Nap,  Novella

 4501  4,7 |                      azon járatta elméjét, ki a fonalat néki hordta. Az
 4502  4,7 |                    buzgón szorgoskodott, hogy a leány ügyesen fonja meg
 4503  4,7 |                  ügyesen fonja meg mesterének a gyapjúfonalat, mintha bizony
 4504  4,7 |                  egész posztónak csupán abból a fonálból kellett volna készülnie,
 4505  4,7 |               fonogatott; s bizony ő maga még a leánynál is jobban buzgólkodott.~
 4506  4,7 |                  tehát az egyik buzgólkodott, a másiknak pedig örömet szerzett,
 4507  4,7 |                   szokatlanul nekibátorodott, a leány pedig levetkőzte régi
 4508  4,7 |                      egyik sem várta meg, míg a másik hívja, hanem megelőzni
 4509  4,7 |                  megelőzni igyekeztek egymást a hívogatásban. S miközben
 4510  4,7 |                  ekképpen élték világukat, és a folytonos gyönyörűségben
 4511  4,7 |                   mindenáron azt szeretné, ha a leány módját ejthetné elmenni
 4512  4,7 |                     el akar menni San Gallóba a búcsúra, és bizonyos Lagina
 4513  4,7 |                       barátnőjével el is ment a kertbe, melyet Pasquino
 4514  4,7 |                       Lagina között, ők maguk a kertnek egyik felébe vonultak,
 4515  4,7 |                      Strambát pedig Laginával a kertnek másik végében hagyták.~
 4516  4,7 |                kertnek másik végében hagyták.~A kertnek ama részében, hová
 4517  4,7 |                     akkor Pasquino odafordult a dús zsályabokorhoz, letépett
 4518  4,7 |                       és ínyét, mondván, hogy a zsálya pompásan megtisztítja
 4519  4,7 |                  zsálya pompásan megtisztítja a fogakat mindentől, mi az
 4520  4,7 |                       az ozsonnára fordította a szót, melyről annak előtte
 4521  4,7 |                       sokan meghallották, kik a kertnek szomszédságában
 4522  4,7 |                       Ezek tehát odaszaladtak a kiáltozásra, s hogy az ifjút
 4523  4,7 |                megmérgezte az ifjút, az pedig a váratlan eset miatt érzett
 4524  4,7 |                   mond. Annak okáért elfogták a leányt, ki szüntelenül keservesen
 4525  4,7 |            szüntelenül keservesen zokogott, s a városbíró palotájába vitték.
 4526  4,7 |              ugyancsak odaérkeztek, sürgették a vizsgálatot, mire a bíró
 4527  4,7 |                 sürgették a vizsgálatot, mire a bíró késedelem nélkül hozzáfogott,
 4528  4,7 |                      nélkül hozzáfogott, hogy a leányt kihallgassa az eset
 4529  4,7 |                   mivel pedig sehogy sem fért a fejébe, hogy a leány ebben
 4530  4,7 |                       sem fért a fejébe, hogy a leány ebben a dologban gonoszul
 4531  4,7 |                    fejébe, hogy a leány ebben a dologban gonoszul cselekedett,
 4532  4,7 |             jelenlétében meg akarta tekinteni a holttetemet és ama helyet
 4533  4,7 |                      és minden egyebet, miről a leány előtte szólott, mivelhogy
 4534  4,7 |                odament utána, ámulattal nézte a holttetemet, s kérdezte
 4535  4,7 |                       holttetemet, s kérdezte a leányt, hogyan történt a
 4536  4,7 |                      a leányt, hogyan történt a dolog. Az pedig odalépett
 4537  4,7 |                     dolog. Az pedig odalépett a zsályabokorhoz, s rendre
 4538  4,7 |                       egészen megértesse vele a váratlan szeren­csétlenséget,
 4539  4,7 |                     többi barátai és cimborái a leány előadását léhaságnak
 4540  4,7 |                     hiábavalóságnak csúfolták a bíró színe előtt, s még
 4541  4,7 |              elvesztése miatti fájdalmában és a Strambá­tól követelt büntetéstől
 4542  4,7 |               minekutána meg­dörzsölte fogait a zsályalevéllel, éppen úgy
 4543  4,7 |                       S még boldogabbak, hogy a másvilágon összekerültetek!
 4544  4,7 |                     túlontúl boldogok, hahogy a másvilágon is van szerelem,
 4545  4,7 |                szeretitek egymást, miként itt a földön!~De a mi vélekedésünk
 4546  4,7 |                       miként itt a földön!~De a mi vélekedésünk szerint,
 4547  4,7 |            vélekedésünk szerint, kik túléltük a leányt, a legeslegboldogabb
 4548  4,7 |                        kik túléltük a leányt, a legeslegboldogabb Simona
 4549  4,7 |         legeslegboldogabb Simona lelke, mivel a sors nem engedte meg, hogy
 4550  4,7 |                    melyet oly igen szeretett. A bíró a többiekkel együtt,
 4551  4,7 |                    oly igen szeretett. A bíró a többiekkel együtt, kik ottan
 4552  4,7 |                     eme zsálya mérges, holott a zsálya nem szokott mérges
 4553  4,7 |                       tűzre vetni.~Minekutána a kertész a bíró jelenlétében
 4554  4,7 |                   vetni.~Minekutána a kertész a bíró jelenlétében végrehajtotta
 4555  4,7 |                    parancsot, alighogy kiásta a földből a nagy bokrot, nyomban
 4556  4,7 |                     alighogy kiásta a földből a nagy bokrot, nyomban kiderült,
 4557  4,7 |                     nyomban kiderült, mi volt a két szerencsétlen halálának
 4558  4,7 |                  mérges lehelete mérgezte meg a zsályát is. Mivel pedig
 4559  4,7 |                       zsályát is. Mivel pedig a varangyos békához senki
 4560  4,7 |                  rőzsét halmoztak fel, s azon a zsályával együtt elégették,
 4561  4,7 |               elégették, és ezzel bevégződött a bíró úrnak a szegény Pasquino
 4562  4,7 |                      bevégződött a bíró úrnak a szegény Pasquino halála
 4563  4,7 |                      és Malagevole eltemették a San Paolo székesegyházban,
 4564  4,8 |                      véget ért, midőn Neifile a Király parancsára ekképpen
 4565  4,8 |                    emberek tanácsaival, hanem a természet törvényeivel is
 4566  4,8 |          szembeszegezni magok vélekedését; ez a vakmerőség már roppant bajoknak
 4567  4,8 |                    fakadt belőle. Mivel pedig a természetes dolgok között
