csipkedni:~- Guido, te nem akarsz beállani társaságunkba;
208 6,9 | Isten, áldott legyen a te hatalmad mindörökké. Annak
209 6,9 | kormányozni és vezetni; te légy hát a Király, és olyképpen
210 6,9 | nyájasan:~- Szép hölgyem, te ma megtiszteltél a koszorúval,
211 6,9 | vettem.~De zsarnoki dühöd, ó, te kegyetlen,~Száz fegyvert
212 7,1 | lefeküdtünk, elmondtam a Te lucis-t meg az Intemeratá-t
213 7,1 | megbabonázzuk azt, ameddig te is itt vagy.~Kérdezte Gianni:~-
214 7,1 | de most, hogy itt vagy te is, menjünk együtt megbabonázni
215 7,2 | miből fogunk megélni, ha te ekképpen cselekszel? Miből
216 7,2 | munkában ennyit fáradozom; te meg csak úgy hazajössz,
217 7,2 | volt ilyenfajta asszony; te meg csak úgy hazajössz,
218 7,2 | Hát épp ez az én bajom: te férfi vagy, és kint csavarogsz,
219 7,2 | talléron adta el, holott te csak ötöt kínáltál érte.~
220 7,2 | Felelte Giannello:~- Ki vagy te? Én az asszonyságot keresem,
221 7,3 | Ki tudna vitára kelni te bölcs szavaiddal?~És annak
222 7,3 | mondtam el, de az Úristen a te fáradalmad s az én fáradalmam
223 7,4 | Ó, Ámor, mely nagy a te hatalmad! Mennyi a tanácsod,
224 7,4 | annyi ötletességet, amennyit te juttatsz a kellő pillanatban
225 7,4 | szentül azt fogja hinni, hogy te dobtál bele részegségedben;
226 7,5 | fogva a vágóhídra; ámbátor te nem vagy okos ember, nem
227 7,5 | testi szemeimre, miként te vak vagy lelki szemeidre?
228 7,5 | gyóntatott, és tudom, hogy te voltál; de feltettem magamban,
229 7,5 | szeretek egy papot; hát te, kit mégiscsak szeretek,
230 7,5 | nálam, vagyis tehát olyankor te nem voltál vélem. Hát van-e
231 7,5 | nem értette volna meg? És te ottan maradtál, és éjjel
232 7,6 | egészségben hazakísérlek, te meg kutasd ki, mi baja van
233 7,7 | szemrevaló ifjút kíván, mint te vagy: majd szólok neki felőled.~
234 7,7 | és környékeznek ma is); te pedig annyi idő alatt, ameddig
235 7,7 | abban a hiszemben, hogy te vagy az, valami fütykössel
236 7,7 | viseltem a szavakat, mint te a cselekedeteket. De ha
237 7,8 | mindjárt megtudod, hogy ki az, te becstelen asszony.~Mondotta
238 7,8 | asszonynak, holott nem vagyok az, te magadat pedig gonosz és
239 7,8 | s valahányan vagytok, s te magad is vizsgáljatok meg,
240 7,8 | leányt kapott feleségül, mint te vagy. Nem addig van az,
241 7,9 | azzal a hűséggel, melyet te az ő kedvéért felesége irányában
242 7,9 | Mondotta akkor Nicostrato:~- Ha te úgy gondolod, én belenyugszom:
243 7,9 | uram, mit művelsz? Hát te, madonna, nem szégyelled
244 7,9 | cseppet sem álmodom, de bizony te sem álmodol, s mi több,
245 7,9 | asszony, mit művelsz? Meg te, Pirro, kiben a világon
246 7,9 | igazán megvallom, hogy miként te mondottad az imént, én bizony
247 7,9 | látom és tudom, miképpen te is rosszul láttál. S hogy
248 7,9 | volna kiverni fejemből, hogy te itten test szerint érintkeztél
249 7,9 | hallottam volna tőled, hogy te meg olyasmit láttál, mintha
250 7,10| odaszólt: „Mennyivel nagyobb a te szenvedésed, mint a többieké,
251 7,10| és mondá: „Ugyan ne félj, te tökfilkó; itt ugyan nem
252 7,10| nem volt hamvadása!~Csak te hozhatod vissza ezt a múltat,~
253 8,2 | mérgesen rászólt:~- Hát te zálogot veszel a plébános
254 8,3 | Már mindenki megebédelt, s te most jössz haza ebédre.~
255 8,4 | telen dolognak elegyednie. Te lelki atyám vagy s azonfelül
256 8,4 | hanem özvegyasszony vagyok; te pedig tudod, mely tisztes
257 8,4 | kívánod, s azt akarom, hogy te se szeress ekképpen.~A prépost,
258 8,4 | Felelte a hölgy:~- Uram, te tudod, hogy két öcsém van,
259 8,6 | huncutsággal kell ám hozzálátnunk; te tudod, Buffalmacco, hogy
260 8,6 | esett.~Felelte Calandrino:~- Te meg kárhozatba viszed a
261 8,6 | kárhozatba viszed a lelkemet. Te nem hiszed, amit mondok;
262 8,6 | Biz’ isten igazad van: hát te, Calandrino, mit szólsz
263 8,7 | meg, mit csinál az, kire te féltékenykedtél, s hallgassuk
264 8,7 | úgy szeretném, amiképpen te képzeled, engedném, hogy
265 8,7 | megismerem, hogy miként te az én kincsem és nyugodalmam
266 8,7 | hinném, fő-fő gyönyörűségem te.~Mondotta a hölgy:~- Menjünk
267 8,7 | Menjünk le a kapuhoz; te majd ott állasz csöndben,
268 8,7 | által nem hagyott nyugtot, te meg itten megfagytál miatta.