 4568  4,8 |               természetes dolgok között éppen a szerelem az, mely legkevésbé
 4569  4,8 |                      az, mely legkevésbé tűri a tanácsot vagy az ellenszegülést,
 4570  4,8 |                   ellenszegülést, mivel olyan a minéműsége, hogy önmagában
 4571  4,8 |                       s midőn ki akarta tépni a szerelmet a szerelmes szívből,
 4572  4,8 |                      akarta tépni a szerelmet a szerelmes szívből, hová
 4573  4,8 |                 szerelmes szívből, hová talán a csillagok plántálták azt,
 4574  4,8 |                     végezetül odajutott, hogy a szerelemmel együtt a lelket
 4575  4,8 |                     hogy a szerelemmel együtt a lelket is kiszakította fiának
 4576  4,8 |               elköltözött ez árnyék­világból. A gyermeknek gyámjai pedig
 4577  4,8 |                      kodtak annak vagyonával. A gyermek, ki a szomszéd gyermekekkel
 4578  4,8 |                     vagyonával. A gyermek, ki a szomszéd gyermekekkel együtt
 4579  4,8 |                   korban egyre növekedett, ez a pajtáskodás oly nagy és
 4580  4,8 |                    akkor érezte jól magát, ha a leányt látta; és bizony
 4581  4,8 |                       leányt látta; és bizony a leány is éppúgy szerette,
 4582  4,8 |                        mint az ifjú őt. Midőn a fiúnak anyja ezt észrevette,
 4583  4,8 |                     fiának roppant vagyonával a sárból is aranyat csinálhat,
 4584  4,8 |                       hozzájok ekképpen:~- Ez a mi fiunk még alig tizennégy
 4585  4,8 |                    szerelmes, szomszédunknak, a szabónak leányába, kinek
 4586  4,8 |                  messzire; mivel ha nem látja a leányt, majd kimegy a fejéből,
 4587  4,8 |                   látja a leányt, majd kimegy a fejéből, s annak utána összeházasítjuk
 4588  4,8 |                    valamely előkelő leánnyal.~A gyámok javallották a hölgy
 4589  4,8 |                leánnyal.~A gyámok javallották a hölgy szavait, és megígérték,
 4590  4,8 |             cselekszenek; miért is lehívatták a fiút a boltba, s egyikök
 4591  4,8 |                    miért is lehívatták a fiút a boltba, s egyikök nyájasan,
 4592  4,8 |                    nyájasan, imigyen adta fel a szót:~- Fiacskám, te már
 4593  4,8 |                  utána pedig visszatérhetnél.~A fiú figyelmesen végighallgatta,
 4594  4,8 |                      Firenzében is, mint más. A derék emberek ennek hallatára
 4595  4,8 |                    nem is annyira azért, hogy a fiú nem akar Párizsba menni,
 4596  4,8 |                      kérlelte, hogy tegye meg a kedvéért, mit gyámjai kívánnak,
 4597  4,8 |                   addig-addig beszélt, mígnem a fiú beleegyezett, hogy elmegy
 4598  4,8 |                   háza előtt őgyelegni, abban a hiszemben, hogy az asszony
 4599  4,8 |                       felejtette el. Csakhogy a dolog másképpen volt: az
 4600  4,8 |                    egy este, midőn az asszony a férjével valamely mulatságba
 4601  4,8 |                      valamely mulatságba ment a szomszéd­ságba, titokban
 4602  4,8 |                      titokban belopódz­kodott a házba, és az asszonynak
 4603  4,8 |                      mikor úgy hallotta, hogy a férj elaludt, odament, hol
 4604  4,8 |                szólott:~- Alszol már, lelkem?~A menyecske, ki nem aludt
 4605  4,8 |                  sikolts, mivelhogy én vagyok a te Girolamód.~Mikor az asszony
 4606  4,8 |                     és maga szerelmét, melyet a távolság ugyan nem csökkentett,
 4607  4,8 |                    nem ment. Miért is kívánta a halált, s végezetül kérte,
 4608  4,8 |                     némiképpen megesett rajta a szíve, s megengedte, hogy
 4609  4,8 |                       meghalt. És kisvártatva a menyecske csodálkozott az
 4610  4,8 |             tartózkodásán, s mivel félt, hogy a férje felébred, szólongatni
 4611  4,8 |               észrevette, hogy az hideg, mint a jég; ezen elcsodálkozott;
 4612  4,8 |                     ha vele történt volna ez. A derék ember azt felelte,
 4613  4,8 |                       hogy vélekedése szerint a halottat titokban el kellene
 4614  4,8 |                     titokban el kellene vinni a házába, és ott hagyni, miből
 4615  4,8 |                       követett. Szólott akkor a menyecske:~- Hát akkor nekünk
 4616  4,8 |                     férje kezét, odaérintette a halott ifjúhoz. A férje
 4617  4,8 |                odaérintette a halott ifjúhoz. A férje rémülten felugrott,
 4618  4,8 |                      asszony ártatlanságában, a holttetemet felöltöztette,
 4619  4,8 |                       jajve­székelést csapott a nép, kiváltképp pedig az
 4620  4,8 |                     így is volt. Elvitték hát a holttetemet az egyik templomba,
 4621  4,8 |                     templomba, hová is elment a bánatos anyja, több más
 4622  4,8 |                     fejedre kendőt, s menj el a templomba, hová Girolamót
 4623  4,8 |                     én pedig hasonlatosképpen a férfiak közé elegyedem,
 4624  4,8 |                        kiben későn ébredt fel a szánakozás, beleegyezett,
 4625  4,8 |                   mely igen nehéz kifürkészni a szerelemnek erejét! Ama
 4626  4,8 |                      nem bírt megnyitni, most a szomorúságban megnyílott,
 4627  4,8 |                   szomorúságban megnyílott, s a régi lángok mind fellobbantak
 4628  4,8 |               szánakozásra facsarodott, midőn a holtnak arcát meglátta,
 4629  4,8 |                  holtnak arcát meglátta, hogy a fejkendőbe burkolódzván
 4630  4,8 |                      s meg sem állott, mígnem a tetemhez ért, ottan pedig
 4631  4,8 |                     hangos sikoltással arccal a holt ifjúra vetette magát;
 4632  4,8 |                      mivel alighogy hozzáért, a fájdalom kioltotta életét,
 4633  4,8 |                    vett erőt, és újra kezdték a siránkozást, még keservesebben;
 4634  4,8 |               siránkozást, még keservesebben; a dolognak híre ment a templomon