269 8,7 | megvigasztalni; s miként te is mondod, az, mi ma éjszaka
270 8,7 | Istenem, dicsértessék a te neved; itt az idő, mikor
271 8,7 | megcselekedni, minthogy te kívánod, még ha csupán ennek
272 8,7 | minekutána elküldöttem néked, a te dolgod az leszen, hogy új
273 8,7 | megmondottad, azok eltűnnek, te pedig lejöhetsz ama helyre,
274 8,7 | szólott magában ekképpen: „Ó, te szerencsétlen, mit mondanak
275 8,7 | bizony meghazudtolna. Jaj, te szerencsétlen, ki egyszerre
276 8,7 | éjszakát szereztem néked, te bőségesen megállottad érte
277 8,7 | sem megédesíteni, mint te mostan a tiédet) el tudtam
278 8,7 | nem segít? Szólítsad hát, te ostoba, és próbáld meg,
279 8,7 | iránta való szerelmed s a te okosságod meg az övé, meg
280 8,7 | erejéből, mint amennyire te amaz egyetlen éjszakán megtanítottál.
281 8,7 | ha nagylelkű volnék is, te nem vagy olyan fából faragva,
282 8,7 | ámbár én nem vagyok sas, te pedig nem vagy galamb, hanem
283 8,7 | rávettelek, hogy oda felmásszál, te meg eszeld ki a módját,
284 8,7 | mulatságok és gyönyörűségök; te pedig nem vagy öreg ember.
285 8,7 | felelt ekképpen:~- Madonna, te nem irántam való szerelemből
286 8,7 | állhatatos; s efelől épp most te magad teheted a legigazabb
287 8,7 | tévedsz, ha ezt hiszed. A te utcádban is, az ő utcájában
288 8,7 | megismert engemet, mint te. És hogy szememnek kívánsága
289 8,7 | tagjaim épsége s életem, te éppoly szép maradsz, mint
290 8,7 | indulattal vannak irányomban; de te, minden vadállatoknál kegyetlenebb
291 8,7 | amily kegyetlenül elbántál te vélem, mikor ideállítottál,
292 8,7 | nagy-nagy bánkódás emészt; ám te, uram, talán tudnál valamit
293 8,7 | megbüntettem! De annyi szent, te sem fogsz kisiklani kezemből,
294 8,8 | ennyit mondott:~- Madonna, te ugyan visszafizetted nékem
295 8,9 | és oly jól élünk, amint te mondod, s még annál is vidámabban;
296 8,9 | tudom; én éppúgy nem értem a te neveidet, mint te az enyémeket;
297 8,9 | értem a te neveidet, mint te az enyémeket; de Pökhendikéje
298 8,9 | kívánsz, ámbátor csekélység a te agyvelőd nagyságához képest,
299 8,9 | miért is úgy vélekedem, hogy te minden erődből igyekezzél
300 8,9 | orrod a sarkadat verje, te áruló, mivelhogy emez dolgokat
301 8,9 | ezenfelül mondom néked, hogy te bizonyára nem csütörtökön
302 8,9 | úgy, mint eme derék ember? Te nem vetted észre oly hamar,
303 8,10| ilyesmire rajtad kívül; te huncut toscanai, tüzet bocsátottal
304 8,10| amily boldog én vagyok a te szerelmedben.~Felelte erre
305 8,10| vidámság,~Melyet mind-mind Te adtál,~Orcámra festi lángját,~
306 9,2 | szólott:~- Micsoda főkötőt, te hitvány nőszemély? Hát van
307 9,3 | kiáltott:~- Jajjaj! Tessa, te vagy az oka, mivel mindig
308 9,3 | vagy az oka, mivel mindig te akarsz felül feküdni! Ugye
309 9,3 | felolvasztja benned az egészet, s te megint oly egészséges leszel,
310 9,3 | néked ama párolt itókát, te pedig fogj hozzá, s igyál
311 9,4 | neki: - Mi közöm nékem a te zekédhez? Akasszanak fel
312 9,4 | miért nem váglak agyon, te gyalázatos tolvaj, ki megszöktél
313 9,5 | asszony a gyereke után.~- Ó, te ugyan meg fogod dögönyözni -
314 9,5 | és szólott ekképpen:~- Ó, te akasztófavirág, hát így
315 9,5 | már keblemre ölelni téged! Te kedvességeddel megoldoztad
316 9,5 | megoldoztad ingem szalagját; te hegedűddel rabul ejtetted
317 9,6 | be sem hunytam szememet; te pedig szamár vagy, ha elhiszed
318 9,7 | rosszat álmodik felőled; te úgy teszed magad, mintha
319 9,9 | s azért megyek oda, hová te mégy, hogy tanácsot kérjek;
320 9,9 | hajcsárnak:~- Hallod-e, te bitang, mit művelsz? Agyon
321 9,9 | szólott ekképpen:~- Asszony, te még mindig olyan vagy, amilyen