 4635  4,8 |           keservesebben; a dolognak híre ment a templomon kívül a férfiak
 4636  4,8 |                   híre ment a templomon kívül a férfiak között is, és midőn
 4637  4,8 |                  között is, és midőn eljutott a menyecske férjének fülébe,
 4638  4,8 |                    mind valamennyin erőt vett a fájdalom. Fölemelték tehát
 4639  4,8 |                    fájdalom. Fölemelték tehát a halott asszonyt, s fölékesítették,
 4640  4,8 |                      sírba temették: és kiket a szerelem nem tudott egyesíteni
 4641  4,8 |                       közösségben egyesítette a halál.~
 4642  4,9 |                    ezt megtudja, ~az ablakból a mélységbe veti magát és
 4643  4,9 |                    társnőinek szívében; midőn a Király nem akart csorbát
 4644  4,9 |                     oly igen megesik szívetek a boldogtalan szerelem példáin,
 4645  4,9 |                       kell tehát, hagy miként a Provence-beliek mesélik,
 4646  4,9 |                   fölöttébb jeles férfiú volt a fegyverforgatásban, igen
 4647  4,9 |                       lakott, s egyik kastély a másiktól jó tíz mérföldnyire
 4648  4,9 |                 mesterkedésekkel elérte, hogy a hölgy észrevette ezt, s
 4649  4,9 |                      és szerelem ébredt benne a férfi iránt, olyannyira,
 4650  4,9 |                       nem óhajtott, mint hogy a férfi megkívánja őt; nem
 4651  4,9 |                       óvatosak, történt, hogy a férj neszét vette a dolognak,
 4652  4,9 |                      hogy a férj neszét vette a dolognak, és igen megháborodott,
 4653  4,9 |                       rejtekben tartani, mint a szerelmesek ő szerel­möket,
 4654  4,9 |                        hogy mindenáron megöli a férfit. Hogy pedig Rossiglione
 4655  4,9 |                  alighogy így kiáltott, abban a pillanatban már mellébe
 4656  4,9 |                   tudott, szólni sem, s amint a lándzsa átfúrta, összeesett
 4657  4,9 |                     nem ismerték meg, ki volt a tettes, megfordították lovukat,
 4658  4,9 |             Guardastagno nem jött el?~Felelte a férje:~- Asszony, üzenetet
 4659  4,9 |                     leszállt lováról, hívatta a szaká­csot, és mondá neki:~-
 4660  4,9 |                     és mondá neki:~- Fogd ezt a vadkanszívet, s készítsd
 4661  4,9 |               vadkanszívet, s készítsd belőle a legpompásabb és legízletesebb
 4662  4,9 |                      tálald fel ezüst tálban.~A szakács fogta azt, s megfeszítvén
 4663  4,9 |                  asztalhoz ült. Felszolgálták a vacsorát, de a férfinak
 4664  4,9 |                  Felszolgálták a vacsorát, de a férfinak oly igen marta
 4665  4,9 |                    evett valamit. Annak utána a szakács felküldötte ama
 4666  4,9 |                      ama pecsenyét, melyet is a férj felesége elé helyeztetett,
 4667  4,9 |                     az egészet megette. Mikor a lovag látta, hogy felesége
 4668  4,9 |                 Asszony, hogy ízlett néked ez a fogás?~Felelte az asszony:~-
 4669  4,9 |                    úgy segéljen - mondta erre a lovag -, meghiszem azt,
 4670  4,9 |                      Mit adtál ennem?~Felelte a lovag:~- Az, kit megettél,
 4671  4,9 |                   mikor meghallotta ezt arról a férfiról, kit mindennél
 4672  4,9 |             megbántottalak, én érdemeltem meg a büntetést, nem pedig ő.
 4673  4,9 |                       ablak igen magasan volt a földtől, miért is a hölgy,
 4674  4,9 |                      volt a földtől, miért is a hölgy, amint leesett, nem
 4675  4,9 |                 cselekedett; mivel pedig félt a néptől és Provence grófjától,
 4676  4,9 |                     híre futott, hogyan esett a dolog; miért is Guiglielmo
 4677  4,9 |           Guardastagno úr várának népe s mind a hölgy várának népe is keserves
 4678  4,9 |                     siránkozással összeszedte a két holttetemet, s a hölgy
 4679  4,9 |              összeszedte a két holttetemet, s a hölgy kastélyának templomában
 4680  4,9 |            templomában egy sírba temette mind a kettőt, föléjök pedig verseket
 4681  4,10|                       helyezi alvó kedvesét;  a ládát két uzsorás elviszi
 4682  4,10|                     tolvaj gyanánt elfogják; ~a hölgy szolgálója megvallja
 4683  4,10|                    hölgy szolgálója megvallja a bírónak, hogy ő tette be
 4684  4,10|                      bírónak, hogy ő tette be a férfit ama ládába, ~melyet
 4685  4,10|                  uzsorások elloptak; miért is a férfi megmenekül az akasztófától, ~
 4686  4,10|           akasztófától, ~az uzsorásokat pedig a láda ellopása miatt pénzbírságra
 4687  4,10|                pénzbírságra ítélik~Minekutána a Király bevégezte elbeszélését,
 4688  4,10|                       ki is tudta ezt, de meg a Király is felszólította
 4689  4,10|                      ekképpen fogott szóba:~- A szerencsétlen szerelmekről
 4690  4,10|                     utat mutatok abban, miről a következő napon kell majd
 4691  4,10|                   hölgyet vett feleségül, kit a város minden más hölgyénél
 4692  4,10|                     lehet; viszont igaz, hogy a hölgy legtöbbnyire didergett,
 4693  4,10|             legtöbbnyire didergett, mivelhogy a mester nemigen törődött
 4694  4,10|                   magában, hogy nyakába veszi a várost, és a másokét fogja
 4695  4,10|                    nyakába veszi a várost, és a másokét fogja koptatni,
 4696  4,10|                  fájós volt egyik lába; mikor a mester megvizsgálta ennek
 4697  4,10|                    akkor le kell vágnia tőből a combját, vagy pedig belehal;
 4698  4,10|                  pedig belehal; és ha kiveszi a csontját, meggyógyulhat
 4699  4,10|                        de ő csak úgy vállalja a gyógyítást, mintha a beteg
 4700  4,10|                 vállalja a gyógyítást, mintha a beteg máris halott volna;
 4701  4,10|                     beteg máris halott volna; a hozzátartozói beleegyeztek
 4702  4,10|                 beleegyeztek ebbe, s rábízták a beteget halott gyanánt.
 4703  4,10|                       gyanánt. Az orvos abban a meg­győző­désben, hogy a
 4704  4,10|                      a meg­győző­désben, hogy a beteg elaltatás nélkül nem
 4705  4,10|                 elaltatás nélkül nem bírja ki a fájdalmat, és nem hagyja
 4706  4,10|                    majd vagdalni magát, mivel a műtéttel estig kellett várni,
 4707  4,10|                       az ő vélekedése szerint a fájdalmas gyógyítás eltarthat;
 4708  4,10|                      szólt, mi az.~Hogy pedig a vecsernye ideje elérkezett,
 4709  4,10|                    tehát másnapra halasztotta a combnak gyógyítását, bárkára
 4710  4,10|                      és bezárta abban, mígnem a ház népe mind aludni tért.
 4711  4,10|               Ruggieri tehát ottan várakozott a szobában, s már vagy azért,
 4712  4,10|                   üveg vizet, melyet az orvos a beteg számára készített,
 4713  4,10|                    számára készített, s abban a hiszemben, hogy ivóvíz,
 4714  4,10|                  szerét ejthette, bement abba a szobába, s hogy Ruggierit
 4715  4,10|                 jöttél volna hozzám.~Ruggieri a ráncigálástól földre zuhant
 4716  4,10|                   ráncigálástól földre zuhant a ládáról, melyen feküdött,
 4717  4,10|                      az orrát, és megrángatta a szakállát; de mindhiába:
 4718  4,10|                       azt bizony jól elnyomta a buzgóság. Miért is az asszony
 4719  4,10|                     mégis még jól belecsípett a húsába és gyertyalánggal
 4720  4,10|                  halottnak hitte. Mivel pedig a világon mindennél jobban
 4721  4,10|                      valamiképpen eltávolítsa a holttetemet a házból; s
 4722  4,10|                     eltávolítsa a holttetemet a házból; s mivel ebben nem
 4723  4,10|          szerencsétlensé­gét, tanácsát kérte. A szolgáló fölöttébb elálmélkodott,
 4724  4,10|                    tanácsolta, hogy vigyék ki a házból. Felelte erre az
 4725  4,10|                       viszik ki?~Felelte erre a szolgáló:~- Madonna, ma
 4726  4,10|                   valami nagy ládát, s ha még a mester nem vitte be házába,
 4727  4,10|                        Ha ki megleli őt ebben a ládában, nem tudnám, miért
 4728  4,10|                   leszúrta, és beletette ebbe a ládába.~A hölgy javallotta
 4729  4,10|                      beletette ebbe a ládába.~A hölgy javallotta szolgálójának
 4730  4,10|              szolgálójának tanácsát, csak épp a tőrszúrásba nem egyezett
 4731  4,10|                       egyezett bele, mondván: a világért sem veszi lelkére,
 4732  4,10|                        ha vajon ott van-e még a láda, ahol látta; az pedig
 4733  4,10|                        hogy ott vagyon. Tehát a szolgáló, ki fiatal és izmos
 4734  4,10|                     nem jő-e valaki, odaértek a ládához, beletették az ifjút,
 4735  4,10|                 beletették az ifjút, rázárták a fedelet s ott hagyták.~Kevés
 4736  4,10|                     szíves-örömest beseperték a pénzt, de csak nagy nehezen
 4737  4,10|                kiosontak házukból, ott lelték a ládát, és nem sokat vizsgálgatták,
 4738  4,10|                       ügyeltek, hogy rendesen a fenekére állítsák; aztán
 4739  4,10|                  kényel­metlenül érezte magát a szűk ládában, s oldala is
 4740  4,10|                      csípőjével nekifeszülvén a láda oldalának, mely nem
 4741  4,10|                      melyre az asszonyok, kik a szomszéd szobában aludtak,
 4742  4,10|                    meg se mukkantak. Ruggieri a láda zuhanására igen megrémült,
 4743  4,10|                    kezdett előre tapogatódzni a házban, hogy megpróbálja,
 4744  4,10|                        Ruggieri, nem ismervén a hangot, semmit sem felelt;
 4745  4,10|                 asszonyok kiáltozni kezdettek a két ifjúért, kik mélyen
 4746  4,10|                      szaladt össze, és tódult a házba, egyik a tetőn, másik
 4747  4,10|                      és tódult a házba, egyik a tetőn, másik egyfelől, harmadik
 4748  4,10|                       elfogták, kezökre adták a városi helytartó poroszlóinak,
 4749  4,10|                   helytartó poroszlóinak, kik a lármára odafutottak; mikor
 4750  4,10|                      odafutottak; mikor pedig a bíró elébe vezették, mivelhogy
 4751  4,10|                    uzsorások házába; miért is a bíró késedelem nélkül oly­
 4752  4,10|                 uzsorások házába; mikor pedig a hölgy és szolgálója ezt
 4753  4,10|               fordulaton úgy elálmélkodtak, s a dolgot oly igen furcsállották,
 4754  4,10|               kiömlött? Hát nincs belőle több a világon?~Felelte erre a
 4755  4,10|                       a világon?~Felelte erre a mester:~- Asszony, te azt
 4756  4,10|                        készíts tehát másikat.~A mester látván, hogy egyebet
 4757  4,10|                      az italt; kevéssel utóbb a szolgáló, ki asszonyának
 4758  4,10|                bizonyosra veszik, hogy holnap a vérbíró felkötteti. És ezenkívül
 4759  4,10|                  tudniillik ez az ember kérte a ládáért járó pénzt, a mester
 4760  4,10|                   kérte a ládáért járó pénzt, a mester pedig felelte, hogy
 4761  4,10|                     hogy ő bizony nem adta el a ládát, s mi több, az éjszaka
 4762  4,10|                      amaz: „Nem igaz, eladtad a két ifjú uzsorásnak, miként
 4763  4,10|                   soha nem adtam el, hanem ők a most múlt éjszakán ellopták
 4764  4,10|                    megértette, hogyan történt a dolog; elmondta szolgálójának,
 4765  4,10|               asszonyának becsületét. Felelte a szolgáló:~- Madonna, csak
 4766  4,10|                    kinek bizony körmére égett a dolog, hirtelen ötlettel