322 10,1 | szólott ekképpen:~- Ejnye, te dög, az Isten verjen meg,
323 10,1 | hozzád, mivelhogy valamint te ottan adsz adományt, ahol
324 10,1 | meglátod, ki volt háládatlan te vitézséged iránt: én-e avagy
325 10,2 | hangon mondotta:~- Uram, te olyan helyre kerültél, hol
326 10,2 | mivel vélekedésem szerint te derék úriember vagy, minekutána
327 10,2 | úgy kezembe kerülne, mint te, elvenném holmijából azt,
328 10,2 | volna; azt akarom, hogy te meggondolván, mely ínségben
329 10,2 | melyet hiedelmem szerint te vélem elkövettél. Átkozott
330 10,3 | Náthán, mely csodálatos a te bőkezűséged! Mivel harminckét
331 10,3 | nemes ember volt atyád, te pedig ugyancsak nem fogsz
332 10,3 | embert gyilkoltak, miként te akartad, hanem rengeteget,
333 10,3 | szántam életemet, melyre te magad is, ahány ember csak
334 10,3 | megelégítettem abban, mit tőlem kért. Te idejöttél életemre áhítozván;
335 10,3 | áhítozván; hogy tehát ne éppen te légy az, ki úgy megyen el
336 10,3 | akadhatok megint valakire, ha te nem veszed el, holott ráóhajtottál.
337 10,3 | oly drága kincset, mint a te életed, kioltsak s elvegyek,
338 10,3 | megmondom - szólott Náthán. - Te ifjú ember létedre itt maradsz
339 10,3 | neved, én pedig elmegyek a te házadba, s felveszem a Mitridanes
340 10,3 | tudnék cselekedni, miként te cselekedtél most és minden
341 10,5 | kincset szerzett nekem a te tudományod.~És elébe ment
342 10,5 | lehet, mint az, mit íme te adtál neki, s miért mindenkorra
343 10,5 | Gilberto maga becsületéről, te pedig szerelmedről, hasonlatosképpen
344 10,6 | ha ezt megcselekednéd? Te talán úgy véled, hogy elegendő
345 10,6 | legyőzése; annak okáért te, kinek tiszted másokat kormányoznod,
346 10,7 | neki jelentsd meg!~Habár te műved az, hogy megszerettem,~
347 10,7 | kellene másokat vigasztalnod, te pedig ágynak esel; kérni
348 10,7 | oka; de meglátod, hogy a te jóvoltodból hamar idő múltán
349 10,7 | megtetszettél, meggondoltam, hogy te király vagy, én pedig Bernar
350 10,7 | hozzám, hogy király lévén te légy lovagom, miért is erről
351 10,8 | rászorulsz, akkor éppen te magadnál emelnék ellened
352 10,8 | ismervén az ő szépségét s te lelkednek nemességét, mely
353 10,8 | menyegzőt; mivel azonban te, ki ebben értőbb vagy nálam,
354 10,8 | hogy nem az én, hanem a te feleséged gyanánt fog belépni
355 10,8 | jutalmat, melyre méltóbb a te szerelmed, mint volt az
356 10,8 | illet, nem hihetnéd sem te, sem más, hogy néked juttatta
357 10,8 | szerelmeseket; s látom, te oly közel vagy ehhez, hogy
358 10,8 | vajon a magam kedvét vagy a te akaratodat teszem-e, midőn
359 10,8 | akképpen cselekszem, miképpen te kérsz, mondván, hogy az
360 10,8 | kérsz, mondván, hogy az a te kívánságod; tehát mivel
361 10,8 | adják, ki talán nem éppen te lennél, s ekként elveszítenéd
362 10,8 | a menyegzőt; annak utána te nagy titokban, s ennek majd
363 10,8 | mondottad, hogy ma éjjel te gyilkoltad meg amaz embert,
364 10,8 | s azt mondja, hogy nem te vagy a gyilkos, hanem ő.~
365 10,9 | semmi hír nem jő felőlem; te pedig nem tudod állani majd
366 10,9 | megölelte és szólott:~- Te vagy Torello d’Istria, én
367 10,9 | nem én vagyok az úr, hanem te magad.~És minekutána nagy
368 10,9 | ez sem adatott meg nékem, te pedig mindenképpen szeretnél
369 10,9 | minekelőtte még időnk lejár, és te rendbe hoztad Lombardiában
370 10,10| semmiképpen nem illik a te nemességedhez; azért, hogy
371 10,10| szükséges; annak okáért te, ki mindenki másnál jobban
372 10,10| őket olyképpen, miként ha te volnál itt az úrasszony;
373 10,10| gyermekeit; ők azok, kikről te és mások nagy ideje azt
|