 4767  4,10|                  ellened elkövettem.~Kérdezte a mester:~- Ugyan mi az?~A
 4768  4,10|                      a mester:~- Ugyan mi az?~A szolgáló pedig sűrű könnyhullajtás
 4769  4,10|                     meglássa őt feleséged, ki a nagy teremben volt; eszembe
 4770  4,10|                  mégis tréfálkozva felelte:~- A penitenciát már te magad
 4771  4,10|                     mind ezért, mind amazért.~A szolgáló úgy vélte, hogy
 4772  4,10|                     csak lábai bírták, elment a börtönbe, hol Ruggieri sínylődött,
 4773  4,10|                       addig-addig környékezte a porkolábot, mígnem megengedte,
 4774  4,10|                  Ruggierivel beszéljen. Akkor a szolgáló kioktatta őt, hogy
 4775  4,10|                        hogy miképpen feleljen a bírónak, ha meg akarja menteni
 4776  4,10|                 mesterkedett, mígnem bejutott a vérbíró színe elébe. Ki
 4777  4,10|                       meghallgatta, mivelhogy a szolgáló pirospozsgás és
 4778  4,10|                húzódozott; hogy pedig felkelt a köpülésből, szólott:~- Uram,
 4779  4,10|                  ismerte azt, és hogyan tette a ládába halott gyanánt; annak
 4780  4,10|                       az asztalosmesternek és a láda gazdájának beszélgetését,
 4781  4,10|                 Ruggieri az uzsorások házába. A vérbíró látván, hogy könnyűszerrel
 4782  4,10|                      idéztette az asztalost s a ládának tulajdonosát és
 4783  4,10|             megállapította, hogy az uzsorások a múlt éjszakán ellopták a
 4784  4,10|                      a múlt éjszakán ellopták a ládát, s házukba vitték.
 4785  4,10|               felébredt, ládában lelte magát.~A vérbíró az eset hallatára
 4786  4,10|                    pompásan mulatott rajta, s a szolgálóval és Ruggierivel
 4787  4,10|                 ártatlanságát, az uzsorásokat a láda ellopása miatt tíz
 4788  4,10|                     utána pedig kedvesével és a jóságos szolgálóval, ki
 4789  4,10|                       jóságos szolgálóval, ki a tőrrel meg akarta szurkálni,
 4790  4,10|                         Ha az előbbi novellák a bájos hölgyek szívét megszomorították,
 4791  4,10|          különösképpen mikor azt mondta, hogy a vérbíró beakasztotta a horgot,
 4792  4,10|                   hogy a vérbíró beakasztotta a horgot, hogy egészen megkönnyebbültek
 4793  4,10|                     ama szomorúságtól, melyet a többi novellák miatt éreztek.
 4794  4,10|                       miatt éreztek. De midőn a Király látta, hogy a nap
 4795  4,10|                    midőn a Király látta, hogy a nap immár halványodni kezd,
 4796  4,10|                    szavakkal mentegette magát a hölgyek előtt azért, mit
 4797  4,10|                      az elbeszéléseknek, minő a szerelmesek szerencsétlensége;
 4798  4,10|                      felkelt, levette fejéről a babérkoszorút, s miközben
 4799  4,10|                     babérkoszorút, s miközben a hölgyek kíváncsian várták,
 4800  4,10|                      kíváncsian várták, kinek a fejére teszi, nagy udvariasan
 4801  4,10|                  mondván:~- Fejedre teszem ím a koszorút, mivelhogy a mai
 4802  4,10|                      ím a koszorút, mivelhogy a mai zordon nap miatt bárki
 4803  4,10|                       vigasztalni társnőinket a holnapi nappal.~Fiammetta -
 4804  4,10|                       egyetemben rendelkezett a szükséges dolgok felől,
 4805  4,10|                társaság felkelt ültéből, mind a vacsora idejéig nyájasan
 4806  4,10|                    Némelyek tehát elszéledtek a kertben, melynek szépségét
 4807  4,10|                       meg nem unhatták, mások a malmok irányában mentek,
 4808  4,10|                      irányában mentek, melyek a kerten kívül őröltek; ki
 4809  4,10| különb-különbféleképpen mulatták magokat mind a vacsora idejéig. Mely is
 4810  4,10|              egybegyülekeztek nagy jó kedvben a gyönyörű szökőkút mellett,
 4811  4,10|                     miközben Filoména vezette a táncot, szólott a Királynő:~-
 4812  4,10|                     vezette a táncot, szólott a Királynő:~- Filostrato,
 4813  4,10|                      bizonyítja:~Valahányszor a szív nyilallik okkal,~Ámort
 4814  4,10|                     reszket;~Szidom is váltig a napot, a percet,~Amelyben
 4815  4,10|                     Szidom is váltig a napot, a percet,~Amelyben legelőször
 4816  4,10|               szörnyen s iszonyúan éget,~Hogy a halált várom bizodalommal.~
 4817  4,10|                      keserű bánat~Jegyzett el a halálnak,~És kérd meg: jobb
 4818  4,10|                       egyik hölgynek arca, ki a táncban volt, hahogy a leszálló
 4819  4,10|                     ki a táncban volt, hahogy a leszálló éjszaka el nem
 4820  4,10|            elénekeltek még, mígnem elérkezett a nyugalomra térés ideje:
 4821  4,10|              nyugalomra térés ideje: miért is a Királynő parancsára ki-ki
 4822  4,10|                    szobájába vonult.~Végződik a Dekameron negyedik napja~ ~
 4823  5   |                           Ötödik nap~VÉGZŐDIK A DEKAMERON NEGYEDIK NAPJA:
 4824  5   |                    egészen kivilágosodott, és a fellövellő napsugarak egész
 4825  5   |                     sították, midőn Fiammetta a madarak édes dalaira, melyek
 4826  5   |                  madarak édes dalaira, melyek a napnak első órájában szerte
 4827  5   |                   napnak első órájában szerte a fákon vidáman felcsattogtak,
 4828  5   |                   felkelt, s felkeltette mind a többi hölgyeket s a három
 4829  5   |                      mind a többi hölgyeket s a három ifjút, és lassú léptekkel
 4830  5   |                    lassú léptekkel leszállott a mezőre, s a tágas síkságon
 4831  5   |              léptekkel leszállott a mezőre, s a tágas síkságon a harmatos
 4832  5   |                    mezőre, s a tágas síkságon a harmatos fűben sétálgatott
 4833  5   |                      beszélgetésekben, mígnem a nap jó magasra hágott. De
 4834  5   |                     De midőn úgy érezte, hogy a napsugarak immár forrón
 4835  5   |               napsugarak immár forrón tűznek, a ház felé irányította lépteit.
 4836  5   |                 csekély fáradságukat, s akkor a kellemetes kertben szórakoztak
 4837  5   |                   Mely is midőn elérkezett, s a figyelmes udvarmester ahhoz
 4838  5   |                   táncdalt énekeltek, s akkor a Királynő kívánságára vidám
 4839  5   |                   megebé­deltek, nem feledték a táncnak eleddig megtartott
 4840  5   |                  lejtettek. Annak utána pedig a szundítás idejére a Királynő
 4841  5   |                     pedig a szundítás idejére a Királynő valamennyit elbocsá­
 4842  5   |                szórakozás okából ott maradtak a pompás kertben. De a Királynő
 4843  5   |                 maradtak a pompás kertben. De a Királynő kívánságára kevéssel
 4844  5   |                 valamennyien egybegyülekeztek a szokott módon a szökőkút
 4845  5   |              egybegyülekeztek a szokott módon a szökőkút mellett. S minekutána
 4846  5   |                szökőkút mellett. S minekutána a Királynő pro tribunali helyet
 4847  5   |             parancsolta neki, hogy kezdje meg a szerencsésen végződő novellák
 4848  5,1 |                        ELSŐ NOVELLA~Cimonénak a szerelemtől megjön az esze,
 4849  5,1 |                     őket~Sok novella kóvályog a fejemben, kedves hölgyeim,
 4850  5,1 |                      melyeknek elbeszélésével a mai napot, mely vidámnak
 4851  5,1 |                     megláthatjátok nem csupán a boldog véget, mely mai elbeszéléseink
 4852  5,1 |                       vagytok.~ ~Tehát miként a ciprusiak régi történeteiben
 4853  5,1 |                    nem szomorította volna meg a sors. Ez pedig az volt,
 4854  5,1 |             szépségben ugyan különb volt mind a többi ifjaknál, de szinte
 4855  5,1 |                    más semmi módon nem tudott a fejébe verni néminemű tudományt
 4856  5,1 |                 nyelvükön annyit jelent, mint a miénken Félkegyelmű. E fiúnak
 4857  5,1 |                      igen megörült, mivelhogy a paraszti emberek erkölcsei
 4858  5,1 |                   inkább kedvére voltak, mint a városiak. Cimone tehát kiment
 4859  5,1 |                 városiak. Cimone tehát kiment a falura, és ottan paraszti
 4860  5,1 |                     általment egyik birtokról a másikra, betévedt valamely
 4861  5,1 |                     valamely kis erdőbe, mely a legszebb volt ama vidéken,
 4862  5,1 |                    hideg vizű forrás mellett, a zöld pázsiton megpillantott
 4863  5,1 |                leánynak szolgái. Midőn Cimone a leányt meglátta, mintha
 4864  5,1 |                     elragad­tatással elmerült a leány szemléletében. És
 4865  5,1 |                   durva elméjében feltámadott a gondolat, hogy ez a leggyönyörűbb
 4866  5,1 |               feltámadott a gondolat, hogy ez a leggyönyörűbb teremtés,
 4867  5,1 |                        és parasztból hirtelen a szépségnek ítélőbírájává
 4868  5,1 |                        már-már felébresztette a leányt. De mivel sokkalta
 4869  5,1 |                    nagyobb tiszteletre méltók a földieknél, s ennek okáért
 4870  5,1 |                   túlságosan hosszúnak érezte a várakozást, a szokatlan
 4871  5,1 |                hosszúnak érezte a várakozást, a szokatlan gyönyörűség oly
 4872  5,1 |                    onnét. Történt tehát, hogy a leány, kinek neve Efigenia
 4873  5,1 |                 nemessége és gazdagsága révén a szigeten szinte mindenki
 4874  5,1 |                      gyönyörűséggel tölti el. A leány ennek láttára kezdett
 4875  5,1 |                kezdett attól tartani, hogy ez a merev bámészkodás még majd
 4876  5,1 |                      veled megyek.~És ámbátor a leány még mindig félt, s
 4877  5,1 |                    tőle, mikor az már egészen a házáig elkísérte; innen
 4878  5,1 |                    áron nem megy vissza többé a birtokra. Bármily kellemetlen
 4879  5,1 |                 társalkodván, eltanulta tőlük a viselkedésnek mindama módjait,
 4880  5,1 |                   hamar idő múltán nem csupán a betűvetést tanulta meg,
 4881  5,1 |                      hanem egyike vált belőle a legműveltebb embereknek;
 4882  5,1 |                    énekelni és muzsikálni, és a lovaglásban s mind a tengeri,
 4883  5,1 |                       és a lovaglásban s mind a tengeri, mind a szárazföldi
 4884  5,1 |            lovaglásban s mind a tengeri, mind a szárazföldi hadviselésben
 4885  5,1 |                    szerelembe esett, és máris a legkedvesebb, legszere­tetreméltóbb
 4886  5,1 |                     és összetört, mivelhogy ő a sorsnál is hatalmasabb,
 4887  5,1 |                       is hatalmasabb, és mint a szunnyadó tehetségek ébresztője,
 4888  5,1 |                 tehetségek ébresztője, azokat a szörnyű homálynak sötétjéből
 4889  5,1 |             sötétjéből maga erejével fölhozta a ragyogó vilá­gosságra, nyilván
 4890  5,1 |             mindennémű helyekről kiszabadítja a néki hódoló lelkeket, s
 4891  5,1 |                     atyjához, hogy adja hozzá a leányt feleségül, de Cipseo
 4892  5,1 |                 felelte, hogy ő már odaígérte a leányt bizonyos Pasimunda
 4893  5,1 |                       egy hajót mindennel, mi a tengeri csatához szükséges,
 4894  5,1 |                   akkor Rodosznak fordították a hajó orrát, és útnak indultak.
 4895  5,1 |                    rajtuk ütött hajójával, és a hajó orráról nagy hangon
 4896  5,1 |                      Megálljatok, vonjátok be a vitorlákat, vagy pedig legyetek
 4897  5,1 |                     erőt veszünk rajtatok, és a tengerbe süllyesztünk.~Cimone
 4898  5,1 |               süllyesztünk.~Cimone ellenfelei a fedélzeten fegyvert fogtak,
 4899  5,1 |               fegyvert fogtak, és készülődtek a védekezésre, miért is Cimone,
 4900  5,1 |                      vascsáklyát, áthajította a rodosziak hajójának farára,
 4901  5,1 |                       roppant erővel odahúzta a maga hajójához, és egy szál
 4902  5,1 |                     egy szál egymaga átugrott a rodosziak hajójára, vadul,
 4903  5,1 |                       birkákat. Ennek láttára a rodosziak földre vetették
 4904  5,1 |                     Cimone:~- Ifjú uraim, nem a zsákmány sóvárgása, nem
 4905  5,1 |                       mi engem erre indított, a legnagyobb boldogság számomra,
 4906  5,1 |                        ez pedig Efigenia, kit a világon mindennél jobban
 4907  5,1 |                   akarok lenni számára, minek a ti barátotok, Pasimunda
 4908  5,1 |                       inkább az erőszak, mint a magok nagylelkűsége indított
 4909  5,1 |                      pedig, mikor látta, hogy a leány sír, szólott ekképpen:~-
 4910  5,1 |                   légy kicsinyhitű, én vagyok a te Cimonéd, és kitartó szerelemmel
 4911  5,1 |                      Cimone tehát (minekutána a leányt áthozatta a maga
 4912  5,1 |                 minekutána a leányt áthozatta a maga hajójára s a rodosziaknak
 4913  5,1 |                   áthozatta a maga hajójára s a rodosziaknak semmi egyéb
 4914  5,1 |                   visszatért bajtársaihoz, és a rodosziakat útjokra bocsájtotta.
 4915  5,1 |                     időt annak szentelt, hogy a siránkozó leányt megvigasztalja,
 4916  5,1 |                    Kréta irányába fordították a hajónak orrát (mivel úgy
 4917  5,1 |                     biztonságban lesznek). Ám a sors, mely meglehetősen
 4918  5,1 |                     kezére juttatta Cimonénak a hölgyet, nem volt állhatatos,
 4919  5,1 |                   keserves sírásra fordította a szerelmes ifjúnak kimondhatatlan
 4920  5,1 |                    telt el azóta, hogy Cimone a rodosziakat útjokra bocsájtotta,
 4921  5,1 |                      az égboltot fellegekkel, a tengert pedig pusztító viharokkal
 4922  5,1 |                       kellene menniök, de még a fedélzeten sem volt senkinek
 4923  5,1 |                 előtte ugyan keveset törődött a halállal. Ugyancsak nekibúsultak
 4924  5,1 |                 akarják, hogy előbb lássa meg a leány halálát, annak utána
 4925  5,1 |             szomszédságába vetődtek, miközben a hajósok nem tudták, mitévők
 4926  5,1 |                       mitévők legyenek, mivel a vihar óráról órára nagyobb
 4927  5,1 |              megmentsék életöket. Ebben pedig a szerencse kedvezett nekik,
 4928  5,1 |                  vetődtek, csak akkor, amikor a hajnal pirkadott, és némi
 4929  5,1 |                  annak utána pedig vesse őket a sors bárhová, mivel sehol
 4930  5,1 |                     nemhogy kijuthattak volna a kicsiny öbölből, hanem akár
 4931  5,1 |                     tetszett nékik, akár nem, a vihar a partra vetette őket.
 4932  5,1 |                      nékik, akár nem, a vihar a partra vetette őket. Midőn
 4933  5,1 |                     vetette őket. Midőn pedig a partra felfutottak, a rodoszi
 4934  5,1 |                   pedig a partra felfutottak, a rodoszi hajósok hajójukról
 4935  5,1 |                  pedig egyik nyomban elfutott a szomszéd faluba, hová a
 4936  5,1 |                       a szomszéd faluba, hová a rodoszi nemes urak mentek,
 4937  5,1 |                 együtt véletlenül ide vetette a vihar hajóján, éppen úgy,
 4938  5,1 |                 számos falubéli parasztot, és a tengerpartra siettek; és
 4939  5,1 |               meneküljön, Efigeniával és mind a többiekkel együtt elfogták,
 4940  5,1 |                többiekkel együtt elfogták, és a faluba vitték.~És akkor
 4941  5,1 |                  ember kíséretében kijött oda a városból Lisimaco, ki abban
 4942  5,1 |                     veszítette el Efigeniáját a szerencsétlen és szerelmes
 4943  5,1 |                   érzett bánata, rész szerint a viharos tengeren szenvedett
 4944  5,1 |                    eme hölgyeknél maradt mind a menyegzőjére megszabott
 4945  5,1 |                    visszaadták szabadságukat, a rodosziak elengedték a halálbüntetést,
 4946  5,1 |                        a rodosziak elengedték a halálbüntetést, melyre Pasimunda
 4947  5,1 |                    tartó börtönre ítéltettek; a börtönben pedig mint képzelhető,
 4948  5,1 |                      minden erejével sürgette a készülődést a menyegzőre,
 4949  5,1 |               erejével sürgette a készülődést a menyegzőre, de a sors, mintha
 4950  5,1 |                  készülődést a menyegzőre, de a sors, mintha csak megbánta
 4951  5,1 |                       ne terhelje még egyszer a költség és az ünnepség;
 4952  5,1 |                       ha Ormisda nem veszi el a leányt, akkor ő bizonyosan
 4953  5,1 |                     magába rejtette, és törte a fejét, miképpen akadályozhatná
 4954  5,1 |                      mint azt, hogy elrabolja a leányt. Ezt pedig könnyűnek
 4955  5,1 |                      hosszas fontolgatás után a szerelem könnyen legyőzte
 4956  5,1 |                     szerelem könnyen legyőzte a becsületét, és elhatározta,
 4957  5,1 |                       s miképpen hajtsa végre a dolgot, eszébe jutott Cimone,
 4958  5,1 |                     szert nem tehet. Miért is a következő éjszakán nagy
 4959  5,1 |                      s ekképpen adta fel neki a szót:~- Cimone, valamint
 4960  5,1 |                  állhatatosnak látnak, azokat a legmagasabb jutalmakra méltóknak
 4961  5,1 |                  kinél derekabb embereket. Ők a te virtusodnak csalhatatlanabb
 4962  5,1 |                     ismerem; és mindenekelőtt a szerelemnek egyes ösztökéjével,
 4963  5,1 |                   siet megtartani menyegzőjét a te Efigeniáddal, hogy e
 4964  5,1 |            Efigeniáddal, hogy e réven élvezze a zsákmányt, melyet a szerencse
 4965  5,1 |                   élvezze a zsákmányt, melyet a szerencse jókedvében előbb
 4966  5,1 |                  ellenem Cassandra miatt, kit a világon mindennél jobban
 4967  5,1 |                  szeretek. És úgy látom, hogy a sors semminémű utat-módot
 4968  5,1 |                    karunk virtusával, karddal a kézben utat vágunk magunknak,
 4969  5,1 |              kedveseinket, te immár másodszor a tiédet, én pedig az enyémet
 4970  5,1 |                       és nem sokat tétovázott a felelettel, hanem szólott:~-
 4971  5,1 |                    behatolunk, az asszonyokat a vendégsereg közepéből elraboljuk,
 4972  5,1 |               merészel.~Cimonénak tetszett ez a terv, s mind a megszabott
 4973  5,1 |                    tetszett ez a terv, s mind a megszabott ideig csendben
 4974  5,1 |             várakozott börtönében. Hogy pedig a menyegző napja elérkezett,
 4975  5,1 |                      fényes és nagyszerű volt a lakodalom, s a két testvér
 4976  5,1 |                 nagyszerű volt a lakodalom, s a két testvér házának minden
 4977  5,1 |                       minden zugát betöltötte a hangos vidámság. Lisimaco,
 4978  5,1 |                      nagy óvatosan leküldötte a kikötőbe, hogy senki meg
 4979  5,1 |                   senki meg ne akadályozhassa a hajóra szállást, mikor arra
 4980  5,1 |                    szállást, mikor arra kerül a sor, a másik kettővel pedig
 4981  5,1 |                       mikor arra kerül a sor, a másik kettővel pedig Pasimunda
 4982  5,1 |                     házához vonult, s egyiket a kapuban hagyta, hogy senki
 4983  5,1 |                távozásukat meg ne gátolhassa, a harmadik csapattal pedig,
 4984  5,1 |                     Cimonéval együtt, felment a lépcsőn. Midőn pedig abba
 4985  5,1 |                     lépcsőn. Midőn pedig abba a terembe értek, melyben az
 4986  5,1 |                      hogy nyomban vigyék őket a készen várakozó hajóra.
 4987  5,1 |                   kezdtek, s hasonlatosképpen a többi hölgyek és a szolgák
 4988  5,1 |           hasonlatosképpen a többi hölgyek és a szolgák is, és hamarosan
 4989  5,1 |                       az egész házat felverte a lárma és a jajveszékelés.
 4990  5,1 |                     házat felverte a lárma és a jajveszékelés. De Cimone
 4991  5,1 |                   nyitott nekik, s eljutottak a lépcsőig; és amint azon
 4992  5,1 |                      jött velök Pasimunda, ki a lármára furkósbottal kezében
 4993  5,1 |                   holtan rogyott lábai elébe. A szerencsétlen Ormisdát,
 4994  5,1 |            visszavertek. Akkor pedig távoztak a vérben úszó házból, melyet
 4995  5,1 |                   úszó házból, melyet fölvert a lárma, a sírás és a jajveszékelés;
 4996  5,1 |                       melyet fölvert a lárma, a sírás és a jajveszékelés;
 4997  5,1 |                   fölvert a lárma, a sírás és a jajveszékelés; és akadálytalanul,
 4998  5,1 |               zsákmányukkal együtt eljutottak a hajóhoz, melyre is föltették
 4999  5,1 |                  hajóhoz, melyre is föltették a hölgyeket, s magok is felszállottak
 5000  5,1 |                   egyetemben; és miközben már a part megtelt fegyveres hadinéppel,